Írott és elektronikus média régen és ma

Nagyon átfogó cikket közöl az origo.hu internetes portál ( megtekintve 2019.szeptember 30., 9 óra 36 perc) Orbán Viktornak a FIDESZ-kongresszuson elmondott beszédéről. A magyar kormányfő a keresztény szabadság alapjának a családtámogatást illetve a határon túli magyarok befogadását nevezte. Utóbbi talán sokak számára meglepő lehet. Miért keresztény dolog, kérdezhetik sokan, ha Magyarország segítséget nyújt a határon túli magyaroknak? Van erre egy biblikus válasz. Isten nem államoknak, hanem nemzeteknek adott elhívást.  A kettő messze nem ugyanaz, különösen Közép-Kelet-Európában nem. A magyarság összetartozik. Akárhány államban is élünk, összetart bennünket valami. Nevezhetjük genetikának is, de egyszerűen " vér"-nek is hívhatjuk, biblikusan. Ha tehát egy nemzet összegyűjti szétszórt testvéreit, azzal a zsidó- keresztény hagyományban gyökerező cselekedetet hajt végre. Az Orbán-kormány pontosan ezt teszi, már 2010. óta. Ezért keresztény dolog a határon túli magyarok támogat

Tállai András biztosította a pálinka rajongóit, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy adómentes legyen a pálinkafőzés. Erről olvashatunk a Magyar Nemzet 2019.szeptember 25-i számában. Véleményem szerint ez nem valami jó ötlet. Magyarország így is tele van piással. Vagy, ha úgy tetszik iszákossal, alkoholbeteggel. Szerintem a kormánynak inkább az alkoholfogyasztás csökkentésén ( és tegyük hozzá: a kávé ,az energiitalok fogyasztásának csökkentésén) kellene munkálkodnia. Ne értsenek félre, nem vagyok én vegán, de ami egészséges, az egészséges, ami meg nem, az nem. A pálinka, tudomásom szeirnt, nem eégszséges. Akkor miért támogatja a kormány?

A Világgazdaság üzleti napilap 2019.szepptember 24-i száma címoldalon számol be a világ legnagyobb utazási irodájának, a Thomas Cooknak a csődjéről. Nagyon okos, jól megírt, tárgyilagos cikk, nem kelt pánikot ( a kereskedelmi média sajnos, sok esetben felturbózza a kedélyeket, ha csődbe megy egy utazási iroda), szól a magyar vonatkozásról, azaz a Neckermann stabilitásáról- egysózval, mértéktartó, kiegyensúlyozott írás. A napilap online verziójának itt a linkje: vg.hu Nekem egy globális közgazdasági kérdés jut eszembe a Thomas Cook csődjéről. Ez pedig így szól: Van-e értelme a 21. században sok országra kiterjedő offline céghálózatok működtetésének? Annyi tényezővel kell számolni, annyi kulturális különbséget kell figyelembe venni, annyi eltérő gazdasági szabélyozónak, trendnek kell megfelelni. Működhet ez így, tartósan? Egyre több olyan vállalat kerül nehéz helyzetbe, mely pályafutását még a 19. vagy a 20. században kezdte, s modernizálódott ugyan, de a struktúra eleve- ódon és kla

Az Acta Papensia rendkívül színvonalas tudományos folyóirat, címlapján ez szerepel: a Pápai Református Gyűjtemények közleményei. A 2018/1-2. számban nagyon érdekes írást közölnek Böcskei László tollából, aki pápai diákéveiről írt nagyon részletes, de adatgazdagságával együtt is szórakoztató visszaemlékezést. Az akkori diákcsínyeket leszámítva- melyek ma már nem hatnak olyan elevenen- nagyon érdekes társadalomtörténeti forrás is ez a visszaemlékezés. Részletesen ismerteti az osztály társadali hátterét, szól arról a konfliktusról, amit a koedukáció okozott, illetve arról, amikor a sok eléggé szegény diák között feltűnt egy igazi nagypolgár. Az oktatás körülményei is említést érdemelnek. A  történelem viszontagságai, a második világháború során megsemmisült a kémiaszertár- mégis volt kémiaóra. Nem voltak rajz-felszerelések, mégis, valami ábrázoló geometriát tudtak tanítani. A könyvtárak megsemmisültek, mégis, valahogyan előteremtették a kötelező olvasmányokat. Szóval, a kitartás, az új

Az ember holtig tanul. Tudod, mi az a Kúrszalon? A Korunk folyóirat 2009/8. számából megtudhatod. Régen, a fürdőhelyeken, ahol az emberek a kulturált társalgás szenvedélyének is hódoltak, előfordult, hogy rossz volt az idő. Ilyenkor a jól szituált hölgyek és urak a kúrszalonba sétáltak. A kúrszalon: kultúrszalon. Zongora, könyvtár, minden egyéb. Az urak zöme azért nem ide gyűlt, inkább elmentek vadászni. A hölgyek pedig művelt környezetben társalogtak. Hát, ez volt a kúrszalon. Ön mire gondolna egy ilyen szép magyar szó hallatán? Kérem, ne írja meg! A csodás szó jelentéséről, jellegéről pedig: özv.Bálint Lajosné Gál Brigitta: Emlékképek a régi Tusnádfürdőről. Korunk, 2009/8. 55-66.o. Egyébként: fontos életmódtörténeti forrás. Tessék elolvasni!

A Magyar Műhely művészeti folyóirat 177. számában olvashatunk jó Handó Péter-verseket (is). Amúgy a szám önmagát teljes egészében a dadaizmusnak szenteli. A Handó Péter-versek legjobbika szerintem A bölcs Öde fiolzofál. Az a jó benne, hogy nem tudjuk meg, kicsoda az az Öde, de egy idő után már nem is érdekel. Miért is, mikor ilyen sorokkal találkozunk: " Kétszer nem lehet/ugyanabba a kislányba nézni...". És hasonlók. Handó Péter szétszedi a közhelyeket. Bontja az uncsi házat. Felaprítja, amolyan dadaista fejszével. De ez a tevékenység engem speciel szórakoztat. Aztán, hogy még irodalom is? Ja igen, igen, az... Handó Péter: A bölcs Öde filozofál.Magyar Műhely 177.4-6.o.

A zseniális Breyer Gyula, akiről manapság megint oly keveset beszélnek, nemcsak a gyakorlati sakk, de a feladványszerzés terén is maradandót alkotott. A Magyar Sakkvilág folyóirat 1922/1. számában találunk tőle egy feladványt, melynek követelménye: világos lép és nem ad mattot! Ezen követelménnyel feladványt csak igen kevesen tudtak alkotni. Úgyhogy minden sakkrajongónak ajánlom, nézegesse ezt a feladványt. A Magyar Sakkvilág 1922/1. számát megtalálja az Arcanum Tudástár digitális adatbázisban. A feladvány a 19. oldalon található. xxxxxxxxxxx Ha pedig unod a sakkot, olvass könyvet! konyv-ajanlo.blogspot.com

Az Új Szőlőskert a Kecskeméti Református Egyházközség hírmondója. Az igényes tartalmú és kiállítású folyóirat 2014/2. számban jelent meg Pintér Nóra írása Konfirmáció címmel, melyben Szerző felteszi a kérdést: " Elég érett lehet-e egy 14, máshol 12 éves fiatal arra, hogy egy életre szóló módon hitet tegyen Jézus Krisztus és az egyháza mellett"? Az én válaszom erre az, hogy igen. Egy 12 éves fiatalnak már van szelleme- igaz, hogy még ingatag, sokszor formátlan, alaktalan- és értelme által is teljes egészében képes arra, hogy Krisztust befogadja. S hogy előfordul, hogy hiányzik a hűség és a kitartás? Van, aki konfirmál, de aztán " hitehagy"? Az vesse rá az első követ.... Pintér Nóra:Konfirmáció. Új Szőlőskert, 2014/2., 18.o.

Az Antenna a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány kiadványa. A folyóirat 2018/4. számában olvashatjuk Ittzés István nagyszerű írását, " Megújul ifjúságod" címmel. A cikk Szerzője leírja, micsoda károkat okozhatnak az ember életében az okkult ideológiák, káros meditációk. Szót ejt Freudról és a pszichoanalízisről is. Ezt írja: " Mégis Freud leutánozta a gyónást, de az volt a téveszméje, ha kibeszéljük a bűnt, a rosszat, akkor megszabadulunk tőle". ( 16.o.). Nagyon sokat gondolkodtam ezen a mondaton, mivel életem egy szakaszán magam is jártam pszichológusokhoz, pszichiáterekhez. Azt kell mondjam, egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy a bűn és a baj kibeszélésével megszabadultam volna bármitől is. Inkább egyfajta eszköznek tekintettem ezt a bizonyos kibeszélést: én elmondom a problémámat, kedves doktornő, Ön pedig mondjon rá valami megoldást. A pszichoterápia egy idő után elszemélytelenedik, pusztán kommunikációs technikává válik: valahogy ki kell tölteni az egy órá

Bevallom, az Espanol-FTC mecsre én enyhe hazai győzelmet tippeltem, erre 1-1. Ez nagy siker a Ferencváros számára. A Nemzeti Sport 2019.szeptember 20-i száma foglalkozik a témával. Nagyon jó, tárgyilagos cikk, elismeri, hogy a második félidőben inkább a magyar térfélen folyt a játék. Nem sztárol, nem eng ódákat. Az viszont elég érdekes, hogy a bolgár Ludogorec 5-1-re verte a CSZKA Moszkvát... Nagyon szeretem azokat a cikkeket, melyek sportolókat mutatnak be. Alekszejev Tamara öttusázóról a Nemzeti Sport 2019.szeptember 20-i számában A kitartás jutalma címmel olvashatunk cikket. Remek ember, sokoldalú érdeklődésű, önmagát vállaló személyiség képe rajzolódik ki. Itt a honlap: nso.hu

Amint azt a pozsonyi Új Szó hírportál ( véleményem szerint nagyon korrekt, magas színvonalú médiatermék) a világ tudtára adta, Szlovákiában magyar nemzetiségű politikusok is nemet mondtak a nemzetiségi iskolákat garanciákkal védő törvényre. A teljes cikket itt olvashatja: https://ujszo.com/kozelet/matovicek-futyultek-a-magyar-iskolakra?utm_source=newzmate&utm_medium=email&utm_campaign=ujszo&tqid=lv7kaGMuBF8BNSrVwM5PEFWwUTU.CRTodkAM1i7SCA Nekem erről- bocsássanak meg a furcsának tűnő történelmi metaforáért- a híres- hírhedt december 4-i népszavazás jutott eszembe. Akkor a magyarországi magyarok árulták el, pusztán pártpolitikai meggyőződés-nélküliségből határon túl élő testvéreiket. Most, Szlovákiában, a magyar politikusok egy része, különböző pártpolitikai sakkjátszmák okán, úgy döntött, hogy nemet mond a kisebbségi magyarság egyik szellemi menedékére, az anyanyelvű oktatásra. Pontosabban: ennek törvényi garanciájára. Mert azt, hogy a Matovic nevű szlovák politikusnak ne

A The New York Times 1894.október 3-i számában interjút olvashatunk Sherlock Holmes detektívhős megalkotójával, Sir Arthur Conan Doyle-lal. A cikk elején azt emelik ki, hogy Doyle szenvedélyesen vonzódott a spiritizmushoz, ezért látogatott Amerikába ( valójban beteg feleségét vitte gyógykezeltetni). Maga az interjú eléggé rövid és felszínes, nem is maradt fenn az újságíró neve, ami az akkori médiaviszonyokat illetően eléggé szokatlan. Szóval, megkérdezik szegény írót, mit szól Allen Poe-hoz illetve más egyéb kollégákhoz, Doyle pedig sportszerűen elismeri érdemeiket. Ennyi. Fél hasáb az egész. Ma már le sem közölnének ilyen gyenge nívójú interjút. Ennyi. Tanulság nincs.

Kassa- hajdan Magyarországhoz, ma Szlovákiához tartozó város. A Szent Erzsébet- dóm az egyik legszebb középkori templomunk. A Magyar Krónika című kulturális folyóirat 2019/6. számában gyönyörű cikk jelent meg erről a csodálatos épületről és történetéről. Az írás Szentei Anna munkája. Példamutató, okos, korrekt, igazat beszél és mégsem korbácsol indulatokat. Az illusztrációk pedig gyönyörűek. Bár a folyóirat azóta- tudomásom szerint- megszűnt, a 2019/6. lapszám szerintem könyvtárakban még elérhető. Ezt a cikket mindenképp érdemes elolvasni!

Kovács Vilmos( 1929-2017) grafikus plakátokra specializálta magát. Méghozzá filmplakátokra. A Magyar Iparművészet 2018/4. számában részletes beszámoló olvasható a Műcsarnokban rendezett kiállításából, amely nem más, mint Kis magyar Filmtörténet. Olyan, kitűnően megalkotott plakátokat láthatott a nagyérdemű, mint a Koldus és királyfi című Mark Twain- filmadaptáció plakátja, vagy mint a nyolcvanas évek nagy sikerfilmjének, a Piedone Hong-Kongban című, művészileg nem éppen veretes opusának hirdetménye. Kovács Vilmos alkotásai realisztikusak, s ha kép zőművészetben beszélhetünk mágikus realizmusról, akkor azok. A népies, az urbánus és a techno-motívumok egymás mellett élnek, békés Kovács Vilmos- ságban. Olyan művész volt ő, aki valóban saját világot teremtett. És ezt a világot, Istennek hála, mások is élvezik. Itt pedig a folyóirat weboldala: magyar-iparmuveszet.hu . Ha rákattintanak ( 2019.szeptember 19.), nagyon szép virtuláis válogatást láthatnak. 

La Croix a francia katolikus egyház lapja. Az 1984.július 29-30-i számban olvasható egy cikk, mely arról szól, hogy egy hölgy nagy nehézségek közepette otthagyta a Moon szektát, és visszatért a katolikus egyházba. A cikk szerzője ezt általános folyamatként láttatja. Szerintem hibásan. A "dezertáló" hívők már 1984-ben sem hagyták ott a szektákat és nem tértek vissza a katolikus egyházba. A római katolikus templomok kongtak az ürességtől. Ami a legrosszabb:a kiábrándult keresztény hívők nem azért hagyták ott a katolikus egyházat, mert szektákba vágytak ( és itt jön a kérdés: mit nevezünk szektának? Egy nemrégiben keletkezett katolikus honlap még a baptistákat is szektának minősíti!), hanem azért, mert a katolikus egyház kiüresedett, nem tudott számukra semmi lényegeset mondani. Ennyit a Croix cikkéről. 

A Valóság folyóirat 1992/7. számában olvasható Varga M. János: Magyar paradoxon? című írása. Voltaképpen egy igen éles bírálat ez, melyre Luigi Luca Cavalli-Sforza professzornak a Scientific American 1991.novemberi számában megjelent cikkére reagál. Cavalli-Sforza szerint a magyar paradoxon az, hogy míg génállományunk túlnyomórészt európa, addig nyelvünk finnugor gyökerű. Varga M. János nem igazán érti, hogy miért olyan nagy paradoxon ez. Hiszen nem egyedi eset, hogy népek genetikai "profilja" és nyelve eltér. Szerző szerint az eltérés egyik legfőbb oka, hogy a magyarság már a Kárpát-medence elfoglalása előtt sem volt egységes: keveredetünk altáji, török, iráni és szláv népekkel. Tovább változott a génállomány a 18.századi nagy betelepítésekkel, valamint a 19.századi nagy asszimilációs kísérletekkel. Nagyon érdekes a cikk, mivel vlóban létünkről szóló tudományos problémával foglalkozik: honnan származunk? Kik az őseink? Mi számít jobban: a nép vagy a nyelv? Ajánlom e cikk

Az önkormányzati választások közelednek, a balliberális oldalnak megint a második hely jut. Szanyi Tibor, az MSZP agilitásáról elhíresült politikusa pedig új mozgalmat alapított, Igen néven. Erről és az MSZP térvesztéséről olvasható egy igencsak okos és jól megírt publicisztika Sinkovics Ferenc tollából a Magyar Demokrata című hetilap 2019.szeptember 11-i számának 24.oldalán. Sinkovics részletesen leírja, hogyan veszítette el Kádár-nosztalgiás szavazóbázisát az MSZP, miközben került egyre közelebb a szintén szavazóbázisát veszítő liberális oldalhoz. Szanyi Tibort Sinkovics olyan politikusként mutatja be, aki a pártján belüli fokozatos térvesztést érzékelvén, inkább előremenekül, semminthogy be kelljen ismerni vereségét. Ezen jelenség része az Igen mozgalom megalapítása is. Nem mellesleg: Az Igen mozgalmon még valamit csiszolni kell, 2019.szeptember 17-én délelőtt 10.12-kor ütöttem be a keresőbe, és inkább csak a mozgalomról írt cikkek jöttek fel, az Igen weboldala sehol. Nem baj,

Ferenc pápa megváltoztatta a Miatyánkot, " ne vígy minket a kísértésbe" helyett " ne engedj bennünket kísértésbe esni" az új katolikus szöveg. Ferenc pápa azzal indokolta a változtatást, hogy Isten nem engedi az embereket kísértésbe jutni. Protestánsok vitatják ezt az értelmezést, a Reformátusok Lapja 2018.január 14-i számában Vladár Gábor református teológus indokolta meg, hogy miért helyesebb az eredeti változat. Szerinte azért, mert Isten igenis engedi az embert kísértésbe esni, Isten gyakran állítja az embert mindenféle próbák elé. Ha belegondolunk, igaza van Vladár Gábornak. Már csak azért is, mert próbák által, hosszútűrés által erősödik a hit. Magyarul: teher alatt nő a pálma. Ha nincs elég teher, Isten majd ad. De ad elég eszközt, képességet arra is, hogy az egyén győztesen kerüljön ki a kísértések elleni harcból. Ha belegondolunk, tavaly ez a Miatyánk- reform nem volt vezető téma a fősodratú magyar médiában. Merthogy a magyar lakosság igen kis hányada

Mi a baj Budapesten? Ha az ember olvassa a mno.hu portált ( például 2019.szeptember 16-án), az az érzése, hogy a főpolgármester-jelöltek harcában Tarlós utcahosszal vezet. Amikor azonban az ember a számokra pillant, azt látja, hogy Tarlós előnye mindössze néhány százalék. Akkor mi a baj? Semmi. Tarlós István kevéssel vezet- ez jobb, mint kevéssel hátrányban lenni. Karácsony Gergely mögött felsorakozott az egész ellenzék- kivéve Puzsér hívei- úgyhogy Tarlós jelenleg majdnem az egész magyar ellenzéket veri. Ez a legfontosabb. Hogy miért nem nagyobb az előny? Ennek van történelmi oka, és van média-kommunikációs oka. Történelmi ok: az úgynevezett liberális értelmiség- mely maga is eléggé heterogén politikai csoport- többsége Budapesten él. Média-kommunikációs ok: túlzottan kihegyezték a kampányt Karácsony alkalmatlanságára. Ha valaki ennyire hülye, már bocsánat, akkor hogy lehetett belőle polgármester?-teszi fel a kérdést az egyszerű választó. Főleg, ha fiatal, és nem tapasztalta

Guiglielmo Marconi, a rádió feltalálója, mára legendává nemesedett, ám egyike volt azon kevés feltalálónak, akik már saját korukban szédítő karriert futottak be. Kate Carew újságíró, később az első női karikaturista, a 20.század eleji amerikai média fontos és egyre fontosodó alakja, interjút készített a Mesterrel, mely megjelent a New-York Tribune 1912.április 14-i számában. Maga az interjú mai szemmel inkább megmosolyogtató, ugyanis arról szól, milyen nehéz interjút készíteni egy feltalálóval. Kicsit posztmodernes, de attól még elvezhető. Carew nem készített vezérfonalat, inkább összevissza kérdezgette Marconit, olyanokról, hogy hisz-e a spiritizmusban, meg hogy melyik nemzetnek köszönhet legtöbbet. Marconi, természetesen, Olaszországot említette. Szóval, mai olvasó szemével az egész nagyon irodalmi, ugyanakkor eléggé döcögős, csikorgós, szerintem nem menne át vele egy mai kommunikáció-szak vizsgáján. Fejlődik az újságírás is. Na. New Yorkot pedig akkoriban még kötőjellel írtak. H

Megjelent a Mandinr internetes közéleti portál hetilap-változata. Hogy ez miért annyira nagy szó, igazzából nem tudom. Eggyel több nyomtatott médiatermék, pont az állítólagos(?) recessszió előestéjén- biztos, hogy jó öltet ez? Jómagam mindensetre kedvelem  mandiner.hu portált, úgyhogy olvasni fogom a hetilapot is, valahogy a picképességgel kapcsolatban vannak aggályaim. De ezek el fognak oszlani hamar, úgy hiszem. Én szurkolok. Hajrá, Mandiner! 

Az Eső című irodalmi folyóirat 2016/3. száma levélinterjút közöl a magyartanításról, annak jelenéről és jövőjéről. Nagyon elit tanárokat kérdeznek, akik nagyon érdekes dolgokat mondanak- túllépnek a " mai diákok utálnak olvasni" jellegű közhelyeken. Fűzfa Balázs például elmondja ( pontosabban: leírja, hiszen a levélinterjú írott médiaműfaj), hogy ő úgy szokta Berzsenyi Dániel: A közelítő tél című versét tanítani, hogy kiemeli a legismertebb sort- Lassanként koszorúm bimbaja elvirít"- és ezt összekapcsolja Einstein relativitáselméletével. Azért ezt meghallgatnám. És: nagyon szerencsések azok, akiknek Fűzfa Balázs a magyartanára. És: amúgy az interjú kitűnő, érdemes minden tanárnak elolvasnia, mert más tantárgyakra vonatozóan is hordoz tanulságokat. Tehát: Eső, 2016/3., 29-45.o. Szokásunkhoz híven csak a főoldalra mutat a link, tessenek olvasni, keresgélni: esolap.hu

Ferdinandy György az 1956-os magyar forradalom és szabadsághrc egyik utolsó élő tanúja. Éppen ezért 2016-ban, a 60. évfordulón, sok-sok ötvenhatos megemlékezésre meghívták. Erről a sok meghívásról, az előadásokon szerzett tapasztalatokról szól az Ötvenhat hatvan perc alatt című elbeszélés. Ferdinandy önmagához méltóan - felelőssgételjes - önironikus - szellemileg nyitott - képes az egyes idősíkok összevetésére - és ami a legfontosabb: nem kárhoztat. Éppen ezért ez a furcsa ötvenhatos elbeszélés nagyon élvezhető, szórakoztató. Miért vágta hozzá az elismert irodalmár a dedikált kötetet egy fiatal íróhoz? Miért reklamálta meg egy fiatal hallgató Orbán Viktort az 1956-os eseményekből ?( mert összekeverte 1989-cel). Hogyan próbált a fogadásra bepotyázni egy házaspár? Szóval, életszerű. Élő történelmi emlékezet. A folyóiratnak- magyar kulturális médiatermékhez képest szokatlanul- nagyon profi weboldala van: esolap.hu . Hírek, alkotások, régebbi lapszámok részletei- nagyon jó. Ponto

Feélreértés ne essék: a szülők mindig panaszkodnak az osztályzatokra. A szülő mindig a lehető legjobb osztályzatot akarja a gyermeknek, a pedagógus pedig igyekszik " reálisan" osztályozni. Csakhogy ezzel olykor gond akad, mint azt a Gyermekünk folyóirat 1987/5. számában olvasható cikk is tanúsítja. Szóval: - az osztályzat nem reaális - a tanár nem jóindulatú - a hibát keresi, nem az erényt - " a szigorúságon belül annyi a következetlenség, hogy az már rossz vért szül". - és még sok egyéb Az a helyzet, hogy a ma szülői, akik a cikk megjelenése idején voltak gyermekek, egy az egyben ugyanazt gondolják erről az egészről, mint az ő szüleik ( azaz a mi szüleink) akkoriban erről az egészről. A Gyermekünk leközölte azt, amit akár egy mai Gyermekünk is leközölhetne ma. Amúgy a cikk- Garai Katalin írása- kitűnő, elgondolkodtató, stílusos, több nézőpontból is körbejárja a kérdést.

Nagyon szeretem Németh Zoltán: Lakoma avagy erotika mint interpretáció című elbeszélést/novelláját/filozofikus prózáját, a műfaji megjelölést ki-i maga választja, amely az amúgy általam vegyes érzésekkel fogadott Kalligram folyóiratban jelent meg, a 2002.májusi számban. Egy baráti társaság, tábortűz mellett, beszélget értékről, olvasásról, szövegről. elárulom: végül nem jutnak megegyezésre, de nem is ez a cél, inkább csak a diskurzus. Szóval, van aki szerint - egy szöveg értékét a társadalom tagjai nem egyenlően mérik fel, mert ugyanolyanok az emberek képességei Van, aki viszont azt állítja, hogy - nincs szükség egységes értelmezési kísérletekre Másvalaki szerint viszont - feltétlenül szükség van valamilyen elméleti megalapozottságra ahhoz, hogy az olvasás értelmet nyerjen Van, aki úgy véli - hogy a szöveg a hatalomgyakorlaás eszköze. Szóval, értjük? A szereplők nem egymással vitatkoznak, csak a véleményüket fejtik ki, egymás tljes tiszteletben tartásával. Így kellene, hogy

A Heti Válasz 2018.január 18-i száma interjút közöl Szörényi Leventével és Bródy Jánossal a közelgő Fonográf-koncert kapcsán. Nagyon örülök, hogy a magyar Beat és country két legendás alakja újra együtt zenél, nem pedig a sajtóban kiabálnak egymásra kígyót-békát.. Ami az interjúból megragadott, az a Valaki vár című dal. A Valaki vár a Fonográf együttes 1974-es száma, jó dal, de azért világsláger nem lett belőle. 1974. Ehhez képest igencsak modern a szöveg ( a dal szövegét itt találod: http://www.zeneszoveg.h u/dalszoveg/37076/fonograf/valaki-var-zeneszoveg.html Szóval, olyan dolgokról tesz említést Bródy János szövege, mint: - algoritmikus gondolkodás - műholdas koordinátalapú helymeghatározás ( ld. későbbi GPS) - gondolatok láthatóvá tétele - gondolatok mesterséges fókuszálása - mesterséges fénytörés - végtelenített optika - pontok formájában memóriában rögzíthető gondolatok. Nem semmi, 1974-ben. Az efféle dalszövegekről azt gondolom, hogy prófétikusak. Nincs rá más magy

Tisztelt Ellenzék! A magyar ellenzék, azaz Önök, rendszeresen az(oka)t a váda(ka)t szegezik a magyar kormánynak, hogy - értelmiségellenes - nem költ eleget az oktatásra - nem akarja, hogy nőjön a diplomások számaránya - a szakképzést favorizálja, mert a multik ezt várják tőle - A külföldi diákok menekülnek Magyarországról, mert itt nincs igazi demokrácia. Ezeket  szokta mondani az ellenzék. Ehhez képest az OECD jelentése, melynek elemzése olvasható az mno.hu portálon (megtekintve 2019.szeptember 11, 12 óra 28 perc), az alábbiakat hangsúlyozza: - Magyarországon kifejezetten jó az egy főre jutó tanár-diák arány - Magyarországon 2010 óta nőtt ( még egyszer: NŐTT) a diplomások aránya - Magyarországon az uniós átlaghoz képest kevesebben rendelkeznek szakképesítéssel, tehát ezt növelni kell. - A külföldi diákok nem menekülnek el Magyarországról, sőt, egyre többen jönnek. Tisztelt Ellenzék! Az OECD távolról sem "vádolható" azzal, hogy nagy rajongója Orbán Viktornak

A Reformátusok Lapja 2018.november 11. számában olvashatunk egy igencsak megható, megindító írást. Végh Tamás: Mai élethelyzetek című cikkének hőse Eszti néni, 97 éves özvegyasszony, aki azért jött, hogy a temetését intézze el a lelkésszel, mire ő elmagyarázta neki, hogy a mennybe nem lehet magunkkal vinni a bűneinket, és hogy kérni kell Istent, hogy bocsásson meg, majd köszönetet mondani ezért. Eszti néni először megsértődik, aztán szíve megindul és engedelmeskedik. Megköszöni Jézusnak az engesztelő áldozatot. Nekem az jutott eszembe erről a cikkről: hány és hány ember hiszi magáról, hogy bűntelen? Hány és hány ember felejti el, hogy szokott olykor irigy lenni, olykor féltékeny, a kapzsiság is megkísérti olykor, és a pletykálás bűnébe is beleesik időnként. Az emberek valahogy ezt elfelejtik. Csakhogy Isten számontart mindent. Ha jön az a pillanat, amikor az Ítélőszék elé kell állnunk, akkor tisztának kel, hogy találtassunk. Ehhez pedig úgy kell élnünk, mint a bibliai okos szüzeknek

Akit érdekel az informatika története, gyűjti az erre vonatkozó sajtó- és médiaanyagokat, annak szíves figyelmébe ajánlom a Gyermekünk című folyóirat 1985.áprilisi számát. Szakonyi Péter cikke bizonyos Jóska gyerek példáján indít, aki eddig utálta az iskolát, most viszont éjjel-nappal ott van, és az új csodaszert, a számítógépet bújja. Ezután a példa általánosítása következik, majd azon tűnődik a cikk szerzője, jó hatással van-e a számítógép a gyermekre. Végül arra jut, hogy igen, mert fejleszti a logikus gondolkodást. Hát, ilyen cikket manapság már nem lenne nagy szellemi teljesítmény, akkor azonban az efféle írások még úttörőnek számítottak a magyar sajtóban.

Amint azt az ujszo.com portál megírta ( szokásunk szerint kizárólag a főoldalt linkeljük, tessék a többi tartalmat is olvasni: ujszo.com ), a Híd új javaslatot terjesztett be Szlovákia nemzetiségi iskola-rendszerével kapcsolatosan. A javaslat szerint a pontosan körülírnák a nemzetiségi iskola fogalmát, bizonyos tárgyakat, például történelmet, magyarul tanulhatnának a tanulók, és egy Nemzetiségi Tanács nevű szervezet vigyázná az egészet. Magyarként persze szurkolok, hogy sikerüljön. A magam kis reálpolitikai érzéke viszont azt mondja, hogy veszett fejsze. Túl közel vannak a választások semelyik szlovák párt nem fogja most magát kitenni a magyarbarátság vádjának. Azért az ötlet jó, érdemes lenne folyamatosan kitartóan gyömöszölni, keresztül a közvvéleményen, egészen a törvényhozásig, és ott sikerre vinni. Szép álom.

Bevallom, nem számítottam ilyenfajta sokszínűségre, mint amit a Szabad Föld 2019.szeptember 6-i számában olvashattam. A Szabad föld már régen nem mezőgazdasági magazin, mint ahogy a " vidék" sem az már, mint volt a huszadik század végén. Három cikket emelnék ki a rendkívül gazdag tartalomból. Az egyik az új olasz miniszterelnökről szól, aki nem igazán indított jól, mivel kiderült, hogy a kampányban oly büszkén hangoztatott külföldi tanulmányok nagy része merő kitaláció. Nem mellesleg: Conte miniszterelnök már szidja Salvinit. A másik cikk egy részletező hír: Az USA egyik iskolai könyvtárából kitiltották a Harry Potter- könyveket, merthogy okkultak. Őszintén szólva, követésre méltónak tartom ezt a tettet, nem venném rossz néven, ha magyar könyvtárak is leselejteznék ezt a varázslógyereket. A harmadik írás egy riport, olyasfajta, amelyből egyre kevesebb van a hazai médiában. Arról van szó, hogy meglett Radics Béla gitárja, ebből az alkalomból zenésztársai emlékeztek rá. Nag

Egy amerikai közvéleménykutató, a Pew Kutatóintézet, 2013-ban felmérést végzett, melyek a legmegbízhatóbb nemzetek, melyek a leginkább megbízhatatlanabb nemzetek, végül: hogyan vélekednek a nemzetek önmaguk megbízhatóságáról. A felmérésről olvashatunk a Reader's Digest folyóirat 2014.októberi számában. A megbízhatósági rangsor élmezőnye így alakult:1. Svájc 2. Svédország  3. Németország A megbízhatatlansági rangsor élmezőnye pedig így: 1. Irán 2. Románia 3. India Mi, magyarok, egyik rangsorban sem vagyunk az első tízben. A nemzetek önmagáról kialakított megbízhatósági rangsora: 1. Svájc 2. Ausztria 3. Finnország Mi, magyarok, itt sem vagyunk az elős tízben. Mi olyan közepesen bízunk meg magunkban és másokban. És ez néha ....idegesítő. Ez pedig a Reader's Digest weboldala: rd.hu . Nagyon érdekes cikkek, jó viccek (tényleg jók!), meg gasztro, meg sok egyéb.

Vannak evolucionisták és vannak kreacionisták. És van Moretti páter, aki jezsuita, és mindkét elmélet ortodox alkalmazását elveti. Minderről cikket írt a francia Études folyóirat 1980.januári számába. Moretti azt mondja, hogy a darwini evolúció hívei adósak a teljes bizonyítással, míg a kreacionizmusról- azaz a bibliai teremtéstörténetről- kijelenti, hogy nem igaz. Hogy miért nem igaz, azt már nem jelenti ki. Szóval, Moretti elveti a bibliai teremtéstörténetet, de tagadja azt is, hogy mutációk útján új fajok keletkeznének. Mégpedig azért tagadja, mert szerinte a csoporton belüli genetikai változatosságot a genetikai állomány változatossága, nem pedig a mutációk sora biztosítja. Tehát sem egyik, sem másik. Megszületett a Moretti-elmélet- csak éppen nem tudjuk, mi az. Moretti ugyanis egyetlenegy szót nem ír arról, hogy mi az ő saját elképzelése a dologról. Pedig kell, hogy legyen, merthogy őslénytant tanít egy jezsuita egyetemen. Annyiból persze örülhetünk, hogy végre, itt egy katoli

A Helikon irodalmi és kulturális folyóirat ( Kolozsváron jelenik meg)2018/4. számában olvastam Bíró Gergely novelláját, az Egyenruha címűt. Ebben egy idős férfi, az 1956-os forradalom és szabadságharc veteránja, megkapja egyenruháját, még állófogadásra is meghívják, aztán a megemlékezésen majd összefagy, mert nem visz magával meleg ruhát, pedig esik az eső és fúj a szél. Szóval, az egész novella arról szól, hogy vajon ma, Magyarországon, eléggé megbecsüljük-e az 56-osok emlékét? Az ünnepségeken, kitüntetéseken és egyéb külsőségeken kívül a nemzet megadja-e harcosainak azt a belső elégedettséget, hogy: nem hiába harcoltunk, érdemes volt áldozatokat hozni...Bíró Gergely novellája erről szól. Én pedig, nemcsak mint történelem szakos tanár, hanem mint magánember is, alaposan elgondolkoztam. És szerintem még gondolkodni is fogok. Talán életfogytiglan. A novella kitűnő, ajánlom mindenkinek.  A Helikon folyóirat oldalán remek írásokat olvashat: helikon.ro

Európa demográfiai mutatóit figyelembe véve hatalmas szenzáció- és ez az igazi szenzáció- hogy a Romániában, pontosabban: Erdélyben, található Szászfenes község lakossága az utóbbi huszonhat évben 400 százalékkal nőtt. Erről az elképesztő csodáról- mert szerintem arról van szó- a Reformátusok Lapja 2018.január 14-i száma annak kapcsán számol be, hogy a megnőtt közösség miatt szükség volt új református templomra, amit annak rendje és módja szerint fel is építettek, fel is avattak. 400 százalék- szerintem bármelyik magyar, szlovák, olasz, de még bármelyik amerikai település is boldogan kiegyezne ilyen növekedéssel. Azt már mondanom sem kell, hogy nem migránsok befogadásával lett ekkora ez a szám. Egyszerűen a környék lakóit érdekelni kezdte Szászfenes. Sokan más falvakból költöztek ide. A helyi lakosok pedig családot alapítottak, merthogy az embernek családban kell élni. Nem igazán értem, hogy a fősodratú magyar média miért nem büszkélkedik Szászfenessel... Azt gondolom, hogy Szász

Ki gondolné, hogy Magyarországon már az 1980-as években missziót kellett szervezni a kallódó fiatal drogosokért, A Gyermekünk folyóirat 1986/3. száma interjút közöl Erdős Eszter lelkésszel, aki részletesen beszél a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által indított kezdeményezésről. Személyes érdeklődésémet leginkább az a kérdés keltette fel, hogy mit szóltak az idősebb egyháztagok mindehhez. Erdős Eszter erre azt válaszolja, hogy eleinte rokonszenvvel fogadták, aztán, amikor " a fiatalok a maguk módján kezdtek viselkedni", már idegenkedtek tőlük. Őszintén szólva, nem csodálkozom. Az 1980-as években ilyen konfliktushelyzet egy keresztény közösségen belül- nem semmi lehetett. A Gyermekünk folyóiratnak internetes oldala nincs, mivel meg méltóztatott szűnni az internet elterjedése előtt. Akit érdekel az interjú, írjon! 

Nagyon érdekes informatika-történeti cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, a magyar írott média egyik első info-szociográfiai írását ( ha tudsz jobb szót, írd meg).  A Gyermekünk folyóirat 1986/7. számában jelent meg Váczy András írása a gyermek és a számítógép kapcsolatáról. Váczy aggódik, természetesen, s be kell valljuk, aggodalmai igazolódtak. A játékok valóban eluralták a gyerekek életét. A legérdekesebb a cikkben az, hogy Váczy megkérdez egy informatikai szakembert, aki- nem ismerve fel az új szerkezet minden korábbihoz képest eltérő voltát- azt bizonygatja, hogy a számítógépben nincs semmi új, " mert az ipari forradalom óta úgy működnek a gépek, hogy nyit-zár, nyit-zár...". Az a furcsa ebben, hogy aki a technológiai szektorban dolgozik ( ahogy ma mondanánk: IT- szektor), még az sem ismerte fel, hogy a számítógép minden korábbitól különböző gép. Inkább a hasonlóságot kereste. A Gyermekünk folyóirat, melyet médiatörténeti indíttatásból rendszeresen szemlézek,

Aki dolgozott már írott vagy elektronikus médiában, az valószínűleg tudja, milyen nehéz írni  - egyáltalán: bármilyen anyagot készíteni- állatkerti témákról. A macskás videók korában nehéz bármi újat is mondani, a közönség már hozzászokott az aranyos állatokhoz, valami mást, valami igényesebbet kell nyújtani. Nos, ők megoldották ezt a feladatot. A Magyar Krónika 2019/3. számában jelent meg Barta Boglárka-Hernádi Zsuzsa-Kovács Dániel- Szentei Anna szerzőnégyes cikke Állatkertek aranykora címmel. Megragadó, sodró és érdekes,mentes minden közhelytől. Valódi kérdésekre keresnek valódi válaszokat, a fotók pedig eredetiek, még ebben az agyon állatfotózott korban is tudnak újat mondani. Szerzők kérdése egyébként az, minek köszönhető a magyarországi állatkerteknek az utóbbi években tapasztalható felvirágzása. És meg is válaszolják,méghozzá úgy, hogy azzal még én is egyetértek. Ez pedig nagy szó. Sajnos,a folyóirat jövője eléggé kétségessé vált, nem tudni, mi lesz vele.

A nyolcvanas években még nem feltétlenül volt divat, hogy magyar újságírók Disneylandbe járjanak. A Nők Magazinja 1982/5. számában (bokor)  részesült ebben a megtiszteltetésben- és nem élt a lehetőséggel. Annyira elvarázsolta a Hamupipőke-kastély, meg Miki egér, hogy elfelejtkezett arról, hogy neki itt voltaképpen cikket kellene írni. Persze, valamit összehozott, de ez kevés. Ha én akkor újságíró- médiamunkás lettem volna, s kijutottam volna egy ilyen jó helyre, megnéztem volna- persze, nem szociológusi alapossággal, inkább csak szemrevételezés útján- kik járnak ilyen helyre, miért járnak, nem szégyelltem volna egy kicsit interjúzni, stb. Így a magyar Olvasó csak csorgatta a nyálát. Elbűvölte az amerikai álom.

A késő Kádár-korszakban járunk, a Szovjetunióban már Gorbacsov van hatalmon, reform itt, reform ott, reform a meglehetősen poroszos pedagógiában. A Gyermekünk című folyóirat ( teljesen a kor színvonalán mozgó, modern médiatermék) 1986/5. számában olvashatunk cikket Szabó Éva tollából, Nem kérek bocsánatot címmel. A cikk arról szól, hogy nem vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét, lelkét, csak normatív módon számon kérünk tőle bizonyos dolgokat, és ezzel meg is elégszünk. Szó esik az írásban egy kislányról, akit sarokba állítottak, mert visszabeszélt, és hogy újságíró szóba akart elegyedni ezzel a kislánnyal, csak valahogy az illem nem engedte... Igazából két problémáról van szó. Valóban igaz, még a 21.században is igaz, hogy kevésbé vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét. Ez tény. A másik viszont, hogy sarokba állítják a gyereket, mert visszabeszélt, az szerintem elfogadható. Nem baj, ha a bűnt büntetés követi. Csak ne öncélúan. Mindig a gyermek érdekét tartva szem előtt. 

Az eutanázia a nemzetközi orvostársadalom egyik leginkább vitatott- és leginkább ébren tartott- kérdésköre. A Társadalmi Szemle című folyóiratban (1997/1., 52-61.o.), Tóth Gábor Attila három ország példáját vizsgálja: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Hollandia. Már az is érdekes, hogy Szerző csak olyan országokat választott, melyek közismerten liberális álláspontot foglalnak el az eutanáziával kapcsolatban. Ezt hívják tendenciózus újságírásnak illetve kutatásnak. Az eredmény nem meglepő: mindhárom országban a lakosság enyhe többsége helyesli az aktív eutanáziát, sőt, egyes esetekben még olyan orvosok is megúszták büntetés nélkül, akik jóval túllépték az ott érvényben lévő törvényes kereteket. Volt, aki adott a betegnek egy csepegtetőt, amivel rendszeresen beadott magának a beteg különböző altatókat, csillapítókat. Ha akarta a beteg, egyszerűen túl adagolta magát. Olyan is előfordult, Hollandiában, hogy rokonok kérhették: ugyan kapcsolják le a gépről szeretett családtagjukat.

A Társadalmi Szemle című folyóirat 1997/1.száma nagyon édekes történelmi dokumentumokat közölt ( Kozáry Andrea szakszerű és érdeklődést keltő tolmácsolásában) az 1944-45-ös évek magyar rendőrségéről. Magyarországon, 1945-ben vagyunk, a második világháború végén. Budapest ostroma még nem fejeződött be, a benyomuló szovjet csapatok már garázdálkodnak. Holttestek az utcákon, rablóbandák, nyíltszíni kifosztások. Szükség lett volna egy jól működő rendőrségre. Csakhogy: - Nem voltak megfelelő épületek, irodák, fogdák. - Nem volt összeköttetés az esetlegesen működő rendőri egységek között - A szovjetek több ezer rendőrt internáltak Gödöllőre, mert azt hitték, fasiszta katonák. - A szovjetek nem negedélyezték, hogy a rendőrök fegyvert viseljenek. - A politikai pártok ( melyek már az ostrom napjaiban aktivizálódtak) saját rendőrségeket állítottak fel, pl. Miklós-gárda. - A rendőrök élelmezése nem volt megoldott. Ez önkényes elkobzásokhoz vezetett. - Debrecenből levezényelték a Péter Gá

A Magyar Nemzet polgári napilap 2019.szeptember 2-i száma címoldalon adja hírül: "Az idei tanévben minden középiskolás diák külföldre utazhat nyelvet tanulni". Öcsém...A mi időnkben már az is nagy szám volt, ha volt valakinek egy angol nyelvű könyve. Vagy a faterja hozott valahonnan National Geographicot, eredeti angol nyelvűt. Vagy volt egy külföldi ismerőse. A kommunista időkben Magyarországot úgy elzárták a külvilágtól ( még a Szovjetuniótól is), hogy arról koldult. Három évente lehetett világútlevelet igényelni, 50 dolláros valutakerettel- magyarul: semmivel. Ezek a mai srácok pedig csak úgy kimehetnek Angliába vagy Németországba, kiruccanhatnak egy kicsit körülnézni. Azért remélem, megbecsülik majd a lehetőséget. Mert hogy jelenleg az egyetemi diplomák 25 százalékát még mindig nem lehet kiadni a nyelvvizsga hiánya miatt. Ennek a korlátlan nyitottságot biztosító intézkedésnek pedig az a célja, hogy a jövőben ne így legyen. A diplomásnak legyen nyelvvizsgája. Legyen.