Írott és elektronikus média régen és ma

Aki látta a Ferencvárosnak a litván Sudovia elleni mérkőzését, az bizony észlelni volt kénytelen, hogy a litván csapat úgy küzdött, mintha az életéért meccselne. Ez érthető: Litvánia sem futballnagyhatalom, nekik még EL-csapatuk sem volt soha. Az FTC  játékosai, szerintem, kissé lazára vették az első perceket, kaptunk is egy furcsa kis gólocskát. De a második féliőd második fele a Fradié volt, úgyhogy a végén 4-2 arányban nyertünk, és EL- főtábla! Az nso.hu oldalon Borbola Bence írta az összefoglalót, véleményem szerint igen korrektül. Ez a meccs tényleg arról, szólt, hogy fordulat, meg izgalom, meg fordulat, meg izgalom. Végül pedig egy nagy sóhaj: bejött a papírforma, ott vagyunk az EL főtábláján, a csoportkörben! Remek meccs, remek sportújságírói teljesítmény. Csak a főoldal linkjét tesszük ki: nso.hu

Kínában már 1984-ben 200 millió gyermek élt, azóta már ez a szám biztosan megnőtt 300 millióra. A Gyermekünk folyóirat 1984/11.számában olvashatunk egy elégg tömör, alig egyoldalas írást a kínai gyerekek helyzetéről. Szerintem eléggé antihumánus, merthogy az elméleti oktatást imnidig összekötik a gyakorlattal- ez a komunista országokban mindig a gyerekek dolgoztatását jelenti- meg hogy az anyák a szoptatás idejére mentességet kapnak a munkahelyükön- na, még jó, majd szoptatás közben fog a szalag mellett dolgozni, de ez csak vicc. Szóval, nekünk, magyar gyerekeknek aranyéletünk volt...

Nem éppen felvillanyozó hír jelent meg a pozsonyi ujszo.com hírportálon: a közelgő szlovákiai választásokon a magyar pártok - a szlovákiai magyarság politikai képviseletéről van szó!- nem együtt indulnak. hogy erre megáll az ész, az nem kifejezés. A politikai érdekek, a kell-a-minél-több mandátum- felfogás megakadályozza, hogy egy olyan " forró" közegben, mint Szlovákia, a magyarságnak egységes politikai képviselete legyen. Dicséretes viszont az ujszo.com magatartása. Higgadt maradt. Visszafogta magát. Bevallom, én a helyükben sokkal élesebben fogalmaztam volna. mint ahogy ők tetétk a témáról szóló írásukban , mely az alábbi linkre kattintva olvasható: ( https://ujszo.com/kozelet/nem-lesz-magyar-egyseg ) Megmondom, őszintén, én jó alaposan megmosnám a fejét mind a Hídnak, mind az MKP-nak. Az túlzás, hogy kitombolnám magam, de azért nem fukarkodnék az érdemes jelzőkkel. Szerintem nincs az a józan ész, amellyel meg lehet magyarázni, miért jobb két kicsi egy nagynál. Enn

Olvasom a Világgazdasg című, igen kitűnő napilapot ( vg.hu ), és annak is a 2019.augusztus 27-i számát. Egy igen alapos cikkben elemzik, melyik közintézmény mennyivel tartozik, vagy ahogy némi eufemizmussal szeretik mondani: mennyi az adósságállmonáya. A táblázatból kiderül, hogy a közintézmények közül a legtöbb tartozást az egészségügyi intézmények, azon belül is a kórházak halmozták fel: szinte mindegyikük tartozik 1-2 milliárddal. erről két kérdés jut eszembe: 1. Az állam miéet nem biztosítja ezt a pénzt? Nem olyan sok, ettől jóval nagyobb összegek forognak Magyarországon a gazdasági élet különböző szféráiban, 2. Ha én tartoznék ennyivel, vagy egy kft tartozna ennyivel, már azonnal ott ülne a nyakán az adóhivatal, a zsaruk, meg mindenki. Magyarországon csak az állam tartozhat? 

Ha valaki azt gondolná, hogy az iskolai műdemokrácia csak a rendszerváltás után gyökeresedett meg hazánkban, annak ajánlom a Gyermekünk folyóirat 1987/2.számát. Csepelen, egy általános isolában, a gyerekek pár napra saját demokratikus mintaállamot szervezhettek: ez volt Guszevónia, ahol fabatkákkal lehetett fizetni mindenért, és minden vezetői posztot diákok tölthettek be. Az egészet persze az úttörőmozgalom keretein belül művelték, erős tanári kontroll alatt. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy minden diák élvezte az áldemokratikus mintaiskolát, szerintem sok kamasz inkább "égő"-nek érezhette, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Abban viszont igen, hogy a rendszerváltás utáni diákönkormányzatok sokszor ezt az áldemokratikus mintát követték. Voltak " közösségileg" aktív pszichopaták, meg közösségileg passzív normálisok. Ennyit erről.

Azt gondoljuk, hogy a tanárait fenyegető netán tettleg bántalmazó agresszív diák a magyarországi rendszerváltás terméke. Azt gondoljuk, hogy abban az áldott jó kádári békeidőben soha nem fordult elő ilyesmi. Dehogynem! A Gyermekünk folyóirat 1986/8. számában interjút közölt Kozma Tamással, az Oktatáskutató Intézet tudományos tanácsadójával. ebben Kozma Tamás említ egy esetet, amikor az osztályozni kívánó tanárnőt a drága aranyos gyermekek tűzoltókészülékkel fenyegették. Arról nem szól az írás, mikor és hol történt ez, arra viszont kíváncsi lennék, hogy abban az időben, a liberális reformpedagógia kezdeti időszakában, milyen következménye lett a dolognak. például: kicsapták-e a gyermeket az iskolából. Aki tud valamit az esetről, írjon!

Magyarországon a Kádár-korszak legvégén, mintegy demográfiai válságtünetként, elkezdett fogyni a népesség. Mint ahogy Dr. Levendel Lászlónak a Gyermekünk című folyóirat 1987/1. számában megjelent cikkéből kiderül, már ekkor évente több, mint 80 000 abortuszt végeztek Magyarországon. Dr. Levendel László abortuszellenes. Nem hivatkozik keresztény értékekre- akkor valószínűleg nem jelent volna meg a cikk- hanem a józan észre, az élet humanista tiszteletére, valamint a hazánkat fenyegető népességfogyásra. Nagyon okos, mondhatnám: taktikus cikk, ugyanakkor etikus- mind egyéni ,mind társadalmi szinten. Nagyon jó, és sajnos, mind a mai napig nagyon igaz. xxxxxxxxxxxx Olvass jó könyveket, nézd meg a könyvek ajánlóit! konyv-ajanlo.blogspot.com