Írott és elektronikus média régen és ma

Ha körültekintünk a 20-21.századi világirodalomban ( már önmagában ez is kellően izgalmas szellemi erőfeszítés), látjuk, hogy minden kultúrkörben van/volt olyan költő, író, aki lemerült a társadalom legalsó bugyraiba, s műveiben a kocsmák, az alvilág milliőjét tárta fel. Villontól kezdve Petőfiig, Whitmantól Bukovskyig sokan feldolgozták a témát, vagy inkább:a közeget. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában bukkantam rá Kántás Balázs:Kocsmasanzonok című művére. A három részből álló vers voltaképpen a József Attila-féle metafora ( " mai kocsmán") továbbfűzése.A vers azt a képet villantja fel,ahogy mi, szegény földi halandók ülünk az élet nagy sörözőjében, közben pedig a pincében a Moirák ( az ókori görög mitológiában a végzet istennői) szövik, szövögetik a szálakat, de mi erről az egészről nem akarunk tudomást venni- ugyanakkor nagyon is tudjuk, hogy valami ilyesmi létezik, ezért elmagányosodunk, mert már egymás előtt is szegyélljük magunkat. Ilyen a világ, ilyenek

 Tandori Dezsőt (1938-2019) általában költőként tartja számon az irodalomtudomány. Pedig esszéistaként is jelentőset alkotott. Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2003/4. számában jelent meg A " geometria".Felvettem egy rendszert című esszéje.  Tandori arról gondolkodik, létezhet-e ( platóni értelemben, de ezt nem mondja ki) ideális pont, kör, vonal. Arra a következetetésre jut, hogy mivel minden egy pontból indul ki, nem létezhet. A geometriai alakzatok pusztán fakticitásukban léteznek, nincs ideájuk. De ez csak a végkövetkeztetés, vagy pedig az sem. A lényege ennek a prózai műnek a Tandori-féle szellemesség, a mindenféle metafora, a főnevesített szavak, a játék a nyelvvel. Amely ( valamilyen oknál fogva) itt nem jelöl. Hiszen nincs távolság.  akkor meg minek jelöljön bármit is. 

 Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez. 1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem. 2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie. 3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom. Ezek voltak azok a bizonyos