Írott és elektronikus média régen és ma

 Az 1960-as évek nemcsak Európa,de Latin-Amerika filmgyártásában is rengeteg újítást hoztak. Sokkal személyesebbek,bensőségesebbek ugyanakkor bevállalósabbak, társadalom-kritikusabbak lettek a brazil és argentin filmek,és hát ne feledkezzünk el a filmgyártás,a média technikai fejlődéséről:profibb kamerák,élvezhetőbb felvételek. Waldemar Lima zseniális operatőr. A fekete-fehér film,Isten és az ördög a Nap földjén,szóval,ennek az 1964-ben készült brazil filmnek a kockái úgy fénylenek,mint valami frissen tisztított és fényesített cipő. A mindent átható fény egyúttal kifejez is:az isteni és a démoni erők harca fontosabb,mint holmi földi marhakereskedők ügyes-bajos dolgai. A szintén zseniális rendező, Glauber Rocha filmje a szellemi harcról szól,amely itt olykor földi köntösbe öltözködik.Marhakereskedők a tulajdonos ellen, marhakereskedők egymás ellen, földesurak a nagyon szegény parasztok ellen, világból kivonuló rablólovagok- alakjuk a magyar betyárokéhoz hasonlít- az egész társadalom ell

 Ha van igazi családi film,amely minden korosztályt elgondolkodtat,olykor megnevettet,akkor Wes Anderson:Édes vízi élet című,2004-ben készült alkotása mindenképpen az. Remek történet,kiváló dialógusok,egy kicsi oda-odapiszkálás a médiának,meg hát kiváló színészek.Bill Murray szenzációs a kapitány szerepében. Sikerrecept tehát,jól megfőzve. Ízes,finom. A történet egy tengerjáró csapatról szól,amely elkészítette tizenkettedik dokumentumfilmjét. Ám  Zissou kapitány,aki teljesen a munkának,a dicsőcségnek no és a pénznek él,újabb és újabb tervekkel áll elő.A motivációkhoz még járul a bosszú:egy jaguárcápa felfalta a kapitány legközelebbi munkatársát,legalábbis így tudja mindenki.  Az emberek pedig,különösen a legénység,szeretne már egy jót pihenni. Azonkívül felbukkan egy fiatalember,akiről azt rebesgetik,a kapitány fia. De Zissou-t ez sem nagyon hatja meg. Aztán fordulat következik... Nem igazán szeretek spoilereket beiktatni a bejegyzésekbe,ezért a sztorimesélést itt abbahagyom. Még annyi

 A Digitális Fotó c.folyóirat 2012.szeptemberi számában olvashatjuk Somogyi Nóra cikkét. Az írás Tim Mantoanival,a neves amerikai fotóssal és extra méretű polaroid képeivel foglalkozik. Mantoani új értelmet adott a "portréfotó" szónak. Az ő képein a "modell"mindig valamit cselekszik,az arc sohasem mozdulatlan (talán csak Teréz anya esetében,de ennek az ál-statikusságnak ott funkciója van,a lelki dinamizmust takarja),a fotók olyanok,mint egy kimerevített filmkocka. A Beatles tagjai éppen párnacsatáznak,a kutyát sétáltató házaspár éppen megáll az út szélén. Fidel Castro kubai vezető pedig a szemmel láthatóan kissé illuminált szovjet pártfőtitkárt,Hruscsovot öleli.  Azon gondolkoztam,ad-e valamilyen többletet a képeknek az,hogy Mantoani óriásira nagyítja őket. Nem csak egy öncélú performance-ról van szó?Rájöttem,hogy nem. Az előbb említett Fidel Castro-kép esetében ugyanis pont az hozza elő a részleteket,az teszi résztvevővé a nézőt,hogy a híres történelmi személyisége

 Mai ismereteink szerint 1902-ben készült el az első európai sci-fi film. A címe:Utazás a Holdba. Francia rendező,Georges Méliès forgatta,s az egyik főszerepet is ő alakítja. A mindössze 14 perces némafilm csupa pörgés és cselekmény. Egy csapat extravagáns tudós felutazik a Holdra(ágyúval lövik ki őket,mint Jules Verne regényében),ott konfliktusba kerül a selenit néppel,de aztán megszöknek,és a sok kíváncsi érdekkődő az óceánba zuhan,ahol megcsodálja a káprázatos halakat,korallokat,angolnákat.  Az egész filmnek az a mondanivalója,hogy amíg közvetlen élőhelyünkkel,a Földdel,nem vagyunk tisztában,addig ne akarjunk már mindenáron a Holdra utazni.Az idegen világokban nem szívesen látnak bennünket,földlakókat...Ez a mondanivaló a mai napig aktuális. Méliès zseniális,a főszerepet alakító,Victor André pedig emlékezetes karakter. Jó film,érdemes megnézni a legnagyobb videomegosztó platformon.

 A Reader's Digest magazin 1996.októberi számának cikke szerint (Szabados Krisztián:Hogyan nevelhetünk erkölcsös gyermeket?, 121-124.o.) igen.Elég, ha tudatosítjuk értékeinket, elmondjunk a gyerkőcnek, mi a jó és mi a rossz, felismerjük a bűntudat hatalmát ( apropos:nem ezt művelte másfél évezreden át a katolikus egyház?) no és persze támogatjuk az iskolai erkölcsi nevelést. Itt máris felmerül az első kérdés: ki mondja meg, mi a helyes erkölcs? Szabados Krisztián elmélete szerint -melyet egyébként kitűnően, szép és érthető magyarsággal fejt ki- a gyermek erkölcsi fejlődése a családon és az iskolán múlik. Ez az, amivel vitatkoznék. Mert a 21.században sok más olyan tényező van, amelyek jelentős hatással lehetnek a gyermek erkölcsi fejlődésére, s amin a szülők- mert elsősorban nekik szól ez a cikk- nem igazán tudnak változtatni. Ilyen tényezők: - haverok - internet, ezen belül is filmek, játékok - a felnőttek példaadásának hiánya, társadalmunk vezető rétege egyre erkölcstelenebb - a

 Ha valaki szereti a mély pszichológiát és egyben kemény társadalmi kritikát ötvöző filmeket,akkor ne mulassza el a román Adina Pintilie:Ne érints meg!(Touch Me not!) című filmjét. A főhős,Laura (Laura Benson) komoly szexuális problémával küszködik:nem tűri az érintést. Pszichológusa javasol neki egy sajátos terápiát-hogy ez mi,azt itt nem áruljuk el,tessék megnézni a filmet! Pintilie filmjének hangulata szerintem-egyszerűen nem jut eszembe pontosabb kifejezés-kesernyésen franciás. Minden megdől,amit Európában a szexualitásról tanítanak,illetve amit a mainstream média erről a pubkikumnak közvetít. Laura világa annyira egyedi,mégis:mindannyiunkra jellemző,hogy minden nező csak tanulhat ebből a filmből. Nők,férfiak,idősek,fiatalok egyaránt.

 A közmédia Duna csatornája-ha jól tudom,most így kell mondani-2021.május 1-én műsorra tűzte az 1968-ban bemutatott A hamis Izabella c.filmet. A Bácskai Lauró István rendezte alkotás káprázatos színészi gárdát vonultatott fel. Ruttkai Éva,Kállai Ferenc,Sztankay István,Péchy Sándor,Antal Imre(!),Kovács Kati,és még sokan mások,elnézést,ha valakit kihagytam. Eltűnődtem azon,hogyan lehetséges,hogy egy krimiben,amely izgalmas ugyan,de mégiscsak krimi,ilyen nívós szereplőgárda gyűljön össze. A magyarázat pont a műfajban rejlik. A krimiben. A második világháború után Magyarországon alig forgattak krimit. Részben politikai okokból ("a krimi nem szocialista műfaj"),részben azért,mert akkoriban épp elég kriminalitást nyújtott a mindennapi élet. Csakhogy az emberek,a nép,ha szabad így mondani,igényt tartott a krimire,a népet nem érdekelték a magasrangú kultúrelvtarsak szocreál kultúrszempontjai. Neki rejtély kellett,meg akció. Így aztán az 1960-as évek közepétől újra elkezdett a magyar

 A telex.hu-n,a hazai internetes média egyik zászlóshajóján,olvastam egy cikket George Lucasról. Klág Dávid írta,a címe:George Lucas sokkal többet tett a filmért,mint azt a Csillagok háborújából gondolnánk. Elég hosszú a cím,sejtjük,hogy miért...A cikk egyébként kitűnő:arra akar elmozdítani bennünket,hogy Lucasról ne csak a Csillagok háborúja jusson eszünkbe,hanem két más dolog is.1.Mecénásként támogatott sok rendezőt,filmet,még Kuroszawa egyik filmjéhez is ő szedte össze a pénzt 2. Az elsők egyike volt Amerikában,aki karakterformáló digitális technikákat alkalmazott alkotásaiban. A cikk kitűnő. Én viszont azon gondolkodtam el,mekkora sztárok,mondhatni: globális hősök voltak a 20.században a nagy filmrendezők. Amerikában,Európában Spielberg,Lucas,Kuroszawa,Fellini,Fassbinder,Tarkovszkij,Jancsó,Buñuel és még sokan mások,elnézést a kifelejtett nevekért,szóval,ezek az emberek elképesztő sztárok voltak. Voltaképpen róluk szólt a média. Ellenben ma hány nemzetközileg elismert filmrendezőt i

 Láttam egy remek koreai filmet,az a címe:Fiatalkori álom a teaházban. Rendezte Kim Dae-hyun. A történet egy koreai énekes-zeneszerző házaspárról szól. Lee Nan-young már befutott énekesnő,szilárd egzisztenciával,amikor feleségül megy Korea sztár-zeneszerzőjéhez,Kim Hae-songhoz. Igazi szerelmi házasság ez,melyet a média is figyelemmel követ. Ám közbeszól a történelem:a koreai háború után a kommunista Észak-Korea hiányt szenved propagandadalokból. Elrabolják hát a férfit,hogy "udvari zeneszerzővé"tegyék. Lee mindent megtesz,hogy visszaszerezze férjét,de a déli politika tehetetlen.  Az aaszonynak ugyanakkor élnie is kell valamiből. Lányával és unokahúgával megalapítják az első dél-koreai lányzenekart,a Kim Sisterst. A tradicionális koreai népzenét keverik koruk népszerű amerikai ppopuláris muzsikájával,átütő sikert aratnak hazájukban. Hamarosan Las Vegast is meghódítják. Csakhogy a sikernek ára van... A Kim Sisters karrierje arra tanít bennünket,hogy higgyünk önmagunkban,terjess

 Nagyon szeretem Agatha Christie Poirot-történeteit,a Gloriett a hullának az egyik kedvencem. Gondoltam,megnézem a filmváltozatot is a legnagyobb videomegosztó portálon. Mindig is érdekelt,hogyan lehet egy jó regényt mediatizálni. Nem csalódtam,Tom Vaughan jó kis filmet rendezett a kiváló regényből.  A történet,Nick Dear forgatókönyve alapján,jelentősen nem tér el a regénytől. És ez jó,mert Agatha Christie cselekményvezetése zseniális. Remek a kertiparti-jelenet,a reggelizős jelenet is elképesztően jó. Nagyon jó kontrasztot alkot a kastély napfényes udvara a gloriettet rejtő erdő misztikus félhomályával. Ahogy haladunk előre a történetben,egyre inkább eluralkodik az a furcsa gonoszság-érzés. A néző érzi a gonoszt,tudja,ott mozog előtte a képernyőn. De nem tudja,ki mozgatja. Ez a furcsa fíling sodorja előre a történetet. A színészi akakítások pedig lenyűgöztek. David Suchet,mint Poirot,most is zseniális. Különc,de egyedül ő védi a társadalom normális értékeit  Ahogy többször is megjegyz

 Megnéztem Ron Howard:A tenger szívében című filmjét.Békés,nyugodt,legalábbis az elején... A Ben Wirshaw főszereplésével 2015-ben készült alkotás nem másról szól,mint az amerikai irodalom kultikus könyvének,a Moby Dicknek a keletkezéséről. Melville,az író rábukkan az utolsó túlélőre,aki elmeséli neki Ahab kapitány történetét. Van itt minden,ami kell:kéklő tenger,látványos hegyek,harc a túlélésért. Az amerikai közönség nem volt vevő a sztorira,Ron Howard filmje nekik túl édeskés volt. Hiányzik belőle a Moby Dick harcossága. A média sem kapta fel különösebben A tenger szívében c.filmet. Európában és Ázsiában viszont el voltak ragadtatva nézők is,kritikusok is. Merthogy az itteni kánonban nincs benne (annyira)Melville regénye,az itteni nézők jobban tudták a filmet önmagában értelmezni. Úgy pedig jó. Ha pontoznom kellene,10 pontból 7. Nézhető és élvezhető. Ajánlom mindenkinek,egyszeri megtekintésre. 

 A közmédia Duna csatornáján néztem 2021.január 22-én a Brown atya-sorozat A birodalom bolondja című epizódot. Remekül megalkották,jó kis egyórás krimi. A történet egy hasbeszélő revüsztárról szól,aki kikészül,s becsukják egy pszichiátriai intézetbe. Ebben Brown atyának is meglehetősen nagy szerepe volt... Egy évvel később a művész kiszabadul. Ennek tiszteletére partit ad. Ám a művész egyik fivére meghal,a parti pedig szörnyűségesen alakul. Minden arra mutat,hogy revüsztárunk bosszút akar állni azokon,akik őt a bolondokházába csukatták,köztük az atyán is. Ám Brown atya észrevesz egy pici,apró mozdulatot,és kételkedni kezd... Ami a gyilkost illeti,5 gyanúsított is van,úgyhogy lehet törni a kobakunkat. Jó film,jól szórakoztam.

 Magyarországon az 1980-as évek elején mutatták be a Kojak-filmeket. Mivel akkor még csak állami média volt,hát ott,többnyire az 1-es csatornán,esténként.Telly Savalas a kopasz fejével,no meg a remek színészi játékával sokakat elbűvölt.  A sorozat egyik legjobb epizódja a Halálos féltékenység. Lelőnek egy jónevű ügyvédet,aki hamis néven lakást bérelt,és jó sok szeretőt tartott. Főleg a férjes asszonyokat szerette. Már a film elején megtudjuk,ki a tettes. Nem más,mint Kojak társa. Bizony,egy rendőr. Indítéka pedig a féltékenység. Félelmetes,ahogy szorul a hurok a tettes körül,aki még egy gyilkosságot is elkövet. Az arcon és a viselkedésen jól látható bűntudat,közeli kamerával véve,a menekülés,az egész színjáték-nagyon jó lélektani ábrázolás. A film végén pedig elhangzik a szállóige:Ha Mongóliába vinne a metró,ott is megtalálnánk.   Kitűnő krimi. Annak idején több millióan nézték az egyes epizódokat. Lévén csak egy média az országban. Meg azért,mert saját műfajában jó volt.

 1955.novemberében Magyarország-Olaszország válogatott labdarúgó-mérkőzést rendeztek Budapesten,a Népstadionban. Az MLSZ TV kitűnő összeállítást készített a meccsről,melynek alapja egy korabeli,a mozihíradók számára készült film. Elhangzik,hogy utoljára több,mint 30 éve vertük meg az olaszokat Budapesten. Bepillanthatunk a magyarok taktikai értekezletére,látjuk Czibort,Puskást,Lantost,Buzánszkyt,Bozsikot. Szepesi György kommentárjaival (a mérkőzés tudósítója,a kor egyik vezető médiaembere egyébként az ezúttal középső védőt játszó Szojka játékát emeli ki) kísérhetjük figyelemmel a meccset. Az olaszok beállnak védekezni. Az első félidő null-null. A másodikban Puskás fejel egy gólt,aztán a kitűnő szélső,Tóth II talál közelről a kapuba. A végeredmény 2-0. Nagy idők,nagy meccsek,jó így látni több,mint 60 év után is. Az MLSZ TV kitűnő összeállítása remek hangulatot teremt,nem egészen tíz percben. 

 Tudják,vannak azok a magabiztos emberek,akik krimi nézése közben már fél óra után megmondják,ki a gyilkos,hogyan tette. És persze,ezeknek a nézőknek sosincs igazuk. Az ilyen típusú médiafogyasztók figyelmébe ajánlom a 24 feketerigó című Agatha Christie-krimit. David Suchet ebben is elképesztőt alakít,de ami most nekünk lényeges,az a cselekmény.  Poirot egy vendéglőben ül a fogorvosával,amikor felfigyel egy idős festőművészre,aki egyik pillanatról a másikra megváltoztatja étkezési szokásait. Nem sokkal ezután a festő meghal. Érdekes módon pontosan ezekben a napokban halálozik el a művész testvére is.  Hogy mi köze mindennek az önteltséghez?Csak annyi,hogy a Krimi Királynője játszik velünk egy kicsit. Azt mindenki kitalálhatja,hogy az,akit Poirot látott steaket enni,nem biztos,hogy a halott. De innentől aztán homály. Mert ha így van,akkor hogyan halt meg a művész testvére?Honnan tudta a festő gyilkosa,hogy meg fog halni a festő bátyja? És miért ér a Gascoigne-hagyaték hirtelen milliókat

 Amint az izraelinfo.com beszámol róla,a Netflix Israel közzétette az év végi rangsort arról,mit is néztek az izraeliek a Netflixen,amely mára a világ egyik legnépszerűbb médiaplatformjává nőtte ki magát.  Nos,az izraeliek közül dráma kategóriában az alábbi filmeket tekintették meg legtöbben: 1. A lázadó 2. Vezércsel 3. 365 nap Jó filmek ezek. Azt viszont nem értem,hogy A lázadó miért dráma?A lázadó igazi sci-fi film,A beavatott c.sorozat darabja. A Vezércsel,no,az már igazi dráma,egy függőségekkel küszködő amerikai lány rájőn,hogy a sakk révén kitörhet régi életéből. A 365 nap-hát,szerintem ez sem az a tipikus dráma,inkább erotikus thriller. Az erotikus jeleneteket mára 14 millióan hachstagelték. Szóval,az első és a harmadik szerintem nem dráma. Dehát ennek nincs jelentősége. Ezt nézték az izraeliek a Netflixen és kész. 

 Már a legnagyobb videomegosztó portálon is látható az Aranyajtók mögött c.film. Nicolae Ceacescunak és családjának elképesztő és rémes életét mutatja be. Miközben a Ceaucescu-klán külföldi diplomatákkal vadászgatott a Kárpátokban,addig a román nép éhezett. A boltok előtt hatalmas sorok álltak,sokan hiába vártak bármiféle élelemre. Az éhezést az iparosítási programnak tudja be.Kiemeli:cinkelt lapokkal játszott Ceaucescu,mikor eljátszotta,hogy szembefordul a Szovjetunióval 1968-ban. A diktátor a Nyugat kedvence lett,kémkedhetett kedvére.Mindent,ami a nyugati politikusok megosztottak vele,továbbadott a szovjeteknek. A Kárpátok Géniusza mindenféle luxuscikkekkel berendezett lakásban lakott,az emberek meg alig tudtak fűteni. Részletesen kitér a film a klán kegidősebb fiú-tagjának,Nicunak züllöttségére,viselkedésére. Nicuval szemben pozitívan állitja be Zoját és Valentint. Kiemeli,hogy Ceaucescu és felesége milyen kapzsi emberek voltak. Szóval,Románia történetének legsötétebb időszaka volt

 Amikor Agatha Christie megírta híres regényét,még nem sejtette,hogy az utókor ennyi variációban tálalja saját közönségének a témát. Nincs ezzel semmi baj,a nagy műveknek az a sorsa,hogy feldolgozzák őket. A közmédia Duna csatornája a Tízen voltak című francia filmsorozat első részét mutatta be 2020.december 8-án este. A filmet Pascal Laugier rendezte. A történet egyszerű:tíz embert titokzatos módon meghívnak egy karibi szigetre. Itt összezárják őket (nagyon jó volt a lándzsakígyós epizód),a kommunikációs csatornákat megbénítják,a helikoptert elrontják. Majd egy titokzatos hang elmondja a tisztelt egybegyűlteknek,hogy mivel mindannyian elkövettek valami bűnt,meg fognak ezért fizetni. A leszámolás meg is kezdődik:egy feketébe öltözött alak megöli a személyzet vezetőjét.  A film hangulata olyan horroros. Ettől jó,ugyanis a történetbe ez is belefér. A színészi játék remek,különösen tetszett az életmódguru alakítása. Markáns karakterek,jó történet-minden adott egy jó sorozathoz. Várom a fo

 A közmédia Duna csatornája (újabban így illik emlegetni) 2020.október 24-én este leadta az Agatha Christie regényéből készült Halál a Níluson c.filmet. 1978-ban készült,de még ma is izgalmas. Jómagam kb.tízszer láttam már,de megnézném tizenegyedszer is. Hogy miért?A karakterekért. Poirot-t Ustinov alakítja,szerintem közvetlenebb,mint a szintén kitűnő Suchet. A legemlékezetesebb Angela Lansbury alakítása,Salome Otterburne szerepében. Iszákos,egzaltált írónő,zseniális.  Ezt a filmet mindenkinek,de tényleg mindenkinek szívből tudom ajánlani. Egy kitűnően megírt krimi kitűnően megfilmesítve.

 A hagyományos euro-amerikai filmgyártás az emberek lelki szenvedését általában és olykor-olykor giccsesen ábrázolja. Könnyek mindenütt,fájdalomtól őrült arcok,vonaglás és reszketés. Ilyen filmeket nézünk általában. Láttam viszont egy nagyszerű koreai filmet,az angol címe:Missing,magyarra talán úgy lehetne fordítani:Az eltűnt gyermek. A filmet bizonyos E.Oni rendezte. A cselekmény középpontjában egy fiatal anya áll,akitől volt férje el akarja venni közös gyermekük felügyeleti jogát. Az anya,mivel dolgoznia is kell,kínai bébiszittert fogad. Aki aztán elrabolja a gyereket. Hogy aztán a bébiszitter kapcsolatban áll-e az apával,azt ki-ki maga döntse el. Vagy még jobb,ha megnézi a filmet,angolul.  Azért érdekes ez a film,mert Um Ji-won alakítása megmarad a szívekben. Nem teátrális,nem szenvedő,legalábbis abban az értelemben,ahogy mi ezt emberileg megszoktuk. Szinte néma. Csak megy előre,keresi a gyermekét. Még ha harcos,akkor is szelíd. Engem lenyűgözött,szerintem nem vagyok egyedül. Úgyhog