Írott és elektronikus média régen és ma

A kitekinto.hu weboldalon olvasható egy korrekt és érdekes cikk a legújabb, immár sokadik skóciai függetlenségi népszavazás-kérelemről. Boris Johnson, brit miniszterelnök nem engedélyezte újabb népszavazás megtartását, Nicola Sturgeon skót miniszterelnök nagy bánatára. Johnson szerint az előző referendum, ahol is a szavazók 55 százaléka a maradás mellett voksolt, több nemzedéknyi időre szól. A skótok ezzel nem értenek egyet. Jómagam azt gondolom, a nagy függetlenedési vágynak két oka van: 1. a független Skócia belépne az EU-ba, ők nem értenek egyet a Brexittel. 2. a skót politikai elit nagyobb hatalomra vágyik. Mindkét szempont alaposan aláásná Nagy-Britannia egységét. Éppen ezért Európának sem érdeke ( jelen pillanatban legalábbis) a skót függetlenség. De ugyebár, nincsenek állandó barátaink vagy ellenségeink, csak érdekeink...

Amint azt több magyar média, így pl. a mno.hu is hírül adta, a 2020-2021-es tanévben Magyarországon az egyetemek, főiskolák ( összesen 63) 7206 szakot hirdettek meg. Nem túlzás ez egy nem egészen tízmilliós közép-európai országban? A meghirdetett szakokra február 15-ig lehet jelentkezni. Azt gondolom, 7206 szak közül mindenki képes megtalálni a neki valót. Az az érv tehát, miszerint érettségiző (korban lévő) 18 éves gyermek nem talál a palettán neki valót, hamis. El kell menni az intézmények nyílt napjaira, tájékozódni kell, aztán ki kell választani a megfelelőt. A legtöbb szakra, s ez meggyőződésem, olyan óriási túljelentkezés sem lesz. Tavaly a jelentkezők kb. 70 %-át felvették. Nem teljesíthetetlen tehát a feladat, csak koncentrálni kell, a tanulásra összpontosítani, és hajrá!

Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely, mégiscsak elment a közmédia hírműsorába. Ott megkérdezték tőle, nem kér-e elnézést azért, mert valami SMS-ről azt állította, hogy nem létezik. A mediatizált politika ismét önmaga körül forog. Kedves m1 hírműsor, kedves Karácsony Gergely! Rohadtul nem érdekel senkit az, hogy meghívták-e valaha a közmédiába a főpolgármestert, vagy sem. Ez egy zárt, médiában illetve politikában dolgozó közeg ezoterikus belügye. Az emberek nem érnek rá ezzel foglalkozni, mert dolgoznak napi 10 óránál többet, és mikor hazamennek, az egész médiavilágból már csak a szórakoztatás vonzza őket. Már csak azt ven erejük befogadni. Az, hogy Budapest főpolgármestere és a közmédia kedveli-e egymást, a legtöbb magyar polgár számára huszadrangú kérdés. Az viszont már nem huszadrangú, hogy van-e fejlődés, teremtődnek-e új munkahelyek, javul-e az infrastrukturális lemaradás, no meg, hogy nő-e a csirkehús ára a madárinfluenza miatt. Ezek az igazi, húsba vágó kérdések, nem

Az a baj, hogy nem érdekel. Nem érdekel, hogy Karácsony Gergelyt, Budapest főpolgármesterét, meghívta-e a közmédia. Az is hidegen hagy, ha nem tett eleget a meghívásnak, az sem villanyoz fel különösebben, ha eleget tett a meghívásnak. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy Karácsony Gergelynek és a közszolgálati média hírműsorának mi a véleménye egymásról. Az viszont már érdekel, hogy Budapest fejlődjön, gyarapodjon, jöjjenek a befektetők, minőségi munkahelyek ezrei jöjjenek létre, pezsegjen a kulturális élet, orosz, német és amerikai turisták adják egymásnak a kilincset a gyógyfürdőkben. Engem, mint állampolgárt, ez érdekel. Teljesítményt várok- nyugodtan kijelenthetem:várunk- nem pedig irdatlan mélységű médiavitákat. Abból nem lesz szőlő meg lágy kenyér. Mert ha Budapesten van szőlő és lágy kenyér, abból egész Magyarország, sőt, egész Közép-Európa profitál, Krakkótól Taktaharkányig, Vecsesznaja Ulijétől Tiszabecsig. Láttam egy másik, sokkal intelligensebb tudósítást, szintén Karácso

Az emberek többsége foggal körömmel ragaszkodik a hatalomhoz. A kiváltságokhoz, a pénzhez. A nemzetközi média egyik vezető híre 2020.január 20-án pedig az, hogy Harry és Meghan lemondott a brit királyi családban betöltött pozíciójáról. Nem hívatják magukat Királyi fenségnek, és nem kapnak állami pénzt. Én csak mélységes tiszteletemet tudom kifejezni ezzel kapcsolatban. Lemondtak pénzről pozícióról, és felveszik a felső középosztálybeli emberek szerepét. Valószínűleg az állandó felhajtásból lett elegük. Most majd elvonulnak, és élnek egymásért, a családért, normálisan. Minden tisztelet érte. 

Láttam egy Premier League-meccset a Spíler TV-n, és alaposan elgondolkodtam. Az egész futballon. A Manchaster City, ha nem is kirobbanó formában, de focizott. Támadott, kapura lőtt, egész sor helyzetig eljutott. A nem akkora névnek számító ellenfél, a Crystal Palace, pedig ölte a focit. Csak védekezett, meg elrugdosta a labdát. Kontrázott, de azt sem vitte túlzásba. Mégis, ők szereztek vezetést, aztán a City Agüero révén fordított, de az utolsó pillanatban mégis a CP örülhetett, mert megszületett az egyenlítő gól, és 2-2 lett a vége. Ilyen a foci. Meg az élet. Gyakran azok érnek el sikereket, akik szívósak. Nem kreatívak, csak szívósak. A CP most ilyen volt. A Premier League tabelláján persze a City áll jobban, jobb a játékosállomány, Guardiola edző szépen összerakta ezt a csapatát is. A Splíer Tv közvetítését pedig szeretném megdicsérni. Kiegyensúlyozott, okos médiatartalom volt, a meccsre koncentrált, nem a statisztikákra. A meccs pedig eladta magát. Ilyen a foci. 

A Manchaster United nyert az FA-kupában. Néhány éve ez a mondat még természetesen hangzott volna. Manapság a MU drukkerei már annak is örülnek, ha csapatuk nem szenved kínos vereséget. Hol van már Ferguson és csapata.. A Nemzeti Sport 2020.január 17-i számának 6. oldalán olvashatunk cikket arról, hogy a Manchaster United legyőzte az FA-kupában a Wolwerhampton Wandererst, viszont a csapatkapitány, Marcus Rashford megsérült. Szeli Mátyás írása pontos, korrekt, azok is megértik, akik nincsenek annyira otthon az angol labdarúgásban. Külön erénye a cikknek, hogy nem nosztalgikus. Némi szkepticizmust érzek annak kapcsán, hogy sikerülhet-e pótolni a megsérült támadót. De jó cikk, példaértékű, jól érzetem magam az olvasás közben.