Írott és elektronikus média régen és ma

Vannak a huszadik század történelmének olyan hősei, akikről keveset tudunk. közéjük tartozik Zsukov marsall. Bár jelentek meg róla könyvek ,ezek erősen ideologikus színezetűek, csak az olvasta ezeket, akiknek muszáj volt. Újabb életrajz ( tudomásom szerint) nem jelent meg a Vörös Hadsereg nagy hadvezéréről. Viszont a Magyar Honvéd című folyóirat 2010/5. számában indult el srozoat Szóljatok Zsukovnak címmel. mely áttekinti a nagy marsall életét és katonai tevékenységét. Szó esik a pályakzdés nehéz éveiről, a felemelkedés időszakáról ( sajnos, arról nem olvasunk ,hogy a sztálini tisztogatások milyen hatással voltak a Vörös Hadseregre), az első hadműveletekről, a reakciókról a Szovjetunió 1941-es német megtámadása után. Nagyon plasztikus, jól megírt, ismeretterjesztő cikk. Nem hadtörténészeknek szól elsősorban, inkább tanároknak, történelem iránt érdeklődőknek. Remek munka. Kár, hogy a Szerző nevét nem tüntették fel. 

A Vetés és Aratás évente három alkalommal megjelenő keresztény evangelizációs foyóirat. A 2018/1. szám 7. oldalán olvashatjuk a Rossz-hír-jó hír című cikket, mely "Joe Stowell nyomán"íródott. Szerző ebben a Máté 5,11-re alapozva tanít. Ha üldöznek benneteket Jézus nevéért- így a tanítás lényege- akkor jutalmatok lesz a mennyben. Ez így is van, így tanítja Isten a Bibliában. Annyit fűznék csak hozzá, hogy ma, Európának ezen a középső fertályán nem üldözik a keresztényeket, inkább közömbösek irántuk.A világiakban van valami ösztönös gyanakvás azon emberek iránt, akik Isten Igéjét, az Örömhírt terjesztik.  Mit akar ez tőlem?-kérdezi a világi ember. Miért engem pécézett ki? Én se szólok bele az ő dolgába, őis hagyjon nekem békét! Ezért nehéz ma az igehirdetők, evangelizátorok munkája. Mert az ellenségességgel ( pl. ha valaki okkult kultuszok rabja, vagy harcos ateista), azzal lehet mit kezdeni. Meg kell cáfolni. Ugyanarról kell beszélni mint ő, csak éppen a másik nézőpontból.

Az mno.hu oldalán ( letöltve 2019-október 30., 11. óra 25.) szenzációs, történelmi tárgyú cikk olvasható Megyeri Dávid tollából, az " Ez történt 100 éve" rovatban. Téma: a Tanácsköztársaság utáni Magyarország eseményei, a korabeli sajtó és a hétköznapi ember szemével. Kiderül:a tankönyvek által oly sokat emlegetett Károlyi-féle földosztás sem az volt, mint aminek az elmúlt évtizedek történetírása beállította. Érdekes, izgalmas, szokatlan. Jó. 

A kitekinto.hu folyamatosan és beható részletességgel foglalkozik a brexittel ( szándékosan írom kisbetűvel, nem vagyok hajlandó személyként kezelni, mint a hazai média legnagyobb része), és mindazzal, ami Nagy-Britanniában történik. Nagyon objektív, okos cikkek születtek a témában. Én, mint laikus, csak annyit fűznék hozzá: ami Nagy- Britannia politikai életében az utóbbi években történik, az méltatlan a szigetország történelméhez. És méltatlan Európa történelméhez is. Hogy egy ország népszavazást rendezzen, amely úgy dönt, hogy kilépnek az EU-ból, aztán mégse, aztán ekkor és ekkor, közben két kormányfő bebukik- ez már kabaré. Rossz szappanopera. Azt kívánom Nagy- Britanniának, hogy akadjon végre olyan politikusa, aki határozott, döntésképes, tudja, hogy népe mit akar. Mert ez a kicsinyes bohóckodás már fárasztó.

Sokáig egyszerű volt a német politika. Volt a CDU-CSU, meg az FDP, meg a többiek. mostanában aztán, hogy a CDU-CSU koalíció sikertelenül konszolidálta a gazdaságot, meg aztán ugye ott a migránsprobléma, most aztán mindenki szövetkezne mindenkivel, csak hogy odaférjen a húsosfazék köré. Ez a benyomásom, miután elolvastam az mno.hu- n 2019.október 29-én megjelent cikket. A türingiai (Thüringiáról,Németország egyik tartományáról van szó) választásokat a Die Linke ( szélsőbal) nyerte, második az AfD, harmadik a CDU. Utóbbiak egyik politológusa- nyilván tesztelés- jelleggel is- bejelentette, hogy esetleg hármas koalíció alakulna Türingiában. Ezt azért már nem. Így a CDU felelősei -mert azok- megússzák. Amúgy a cikk kitűnő. magyarnemzet.hu

A Szegeden megjelenő Néprajz és nyelvtudomány című sorozatot felfoghatjuk könyvnek, de tudományos folyóiratnak is. Periodika- talán ez a legmegfelelőbb szó rá. Az 1998-ban megjelent kötetben olvashatjuk Tamás Ildikó írását a jojkáról. A jojka lapp szóbeli irodalmi műfaj, valami furcsa énekbeszéd, sámánisztikus motívumokkal. Nem csoda, hogy a keresztény egyházak tiltották: Tamás Ildikó tanulmánya feltárja a jojka kutaásának történetét, a főbb tendenciákat. Ezzel aztán annyira kíváncsivá tesz, hogy szívesen meghallgatnék egy jojkát. De az nincs. Érdemes lett volna legalább egy szöveget közölni, Finnországban biztosan vannak jó fordítók. Ettől eltekintve a tanulmány kitűnő.

Néha a legváratlanabb médiatermékekben bukkanunk a legérdekesebb cikkekre. Az Egyetemi Élet, a Debreceni Egyetem lapja, 2019.okótóberi számában közli Szalacsi Norbert írását, A klímaváltozás lassításának lehetőségei címmel. Azért fontos ez a cikk, mert 1. Politikai elfogultságoktól mentesen szól egy napjainkban igencsak átpolitizált kérdésről, az energiagazdálkodásról 2. Új szempontból közelít témájához. Mi, laikus Olvasók, megtudhatjuk, hogy a megújuló energiaforrások előállítása igencsak környezetszennyező. Például az epoxid nevű anyag előállítása, melyből a szélturbinákat gyártják, kifejezetten környezetkárosító. A szélerőművek átlagos súlya pedig 385 tonna, ez hatalmas terhelés a talajnak. A vízerőművek szennyezik a környezetet, a napenergia megtérülési iedeje pedig hosszú. Szóval, a cikk szerzője pesszimista abban a tekintetben, hogy átáll-e az emberiség megújuló energiaforrásokra. Szalacsi Norbert írását mindenkinek ajánlom, mert tiszta vizet önt a pohárba. Nincsenek csak jó