Írott és elektronikus média régen és ma

 Általában a magasabb intelleigenciával renddelkező élőlényekre- főként az emberre- szokták mondani, hogy " keresi a helyét". Pedig a növények között is van egy- vagy több is, azt csak a biológusok tudnák megmondani- amelyik folyton keresi a helyét.  a mi erdőnk című folyóirat 2022/6. számának 30-31. oldalán olvashatunk csodás illusztrációkkal teljessé tett cikket az egyik legtitokzatosabb novényről, a fagyöngyről. ( Dr. Takács Viktor:A fagyöngy). Megtudjuk a cikkből, hogy a fagyöngyöt már az ókorban is varázserejűnek tartották, hogy a középkorban használták epilepszia gyógyítására, ma inkább a daganatos betegeknek ajánlják.  Van egy érdekssség a cikkben, ami igencsak megragadott. A fagyöngy hajtásai a vegetációs időszak kezdetén naponta változtatják helyüket!!  Ez már nem is növény, ez már valami átmenet növény és állat között! A hajtás egyszerűen megkeresi magának a legjobb helyet. Növényi intelligencia? Ezek szerint ilyen is van. a fagyöngy egy növény, amelynek hajtásai mi

 Legalábbis ezt állítja a vele készült interjúban Molnár-Kun Lilla méhviaszgyertya-készítő. Az interjút pedig A mi erdőnk 2022/6. számában olvashatjuk (Sándor Mária:Méhecskék ajándéka. 26-27.o.).  Szóval, manapság karácsonykor vagy a szülinapi tortára, partikon általában paraffingyertyát használunk, amelynek égése során toxikus anyagok szabadulnak fel, magyarán: ártalmas az emberi szervezetre ( ezt állítja Molnár-Kun Lilla). Ezzel szemben a méhviaszból készült gyertyák égésekor nem szabadulnak fel káros gázok. A méhviaszgyertya tehát egészséges, a paraffingyertya pedig nem.  Ahogy mondani szokás: van benne valami. De a tárgyilagosság kedvéért azért szívesen meghallgatnám a másik oldal véleményét is.... Amúgy aranyosak az illusztrációkon látható gyertyafigurák.  Itt pedig a folyóirat linkje.

 Kovács Dávid:Művészetfelfogás és kultúrkritika az Egész igézetében című, kitűnő tanulmánya a Valóság folyóirat 2022/6.számában jelent meg. A fiatal, még nem marxista Lukács György és a fiatal Szabó Dezső kultúrkritikai nézeteit elemzi, megdöbbentő a hasonlóság a két, később teljesen más utat bejárt értelmiségi nézetei között. Mindketten valamiféle Egészet keresnek a kultúrában, valami egységest, uniformizáltat, ami összeköti a társadalmat, amely- szerintük- individualizálódott. Az egységes kultúrát, mint közösségteremtő erőt akarták felsorakoztatni a társadalmat szétforgácsoló eszmei nihilizmus, hangulatkultusz ellenében.Szabó Dezső egyenesen " dogmákat" követel egyik írásában.   A helyzet az, hogy az egyésget nem a kultúrában kell keresni, különösen nem az irodalomban és a képzőművészetben. A költészet, a próza, a festészet, véleményem szerint úgy szép, ha nem egységes.Ha sokféle irányzat kap helyet benne, klasszikustól a legmodernebbig. Lukács és Szabó világnézete vélemén