Írott és elektronikus média régen és ma

A Magyar Nemzet polgári napilap 2019.október 1-i száma címlapon foglalkozik az EU-biztosnak jelölt, de a szükséges támogatást meg nem kapó- azaz:kibuktatott- Trócsányi László esetével. "Politikai lincselés"-nek nevezik az EP eljárását- azt gondolom, teljes joggal. A Trócsányira nemmel szavazók azzal indokolják lépésüket, hogy Magyarország, Trócsányi igazságügyminisztersége alatt, kiadott Oroszországnak két fegyvercsempészt, akikre viszont az USA hatóságai is vadásztak. Miért nem az ameriakaiaknak adtuk ki a bűnözőket? A FIDESZ viszont azt állítja, hogy a valódi indok nem ez, hanem Trócsányi bevándorló-ellenessége. Ezt az álláspontot vallja a Magyar Nemzet cikkírója is. Szerintem joggal. Van ugyanis olyan szabály,miszerint ha egy bűnözőt külföldön fognak el, és sahát hazájában is követett el bűncselekményeket, amelyekért elítélték, akkor saját hazájának kell kiadni. Ez nem mérlegelés kérdése. A magyar Igazságügyminisztériumnak ki kellett adnia a két bűnözőt. Mégpedig a j

Ságvári Endre illegális kommunista volt, akit 1944. július 27-én tisztázatlan körülmények között lelőttek egy budapesti cukrászdában. Kahler Frigyes írása ( Rubicon, 2019/9-10.) arra igyekszik választ találni, hogy jogos volt-e a Legfelsőbb Bíróságnak 2006-ban Kristóf László ügyében hozott, az eredeti elmaraszztaló ítéletet megsemmisítő határozata. Nagyon részletes esetleírás után- melyből inkább csak az derül ki, hogy mindenki másképp emlékszik, még egy, az eset idején 11 éves szemtanút is kihallgattak- kideról, hogy Kristóf László csendőr semmiképp nem azért ment be a cukrászdába, hogy Ságvárit meggyilkolja. Ságvári volt az, aki dulakodás közben előrántotta fegyverét, és meglőtte az egyik hadnagyot. Hogy aztán valóban Kristóf lőtt-e vissza, az megint nem egyértelmű. Tehát:Kristóf László bűnössége nem állapítható meg egyértelműen, ezért jogtalan az ellene hozott elmarasztaló ítélet. Kahler Frigyes írása nagyon alapos, a tények forrása, az emlékezet, az eltelt idő ugyanakkor annyir

Nagyon átfogó cikket közöl az origo.hu internetes portál ( megtekintve 2019.szeptember 30., 9 óra 36 perc) Orbán Viktornak a FIDESZ-kongresszuson elmondott beszédéről. A magyar kormányfő a keresztény szabadság alapjának a családtámogatást illetve a határon túli magyarok befogadását nevezte. Utóbbi talán sokak számára meglepő lehet. Miért keresztény dolog, kérdezhetik sokan, ha Magyarország segítséget nyújt a határon túli magyaroknak? Van erre egy biblikus válasz. Isten nem államoknak, hanem nemzeteknek adott elhívást.  A kettő messze nem ugyanaz, különösen Közép-Kelet-Európában nem. A magyarság összetartozik. Akárhány államban is élünk, összetart bennünket valami. Nevezhetjük genetikának is, de egyszerűen " vér"-nek is hívhatjuk, biblikusan. Ha tehát egy nemzet összegyűjti szétszórt testvéreit, azzal a zsidó- keresztény hagyományban gyökerező cselekedetet hajt végre. Az Orbán-kormány pontosan ezt teszi, már 2010. óta. Ezért keresztény dolog a határon túli magyarok támogat

Tállai András biztosította a pálinka rajongóit, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy adómentes legyen a pálinkafőzés. Erről olvashatunk a Magyar Nemzet 2019.szeptember 25-i számában. Véleményem szerint ez nem valami jó ötlet. Magyarország így is tele van piással. Vagy, ha úgy tetszik iszákossal, alkoholbeteggel. Szerintem a kormánynak inkább az alkoholfogyasztás csökkentésén ( és tegyük hozzá: a kávé ,az energiitalok fogyasztásának csökkentésén) kellene munkálkodnia. Ne értsenek félre, nem vagyok én vegán, de ami egészséges, az egészséges, ami meg nem, az nem. A pálinka, tudomásom szeirnt, nem eégszséges. Akkor miért támogatja a kormány?

A Világgazdaság üzleti napilap 2019.szepptember 24-i száma címoldalon számol be a világ legnagyobb utazási irodájának, a Thomas Cooknak a csődjéről. Nagyon okos, jól megírt, tárgyilagos cikk, nem kelt pánikot ( a kereskedelmi média sajnos, sok esetben felturbózza a kedélyeket, ha csődbe megy egy utazási iroda), szól a magyar vonatkozásról, azaz a Neckermann stabilitásáról- egysózval, mértéktartó, kiegyensúlyozott írás. A napilap online verziójának itt a linkje: vg.hu Nekem egy globális közgazdasági kérdés jut eszembe a Thomas Cook csődjéről. Ez pedig így szól: Van-e értelme a 21. században sok országra kiterjedő offline céghálózatok működtetésének? Annyi tényezővel kell számolni, annyi kulturális különbséget kell figyelembe venni, annyi eltérő gazdasági szabélyozónak, trendnek kell megfelelni. Működhet ez így, tartósan? Egyre több olyan vállalat kerül nehéz helyzetbe, mely pályafutását még a 19. vagy a 20. században kezdte, s modernizálódott ugyan, de a struktúra eleve- ódon és kla

Az Acta Papensia rendkívül színvonalas tudományos folyóirat, címlapján ez szerepel: a Pápai Református Gyűjtemények közleményei. A 2018/1-2. számban nagyon érdekes írást közölnek Böcskei László tollából, aki pápai diákéveiről írt nagyon részletes, de adatgazdagságával együtt is szórakoztató visszaemlékezést. Az akkori diákcsínyeket leszámítva- melyek ma már nem hatnak olyan elevenen- nagyon érdekes társadalomtörténeti forrás is ez a visszaemlékezés. Részletesen ismerteti az osztály társadali hátterét, szól arról a konfliktusról, amit a koedukáció okozott, illetve arról, amikor a sok eléggé szegény diák között feltűnt egy igazi nagypolgár. Az oktatás körülményei is említést érdemelnek. A  történelem viszontagságai, a második világháború során megsemmisült a kémiaszertár- mégis volt kémiaóra. Nem voltak rajz-felszerelések, mégis, valami ábrázoló geometriát tudtak tanítani. A könyvtárak megsemmisültek, mégis, valahogyan előteremtették a kötelező olvasmányokat. Szóval, a kitartás, az új

Az ember holtig tanul. Tudod, mi az a Kúrszalon? A Korunk folyóirat 2009/8. számából megtudhatod. Régen, a fürdőhelyeken, ahol az emberek a kulturált társalgás szenvedélyének is hódoltak, előfordult, hogy rossz volt az idő. Ilyenkor a jól szituált hölgyek és urak a kúrszalonba sétáltak. A kúrszalon: kultúrszalon. Zongora, könyvtár, minden egyéb. Az urak zöme azért nem ide gyűlt, inkább elmentek vadászni. A hölgyek pedig művelt környezetben társalogtak. Hát, ez volt a kúrszalon. Ön mire gondolna egy ilyen szép magyar szó hallatán? Kérem, ne írja meg! A csodás szó jelentéséről, jellegéről pedig: özv.Bálint Lajosné Gál Brigitta: Emlékképek a régi Tusnádfürdőről. Korunk, 2009/8. 55-66.o. Egyébként: fontos életmódtörténeti forrás. Tessék elolvasni!