Írott és elektronikus média régen és ma

Az amerikai elnökök és elnöknék mindig is szerettek celebekkel találkozni, annak ellenére, hogy nem voltak jó véleménnyel a mindenféle énekes és egyéb népségről. A Reader's Digest 2013.szeptemberi számában, Craig Brown tollából, három ilyen találkozásról olvashatunk. - Richard Nixon és Elvis Presley - Nancy Reagan és Michael Jackson - Marilyn Monroe és Nyikita Hruscsov Nekem a legjobban Nancy Reagan tetszett, egyenesen kioktatta Michael Jacksont, hogyan kell viselkedni. Ez Michaelnek soha nem volt erőssége. Az is beszédes, hogy MJ sírva fakadt, mikor kiderült, hogy nem gyerekek lesznek a fogadáson. Az azóta történetek figyelembevételével csak annyit mondhatok: Huha... Az sem volt semmi, ahogy Marilyn Monroe, a kor ünnepelt filmcsillaga osztotta ki a Szovjetunió első emberét. Kit érdekel a kommunizmus, ha a főnök ilyen csúnya... A legjobban szerint Nixon elnök boldogult Elvis Presley-vel. Egyszerűen úgy viselkedett vele, mint egyik férfi a másikkal. Az elnök megmutatta Presle

A költészet egyik fontos feladata, hogy izgalmas kalandra hívja az Olvasót. Mihók Tamás verseinek, melyek a Várad folyóirat 2016/11. számában olvashatók, pont ez a célja. A kaland. Kilábalni egy kicsit a hétköznapok mocsarából. Nekem viszont az az érzésem, Mihók Tamás túlságosan is megelégszik azzal, hogy kivisz, arra viszont már kevésbé figyel, hogy hova visz be. Felemel a materializmus szőnyegágyából, aztán elenged. Erre legjobb példa a Váradi románc avagy egy szeretetnyi hungaromán kísérlet című verse. Ebben többször, jól olvashatóan magyar és román nyelven is olvasható az a bizonyos b betűs szó. Ez nekem kevés. Ez nem szellemi kaland, ez csak menekülés a hétköznapok lapos nyelvhasználatából a trágárságba. A mocsárból a tiszta földre kell menekülni, nem pedig a másik mocsárba, nekem erről a versről ez a véleményem. Amúgy a Várad folyóiratot egy érdekes, sokszínű, 18 év felett minden kultúrakedvelő ember számára olvasható kulturális média-produktumnak tartom.

A Magyar Nemzet 2019.június 14-i számának 4.oldalán, Csókás Adrienn cikkében olvashatunk arról a törvénytervezetről, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma terjesztett be a közoktatással kapcsolatban. A cikkből kiderül, hogy még mindig nincs elegendő tanár ahhoz, hogy minden iskolában biztosítsák a mindennapos testnevelést. Ezért, jobb híján, szakedzőket alkalmaznak. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy mivel nincs elég fizikatanár, felvesszük Einsteint a muszapöröszkei suliba óraadó tanárnak. A szakedző, az bizony teljesen más káposzta, mint a tornatanár. Más a hivatása, emberszemlélete: őt arra " képzik ki", hogy adott sportágban eredményes csapatokat hozzon létre és irányítson. A gyerekek, az más történet. Ott nem profi sportolókkal van dolga a szakembernek, hanem ifjú emberekkel, akiknek életkorukból adódóan szükségük van irányított mozgásra. Ez más. Lett volna idő felkészülni és megfelelő szakembereket nevelni? Lett volna. Nem ma vezették be a mindennapos iskolai

A balliberális ellenzék folyton-folyvást előveszi az ingatlanadó ötletét, mondván, így jól le lehet fejni a gazdagokat. Csakhogy- amint a Magyar Nemzet 2019.július 13-i számának vezércikke ( modern médianyelven:vezető anyaga) rámutat, az ingatlanadó- melyet most a jobboldali körökben amúgy is krampusznak számító Karácsony Gergely vett elő- nemcsak a gazdagokat, hanem a középrétegeket is sújtaná. Azt a magyarországi középréteget, mely - éppenhogy megmenekült/kilábalt/ahogy vesszük az irreálisan magas devizahitel-törlesztőrészletektől - a családtámogatási rendszernek köszönhetően az utóbbi években kezdett egy icipicit jobban élni - az egyre növekvő megélhetési költségek miatt amúgy is nehezedő helyzetben találta magát. Kedves Karácsony Gergely, Kedves Demokratikus Ellenzék! Nekem nem kell a demokrácia úgy, ha közben nincs mit enni, mert az állam bünteti azokat, akik lakni merészelnek valahol. Nem kérünk ingatlanadót. Ezt az elképzelést , kérem, töröljék demokratikus programjukból!

Megkezdődött a 2022-es választási kampány. Ennek megfelelően az ellenzéki média árgus szemmel figyeli a kormánypártok tevékenységét, s amibe bele lehet kötni, abba beleköt. Ha pedig belekötött, akkor a kormánypárti média igyekszik megvilágítani az adott jelenség másik oldalát, ezáltal a Tisztelt Médiafogyasztó alaposan összezavarodik. A másik stratégia az, hogy amiről az ellenzéki sajtó ír, arról a kormánypárti hallgat, így aztán nincs megerősítés. Szóval, bonyolult ez. A HVG Hírlevelének 2019.június 11-i száma hírül adta, miszerint a FIDESZ olyan törvényjavaslatot terjesztett be, mely megvonná a nyugdíjasoktól az Erzsébet-program keretein belül igénybe vehető kedvezményes üdülést. Ha ez tényleg így volt, ha tényleg beterjesztettek efféle javaslatot, akkor azt vissza kellene vonni. A nyugdíjasok továbbra is mehessenek ingyen egy hétre nyaralni. Jár nekik. Egész életüket végigdolgozták, ennyit megérdemelnek. Szerintem. Ha tényleg volt ilyen javaslat. Ha pedig nem volt, ideje lenne

Olyan könnyen képesek vagyunk véleményt alkotni a közel-keleti konfliktus kapcsán. Meghallunk valamit a Híradóban, látunk egy tüntetést a neten, és máris megszületik agyunkban a kiirthatatlan vélemény. És ez nem jó. Mindez a Szombat című zsidó kulturális folyóirat 2013.januári számáról jutott eszembe. Ennek témája ugyanis: az arab országokban élő zsidók, illetve zsidó vallású arabok. Olvashatunk itt tunéziai zsidó írókról, arab nyomornegyedek mélyén rejtőző káprázatos zsinagógákról, a zsidóság helyzetéről Szaddam Husszein által uralt Irakban, menekülésekről és visszatérésekről, napjainkig élő-fortyogó antiszemitizmusról, nacionalizmusról és szocializmusról a Közel-Keleten. Az ember végigolvassa, és csak pislog: hát ezekről a dolgokról, ezekről az emberekről miért nem szólnak a híradók? Miért nem tudtunk mi erről semmit? Mostmár tudunk. xxxxxxxxxxx Itt a folyóirat weboldala: szombat.org

A Reader's Digest magazin 2014.augusztusi számának gazdag és változatos tartalmából két cikket szeretnék kiemelni. Az egyik a 69-73. oldalon Doug Calligan írása, melyben új, önkéntességen alapuló informatikai innovációkat mutat be, például az azóta már világhírnévre szert tett Galaxy Zoot, melynek lényege, hogy a világ számtalan pontjáról önkéntesek szolgáltatnak be adatokat égitestek helyzetéről. Ennyit a jövő tudományos kutatóintézeteiről... A másik írás már jóval tragikusabb. Ann O'Neill egy nemrégiben újravizsgált, s a gyanúsított elítélésével végződő bűnügyről ír. 1958-ban még nem tudták eldönteni, hogy John Tessier megölte-e féltestvérének barátnőjét. Olyan ravasz volt a fiatalember ( egy megjegyzés:arca tipikus pszichopata gyilkostípus), hogy a katonaság toborzóirodájával igazolt magának alibit. Meg az anyjával. Aztán, amikor anyja a halálos ágyán feküdt, elmondta, hogy hamisan igazolt alibit fiának. Hu... Itt a világ egyik legnépszerűbb nyomtatott médiatermékének ho