Írott és elektronikus média régen és ma

 A HVG 2021.április 8-i számában olvashatjuk Emőd Péter: Kicsit fáj című cikkét (40-41. oldal). Ebben Szerző azt elemzi, hogyan hatott a magyar és nemzetközi műtárgypiacra a koronavírus- pandémia. Kiderül a cikkből, hogy bár volt némi visszaesés, alapjában véve nem dőlt össze ez a gazdasági ágazat, összességében 22 százalékos volt 2020-ban a visszaesés, más ágazatok ennél sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek el. Ráadásul a veszteségek nem egyenlően oszlottak el: az auciók forgalma 30 százalékkal esett, a galériáké 20 százalékkal, de a magáneladások 36 százalékkal nőttek. A kisebb, helyi értékű galériák pedig, azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt helyeztek az online értékesítésre, több, mint 30 százalékkal növelték forgalmukat. Azért is érdekes ez a cikk, mert a konkrét problémán túl általában véve is bepillantást enged ebbe a sokak által titokzatosnak tartott világba. Megtudhatjuk pl. hogy az egész piac 80 százalékát három ország birtokolja:USA, Nagy-Britannia, Kína. Nagypályások játéka

Hogyan is éltünk, laktunk, ébredtünk-aludtunk 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán, vagy talán éppen már a kellős közepében? A Lakáskultúra exkluzív folyóirat korabeli számait lapozgatva feltűnő, hogy az ott megmutatott lakásbelsők erősen emlékeztetnek mai utódaikra. Igen, az a helyzet, hogy a történelem sokat változott, de a lakások- házak nem. Galériák, parkettás nappalik, elegáns könyvespolcok, csőből készült álproli fogasok- ha bemegyünk egy mai lakásba, ugyanezeket látjuk. Kissé korszerűbb dizájnnal ugyan, de a lényeg ugyanaz maradt. Mi lehet ennek oka? Talán az, hogy az ember ugyanaz maradt. A technikai környezet változik, de mi, ott belül, a szívünkben, megmaradunk embernek. És ez jó. Amúgy meg az Eszményi-Heilig házaspár otthona nagyon szép. Akkoriban elit színvonalúnak számított, ma már a felső középosztály stílusa. Ez is jó. Lehet, hogy jobban élünk, mint 1989-ben? xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogomat is: konyv-ajanlo.blogspot.com