Írott és elektronikus média régen és ma

Érdekes családjogi témájú cikket közölt a ma már sajnos nem létező Gyermekünk című folyóirat 1986/1. számában Dr. Nagy Mária jogász. Adott egy fiatal lány, akinek a szülei elváltak. Leérettségizik, utána dolgozni kezd. Majd eszébe jut, hogy mégis inkább továbbtanulna,  apuka pedig fizesse az erre az időre kötelező gyermektartási díjat. Viszont az apját nem akarja látni. apukának csak fizetni van joga. Mi a véleményük? Szerintem az a helyzet, hogy aki tartásdíjat fizet, annak joga van bizonyos időközönként a gyermeket látni. Nyilván a lány anyja a legfőbb hibás, mert apja ellen nevelte a kislányt, amint az a cikkben is szerepel. A bíróságnak, aki tartásdíjra kötelezte az apát, hol volt a józan esze? Gyermekünk, 1986/1.

Robert Fico, Szlovákia talán legismertebb politikusa, megint bejelentett valamit. ( Figyelem! Az Új Szó szlovákiai magyar nyelvű hírportálnak, csak a főoldalát linkelem, ugyanis az a fixa ideám van, hogy tessenek olvasni, komoly dolgokat is: ujszo.com ) Ezúttal azt jelentette be Fico, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy ő vezesse a jelöltlistát. Bocsássanak meg nekem, de én ezt nem hiszem. Nem hiszem, hogy Robert Fico, akit hívei úgy imádnak, mint valami szentet, beérné a második, vagy az ötödik netán a huszadik hellyel. Ez a bejelentés Fico részéről pusztán taktikai húzás, vagy éppen egy jó mondat, mellyel a politikai uborkaszezon idején bekerülhet a médiába. Azt is bejelentette Robert Fico, hogy ő a cenzúra áldozata. Mindjárt elkezdek röhögni. Pontosan ő az, aki hivatali ideje alatt a leginkább korlátozta a szlovákiai sajtószabadságot. Robert Fico tehát megint megnyilvánult verbálisan. Nagyon profin csinálta, kétségtelen, hogy jelenleg Fico Szlovákia legprofibb politikusa.  Jól ke

Van egy gyógyszerekkel kapcsolatos cikk a HVG 2019.augusztus 15-i számában( csak a főoldalt linkelem, tessenek olvasni: hvg.hu ) amit- szívesen szemlézek, de nem ajánlom senkinek, pláne nem gyenge idegzetűeknek, hipochondriásoknak. Gyógyszerek hatásáról és internetes oldalak összefüggéseiről szól, agyon érdekes, remélem, nem marad meg bennem sokáig, mert amit írnak, az számomra sokkoló. Amúgy ,csak hogy mégis mondjak valamit a cikkről: kanadai kutatók vizsgálták, hogyan hatnak a placeboról és egyéb gyógyszerészeti mellékhatásokról szóló cikkek a gyógyszerek fogyasztására és hatására. Mondom, az eredmény sokkoló. De azért az orvosok olvassák csak el! xxxxxxxxxxxx És hogyha már elegendő újságot olvasott, tessenek könyvet is olvasni ( konyv-ajanlo.blogspot.com ), ne a tévét tessék bámulni! Na!

A színháztörténet nem túlzottan hálás tudomány, ugyanis a világ legkomplexebb művészetéről, a színházról kell beszélni- pusztán szóban vagy írásban. A 3 Havi Szemle 2016.szeptemberi számában Piroska Katalin remekül megoldotta ezt az igen nehéz feladatot. A 19.századi magyar színház alakjai markánsan, karakterisztikusan jelennek meg, szinte életre kel Paulay Ede, Krecsányi Ignác, a korabeli közönség, a kritikusok. Az ember szinte maga előtt látja, hallja, amint Arad közönsége tapsol vagy fanyalog- utóbbit például a felszínes Lucifer-játékon. Az is érdekes, hogy polgári társadalom lévén, a színház fontos ügy volt....A cikket olvasva, fókuszál a tekintetünk: Az ember tragédiája országos bemutatójától ( Madách nem gondolta volna, hogy bemutatják a művét)  eljut az aradi bemutató kulisszatitkaiig. Piroska Katalin egy remek folyóiratban publikált egy remek cikket. Hajra, még többet! Érdekes, hogy nem találom a 3 Havi Szemle internetes oldalát. Remélem, a Kedves Látogató nagyobb szerencs

Szülői értekezlet....Minden szülő retteg tőle: a buta gyerek szülője azért, nehogy mindenki előtt égesse ronggyá a gyerekét a tanítónéni, a szegényebbek meg azért, hogy mennyit és mire kell befizetni. Valami ilyen probléma miatt veszett ösze Indulatos Anyuka a Tanítónénivel 1986-ban. Utóbbi ugyanis arra kérte a szülőket, hogy segítsenek az iskola kifestésében, mert nekik olyan kevés a pénzük, hogy még a vécéket sem tudták kimeszelni. Anyuka ezen felháborodott, és írt egy levelet, mely megjelent a Gyermekünk című folyóirat 1986/10. számában. A levélre másik tanítónéni válaszolt, aki kifejtette, hogy hát nincs pénz a magyar közoktatásban. A kísérleti tanterveket pedig átlagos képességű gyerekeken próbálják ki ( ez egyébként sem 1986-ban, sem 2019-ben nem igaz). Szóval, Áldozatos Szülő elment kifesteni az iskolát, pénz továbbra sem áramlott a rendszerbe, és aztán jött 1989...

A bejegyzés címe szerintem önmagáért beszél, merthogy a hajdani Szovjetunióban imádták a magyar festőket. Szabadabbak voltak, mint a szocreálon felnőtt ottaniak, témaválasztásuk is merészebb, az avantgarde irányzatokat pedig sokkal jobban ismerték, mint a szovjetek. A Művészet cím folyóirat 1978/1. száma közöl egy írást Uitz Béláról, aki elkészítette a frunzei kormánypalota üléstermének dekorációját. Egy nagyon dinamikus csatajelenet, Az 1916-os kirgiz felkelés című freskókarton majdnem kétoldalas változatában is szerepel a folyóirat 14-15. oldalán. Nagyon élénk, expresszionista,vonalkavalakádos alkotás. Megvenni azért nem venném, de jól el tudom képzelni, mint középület díszítését.

A Gyermekünk című folyórat 1987/8. számában nagyon érdekes és szerintem még sokáig aktuális cikk jelent meg Rab László és c. Varga Sándor tollából. Arról szól, hogy mi történik azzal a gyerekkel, akik bolti lopáson kapnak. Nehéz ügy, már a nyolcvanas években is az volt. A gyerekek még nem rendelkeznek gazdasági tudatossággal, nagyon könnyen kísérthetők, nagyon gyakran elönti őket az irigység, és hát szeretnek felvágni, menőnek lenni az osztálytársak előtt. Előfordul, hogy bemennek egy boltba, és nem tudnak valaminek ellenállni. Így hát ellopják. Aztán persze lelkiismeret-furdalásuk van, ahogy az kell. A nyolcvanas években hatályos jogszabályok szerint ilyen esetben azonnal értesítették az iskolát- mint a cikkből is kiderül- nagyobb kárérték esetén pedig fel is jelentették a gyereket. A cikkben nem kapunk egyértelmű választ arra, hogy mit is kell ilyenkor csinálni. Csak azt látjuk, hogy egyik érintett sem akar döntő lépést tenni, továbbpasszolják a felelősséget. Ön mit tenne, ha