Történelem:Magyar miniszterelnöknek lenni nem veszélytelen

 Vajon hogyan ért véget történelmünk során a magyar miniszterelnökök élete? Hogyan alakult személyes sorsuk? Erre keresi a választ a 168 Óra ( azóta már megszűnt) hetilap 2011.október 28-i számában Buják Attila cikke.
A nagyon komplex látásmódú írásban közölt adatok meglehetős elkeseredésre adnak okot. A 71 miniszterelnöki ciklus 64 kormányfője közül kilenc fő erőszakos halált halt, tizenegyen valamely külföldi országba emigráltak, hatan börtönbüntetésben részesültek itthon- igaz, volt, aki még miniszterelnöki pályafutása előtt. A 64 kormányfő közül 26 tehát nem természetes halált halt vagy hosszabb-rövidebb  börtönbüntetést szenvedett, vagy idegen földön, többnyire elszegényedve hunyt el. Elképesztő szám. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy magyar miniszterelnöknek lenni nem életbiztosítás...A történelem tanúsága szerint egyáltalán nem biztos, hogy otthonában, ágyban, párnák közt éri a halál az illető politikust.
És akkor még nem esett szó az erőszakos halált halt köztársasági elnökökről, miniszterekről, diplomatákról, polgári és katonai vezetőkről, egyéb politikusokról.

A cikk ezután általánosságban foglalkozik a politikai megtorlással, mint 19-20.századi jelenséggel. Olyan neves tudósok szólalnak meg a témában, mint Eörsi László történész, Fleck Zoltán jogszociológus,Ormos Mária,Rainer M. János, Ungváry Krisztián történészek ( van, aki azóta már eltávozott közülünk...). A megtorlással, mint politikai megoldással kapcsolatban pedig szóba kerül az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus hőse, Mansfeld Péter is.
Nagyon gondolatébresztő, a magyar történelem széles időperiódusát felölelő írás. Minden történésznek és történelemtanárnak ( és természetesen az egyetemi-főiskolai hallgatóknak) ajánlom szíves elolvasásra. Igaz, hogy a cikk már több, mint tíz éve jelent meg, de maradandó értékű, fontos írás.

( Buják Attila: Megtorlástörténet.A politika veszélyes üzem.168 Óra,2011.október 28.,12-15.o.)