Írott és elektronikus média régen és ma

 2005.nyarán a Parnasszus folyóiratban jelent meg Tatár Sándor elképesztően különös verse háborúról és békéről. A vers címe:Hábke?Békorú... A címből Lev Tolsztoj:Háború és béke című hatalmas regényére asszociálhatunk. A vers mondanivalója különben az-már amennyire értettem-hogy a háború és béke állapota az egyénben nem választható szét. Az egyén folyton háborúzik,érez,érzékel,van,tehát küzd. Nyugalmi állapot egyszerűen nincs. A költemény második részében aztán megjelenik Érosz,ezáltal a háború már totálissá válik. Az én olvasatomban ezt jelenti ez a vers,ha a költő másra gondolt,akkor elnézést kérek. Nagyon tetszenek ebben a versben az tudatosan torzított szavak-az ember a nyelvvel, a szavakkal is háborúzik,ugyebár...És mégsem posztmodern Tatár Sándor verse:nagyon is evilágról,emberek közötti játszmákról szól,csak éppen új össtefüggésben.  Tehát:lelőhely:Parnasszus,2005.nyár,92.o.

 Amikor elolvastam a Hildegárd Istene című verset(2 sor!)az Alföld folyóirat 2019/3.számában,akkor azt mondtam:na végre,egy filozófus költő. Elolvastam utána a másik három verset is(Eltévedt,lehulló;Folyásirányok;Antropológia). És akkor azt mondtam:végre egy filozófus költő. Nincs álca,a mondanivaló nem valami bonyolult történet vagy lélekrajz mögül bukkan elő. Halmai Tamás (sz.1975,író,irodalomtörténész,költő,nem tudom,milyen sorrendben) nem vacakol a gyümölccsel,egyből a magra kíváncsi. Isten, élet,halál,létezés-ezek a fő témák. Rövid terjedelmű,hosszan elgondolkodtató versek,feldobták a napomat. Csak így tovább!

 A Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat 2020.októberi számában, az 1064-1065.oldalon olvashatjuk Vajna Ádám:A nemzeti költészet című versét. A mű maga három részből áll, melyek a "lehetőség" alcímet viselik. Miről is szól ez a vers? Nyilván minden értelmezőnek másról és másról. Nekem arról, hogy még maga a fogalom sincs tisztázva: mi az, hogy nemzeti, és igen, korunkban már az sem egyértelmű, mi az a költészet. A közönség pedig, aki Petőfit még ünnepelte, ma összezavarodva áll a különböző tanok, kulturális produktumok, rendezvények, megmondóemberek eleven dzsungelében.  Ilyen körülmények között óhatatlanul is bekövetkezik az elfordulás. A közönség olyanokat keres, akik kielégítik a már meglévő hagyományra alapozott ízlését, a költő pedig maga útján járva, magának ír. Voltaképpen íróasztalnak alkot, még ha Vajna Ádám versében ez így nincs is kimondva.  A költemény kitűnő, nagy mélységben tárgyalja ezt az egész kultúránkat érintő problémát,ajánljom minden irodalombarátnak,

 A Parnasszus költészeti folyóirat teljes 2005.tavaszi számát József Attila emlékének szentelte,a nagy költő születésének 100.évfordulójára emlékezve. Az emlékező versek közül az egyik legjobb Tatár Sándor:Leltár miatt zárszó című alkotása. A szonett József Attila halálának okait keresi. A költői én-mert szerepversről van szó-beszéli el életének kilátástalanságát,a meg nem értettséget,a párkapcsolati kudarcokat,utalva az erotiķus elemekre is.  A vers remekül sikerült,azt kell mondjam:aki ezt a 12 sort figyelmrsen,szívtől vezérelve olvassa,többet megért József Attila életéből,mint aki megelégszik a tankönyvek vagy épp az akademikus irodalomtörténet száraz tényeivel.  Bravó,Tatár Sándor! Parnasszus,2005.tavasz,46.oldal

A Palócföld irodalmi,művészeti és közéleti folyóirat 2013/6  számában jelent meg Virágh Szabolcs:Mint túlérett gyümölcs című verse. A költemény afféle lét-meghatarozó vers,az emberi létezés fizikai aspektusát és lelki- szellemi összetevőit is vizsgálja. A legnagyobb és levinkább levonható tanulság az,hogy az emberi lét célja és értelme a környezethez való viszonyon át tükröződik. A fizikai világ és a szellemi világ összekapcsolódik,mint ahogy a gravitáció összeköti a bolygókat. Virágh Szabolcs verse a 2010-es évek egyik legjobb poétikai alkotása.

A Korunk folyóirat 2008/8.számában Kovács András Ferenc tolmácsolásában olvashatjuk a Kr.e.1.században élt római költő, Caius Licinius Calvus verseit. Calvus személyes tragédiája az volt, hogy rosszkor született.Nem élte meg az augustusi aranykort, így aztán Vergilius neve fennmaradt, Cakvusé nem... A versek egyébként klasszikus időmértékes formában íródtak, mégpedig hexameterekben, .A költemények hangvétele szúrós, érdes, elg sok trágár szó9 fordul elő bennük, kicsit talán több is,mint kellene. Mindig konkrét személyekhez íródtak,amiből arra is következtethetünk,hogy ez a Calvus nem lehetett egy kellemes figura.Mindenesetre a versei jók, bár kötelező olvasmánnyá soha nem válnak. Köszönet a Korunknak  versfordítások közléséért. 

A Hitel című folyóirat 2017.decemberi számában jelent meg Ágh István:Vörös kánikula c.verse.Nagyon lényeges,magas színvonalú költemény. Látjuk magunk előtt a forró Szaharát, a szinte olvadó Budapestet, a kalászoktól roskadozó búzamezőket. Nagyon személyes vers,veretes,klasszikus. Érdemes elolvasni!

A Hitel c. folyóirat 2017/12.számában olvashatjuk jeles költőnk, Ágh István:Szép új világ című versét. Szép, de bonyolult költői nyelven íródott a költemény. Lényege:az ember elfordult az igazi értékektől, és létrehozott egy technicizált művilágot. Remek vers.

A Hitel folyóirat 2017/12.számában olvashatjuk Döbrentei Kornél:Poéma II.Bámésznépnek megtérül a panoráma című versét.A mmeglehetősen hosszú(27-35.oldal),rímes költemény a magyar történelem útjait, választási lehetőségeit, nagy alakjait tárgyalja. Olyan nagy államférfiak elevenednek meg előttünk, mint Kossuth, Széchenyi, Deák, Zrínyi. Döbrentei Kornél szerint a magyar történelem legnagyobb tragédiája az, hogy túlságosan is hittünk nyugat-európai szövetsegeseinknek, miközben azok csaj kihasználtak bennünket. Ez pedig a nemzettudat elsilányodásához vezetett. Kár, hogy annak idején nem kapott nagyobb nyilvánosságot Döbrentei verse. Merthog nagyon jó, nagyon lényeges alkotás. Jó kis vitát indukálhatott volna konzervatívok és liberálisok között...Csakhát manapság a versek, ugyebár...

Az Alföld irodalmi művészeti és kritikai folyóirat Debrecenben jelenik meg. Irigylésre méltó kulturális médiatermék: szinte minden számára jut négy-öt remekmű. A 2014/3. számban olvashatjuk Király Levente:Perspektíva a kezdetekhez című versét. A rímtelen, jambikus, metaforikus képekben gazdag költemény arról szól, hogyan fogjuk látni a világot az elragadtatást követően, a Mennyből. " Hátrazuhannak a dombok, a völgyek", "táblák leszúrva a sárba", " onnan fentről a bucka,/a dűlő, a morotva/csak egy végtelen sor/apró kezdetei". Elképesztő. S hogy hol is van az a Mennyország? Nem a szívünkben, ahogy az újabb idők liberális teológiája hirdeti, hanem fenn az egekben: " Számold meg a világokat/számolj hetet,akkor élsz tovább". A klasszikus felfogás szerint Isten a hetedik égben és azon túl lakik. ( Újabb neoprotestáns teológusok szerint a harmadik égtől kezdődik az Úr birodalma.De ezen most nem veszünk össze.). Jómagam annak örülök legjobban, hogy e

A Hitel című folyóirat 2016.márciusi számában jelent meg Pintér Lajos:tóthmenyhért-énekek című verse. Mielőtt bárki is valami posztmodern micsodára gondolna, nagyon is szép, magyaros, a Nagy László-i hagyományokat követő költeményekről van szó. A mű első darabja, a Zöldlábú lovak, egy festőről és egy kommunista párttitkárról szól. A párttitkár nem érti, miért zöld a lovak lába. A festő elmagyarázza neki, hogy azért, mert a nedves fű zöldje tükröződik rajtuk. A versben az érző, intelligens, a világot kreatívan rendező művész és a fantáziátlan hivatalnok ellentéte a meghatározó. Az örök téma magyar tájab helyezve, a kispolgár és a művész antagóniája. A vers nagyon jó, dinamikus, olvasható, ritmusos. 

Ahogy olvasom a régebbi folyóiratokat, rábukkantam egy zseniális Bukowski-versre az Irodalmi Szemle 2016.novemberi számában. Címe: A tömeg géniusza. Őszintén szólva, nem tartozom a jó öreg Charles bácsi rajongói közé, erről most nem is beszélnek, csak azt a két sort emelném ki a versből, ami élethelyzetemnek köszönhetően legjobban megfogott: "óvakodj azoktól, akik szilárd tömegekre vágynak/ mert egyedül semmit sem érnek". Hú, de igaz, sok politikusra, meg egyéb népszerűséghajhász emberre. Amúgy az egész vers kiváló. Amúgy ki az a Bukowski? Amerikai költő, te kis buta! Irodalmi Szemle, 2016.november, 3-4.o.

A Helikon című irodalmi folyóirat 2018/8. számában bukkantam rá Sztercey Szabolcs versére, melynek címe: Javítás ( a cím kisbetűvel írva). Őszintén szólva, először nem is akartam elolvasni, gondoltam, megint valami ifjú poéta világmegváltó ábrándozása- de nem. A mű kellemes cslódást okozott. A vers első sorai egy esküvőre való készülődést idéznek: a menyasszony keresi a ruhát, a vőlegényre szűk az öltöny, és nyakkendőt sem tud kötni, végül mégis megköti- de aztán akkora, de akkora poén jön, hogy bármelyik standupos megirigyelhetné. Aki nek módjában áll Helikont olvasni, ezt a verset ne hagyja ki! Számomra eddig a " TOP 10 versek 21. század" kategóriában ott lenne az első háromban. Itt pedig a folyóirat weboldala: helikon.ro Nagyon igényes, nagyon profi.

A Magyar Műhely művészeti folyóirat 177. számában olvashatunk jó Handó Péter-verseket (is). Amúgy a szám önmagát teljes egészében a dadaizmusnak szenteli. A Handó Péter-versek legjobbika szerintem A bölcs Öde fiolzofál. Az a jó benne, hogy nem tudjuk meg, kicsoda az az Öde, de egy idő után már nem is érdekel. Miért is, mikor ilyen sorokkal találkozunk: " Kétszer nem lehet/ugyanabba a kislányba nézni...". És hasonlók. Handó Péter szétszedi a közhelyeket. Bontja az uncsi házat. Felaprítja, amolyan dadaista fejszével. De ez a tevékenység engem speciel szórakoztat. Aztán, hogy még irodalom is? Ja igen, igen, az... Handó Péter: A bölcs Öde filozofál.Magyar Műhely 177.4-6.o.

A költészet egyik fontos feladata, hogy izgalmas kalandra hívja az Olvasót. Mihók Tamás verseinek, melyek a Várad folyóirat 2016/11. számában olvashatók, pont ez a célja. A kaland. Kilábalni egy kicsit a hétköznapok mocsarából. Nekem viszont az az érzésem, Mihók Tamás túlságosan is megelégszik azzal, hogy kivisz, arra viszont már kevésbé figyel, hogy hova visz be. Felemel a materializmus szőnyegágyából, aztán elenged. Erre legjobb példa a Váradi románc avagy egy szeretetnyi hungaromán kísérlet című verse. Ebben többször, jól olvashatóan magyar és román nyelven is olvasható az a bizonyos b betűs szó. Ez nekem kevés. Ez nem szellemi kaland, ez csak menekülés a hétköznapok lapos nyelvhasználatából a trágárságba. A mocsárból a tiszta földre kell menekülni, nem pedig a másik mocsárba, nekem erről a versről ez a véleményem. Amúgy a Várad folyóiratot egy érdekes, sokszínű, 18 év felett minden kultúrakedvelő ember számára olvasható kulturális média-produktumnak tartom.

A Helikon irodalmi folyóirat Kolozsvárott jelenik meg, havonta kétszer. A 2018/3. szám tartalmából, a teljesség igénye nélkül: Zalán Tibor kitűnő verse, elképesztő nyelvi játék. Címe: Karnyújtásnyi idő, olvasható a címlapon. Kele Fodor Ákos: A szív vége. Cigány újmesék. ( Archaikus cigány kultúra- elképesztő kombinációk, voltaképpen több ezer éves szürrealizmus). Simonffy József versei közül nekem a valami most tetszik legjobban, szerintem nyugodtan írhatta volna a versek címét nagybetűvel. Nagy Tamás novellája: Törésveszély André Ferenc versciklusából olvashatunk részleteket: aki másnak verset ás Kollár Dávid Tandori-variációi Tzveta Sofronieva: Saga a lebontott udvarról. A Helikon igen magas színvonalú irodalmi folyóirat, missziós szerepet tölt be az erdélyi magyar kultúra megőrzésében. Olvassuk! xxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is. erettsegitesztek.blogspot.com

A Pannon Tükör Zalaegerszegen megjelenő kulturális folyóirat. A 2012/1. szám közli Simek Valéria: kezet nyújtanak c. versét. A vers, az én olvasatomban ( ami természetesen lehet hibás) arról, szól, hogy az idő az emberi élet szerves része, az idő folytonos múlásától az ember megnyugszik, megpihen, az eltelő évek ritmusa valami békességet hoz az ember életébe. Nagyon szép vers, okos, mértéktartó, az idő antropomorf ábrázolása pedig igencsak ritka dolog- ha nem éppen újdonság- a magyar költészetben.

A Korunk Kolozsvárott megjelenő folyóirat, rendszeresen közöl tanulmányokat, verseket, recenziókat stb. A 2018.januári számban jelent meg Kemenes Géfin László verse, a Szeméttelep, mely T.S. Eliot: Átokföldje című versének parafrázisa- bár ez utóbbi szó ellen a Szerző tiltakozik. A Szeméttelep áttekinti a huszadik század magyar történelmét, ötvenhattal, disszidálásokkal, Kádár-korszakkal. Remek vers, csak azt sajnálom, hogy olykor-olykor belecsúsznak trágár kifejezések is. Szerintem nem kellene, enélkül is kerek egész. xxxxxxxxxxxxxxxxxxX Itt találod a Korunk weboldalát: www.korunk.org

A Magyar Napló a Magyar Írószövetség folyóirata, megjelenik havonta. A 2018.májusi számban olvashatjuk Babics Imre: Kormányos c. versét. A költemény nem más, mint a közeledő öregség szorítását kikerülő ember apoteózisa. Az embernek feladata van, még akkor is, ha már " fehér borosta" lepi el arcát- s ha olykor-olykor megtörténik, hogy a halálra gondol, akkor is mennie kell tovább. Amíg csak él. Azért tartom színvonalasnak Babics Imre versét, mert óvatosan merész. Megtartja a hagyományos magyaros dalformát, ugyanakkor meglehetősen drasztikusan láttat, ábrázol. Az Én-t " Moslék hullámverése"-ként definiálja- anti- biblikus metafora. Szóval, jó vers, igazi kulturális élmény. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ide is... konyv-ajanlo.blogspot.com

Regéczy Szabina Perle: Vigasztalás c. verse az Aradon ( ma Románia, korábban Magyarország) megjelenő Havi Szemle c. folyóiratban jelent meg. A mindössze egy strófából álló szerelmi költemény metaforák sorozata: az egész világ semmivé, jelentéktelenné válik, tér és idő a Semmiben olvad össze, csak az ölelő kar számít, a Kedves fizikai és lelki-szellemi jelenléte. Nagyon jó vers, ráadásul szépen előadható. Azoknak a diákoknak, akik készülnek szavalóversenyre, kifejezetten ajánlom, bár akkor egy másik verset is kell mellé választani, mert a Vigasztalás mindössze 12 sor. De nagyon szép tizenkét sor. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézz át ide is: konyv-ajanlo.blogspot.com