Írott és elektronikus média régen és ma

 A közmédia Duna csatornáján néztem 2021.január 22-én a Brown atya-sorozat A birodalom bolondja című epizódot. Remekül megalkották,jó kis egyórás krimi. A történet egy hasbeszélő revüsztárról szól,aki kikészül,s becsukják egy pszichiátriai intézetbe. Ebben Brown atyának is meglehetősen nagy szerepe volt... Egy évvel később a művész kiszabadul. Ennek tiszteletére partit ad. Ám a művész egyik fivére meghal,a parti pedig szörnyűségesen alakul. Minden arra mutat,hogy revüsztárunk bosszút akar állni azokon,akik őt a bolondokházába csukatták,köztük az atyán is. Ám Brown atya észrevesz egy pici,apró mozdulatot,és kételkedni kezd... Ami a gyilkost illeti,5 gyanúsított is van,úgyhogy lehet törni a kobakunkat. Jó film,jól szórakoztam.

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat 1977/3.számának 422.oldalán olvashatjuk Veress Miklós:Munkadal c.versét. A költemény 18,zömében 6 szótagú sorból áll. Minden sor kisbetűvel kezdődik, a sorok végén pedig nincs írásjel. A költő ezzel a munka folytonosságát,örök ritmusát akarja érzékeltetni. A vers csak formáját tekintve munkadal. Valójában élet és halál körforgásáról,a dolgok ciklikus újrakezdéséről szól. Ennek a folyamatos elhalás-újrakezdésnek akkor lesz vége,ha elfogyik az éltető víz,minden kiszárad,elcsendesedik,s úrrá lesz a világon az őrület. Veress Miklós Munkadala népi stílusú,de nagyon modern,filozófiai szakszóval ontológiai kérdéseket feszegető vers. A 15-18.sorokban található antik mitológia-történelmi utalás pedig a folyamatok örökérvényűségét és egyetemességét hangsúlyozza. 

 Magyarországon az 1980-as évek elején mutatták be a Kojak-filmeket. Mivel akkor még csak állami média volt,hát ott,többnyire az 1-es csatornán,esténként.Telly Savalas a kopasz fejével,no meg a remek színészi játékával sokakat elbűvölt.  A sorozat egyik legjobb epizódja a Halálos féltékenység. Lelőnek egy jónevű ügyvédet,aki hamis néven lakást bérelt,és jó sok szeretőt tartott. Főleg a férjes asszonyokat szerette. Már a film elején megtudjuk,ki a tettes. Nem más,mint Kojak társa. Bizony,egy rendőr. Indítéka pedig a féltékenység. Félelmetes,ahogy szorul a hurok a tettes körül,aki még egy gyilkosságot is elkövet. Az arcon és a viselkedésen jól látható bűntudat,közeli kamerával véve,a menekülés,az egész színjáték-nagyon jó lélektani ábrázolás. A film végén pedig elhangzik a szállóige:Ha Mongóliába vinne a metró,ott is megtalálnánk.   Kitűnő krimi. Annak idején több millióan nézték az egyes epizódokat. Lévén csak egy média az országban. Meg azért,mert saját műfajában jó volt.

 A labdarúgó OTP Bank Ligában a Ferencváros csapatát hazai pályán utoljára 2017-ben verték meg. Azóta kialakult egy ki nem mondott mítosz. Nevezetesen,hogy nincs Magyarországon olyan csapat,amely a Groupama Arénában legyőzhetné a Fradit. Nem gondolta senki,hogy pont a tabella utolsó helyén álló Diósgyőr lesz az a csapat,amely lerombolja ezt a mítoszt. Pedig 2021.január 20-án pontosan ez történt. A mérkőzést a közmédia m4 sportcsatornája közvetítette,élőben.  A Fradi nem kezdett rosszul,az első 16 percben 8 szögletet rúgott. Így kell hazai pályán kezdeni. Csakhogy a helyzetekből nem lett gól,a Diósgyőr pedig az első félidő végére felbátorodott. Elkezdett kontrázni. Nem voltak ezek olyan életveszélyes kontrák,csak éppen lekötötték a zöld-fehérek védelmét és középpályás sorát.  A második félidő a Fradi nyomásának jegyében indult. De elmaradtak az igazi nagy helyzetek. A Diósgyőr pedig,Márkvárt irányátásával,egyre több kontrát vezetett. A Suljic-epizódot tanítani lehetne. Bejön a bosnyák l

 Amint azt az ujszo.com portál cikkében olvashatjuk ( megtekintve 2021.január 20,8 óra 12 perc) továbbra is óriási a perpatvar a szlovákiai magyar pártok között. Az MKP, az Összefogás és a Most alapvető dolgokban nem tudnak megegyezni. Szomorúan kell megállapítanunk,hogy a pénz,a pozíció ismét éket vert a magyarságba. A szlovák nacionalista média pedig jókat derül ezen,mondván,hogy  lám-lám,miket csinálnak ezek a magyarok... Amikor a kelet-európai térségben feléledt a rendszerváltoztatás tüze-most mindegy,hogy ki gyújtotta azt meg-voltak olyan illúzióink,miszerint az ún. kisebbségi vagy határon túli magyarok egységesen és demokratikusan tudják képviselni az egyetemes magyarság ügyét. Ez az illúzió mára szertefoszlott. Erdélyben és Szlovákiában is klikkesedtek a magyar közéleti emberek,pártosodtak és egyre több kérdésben váltak kompromisszumképtelenné. Jó lenne,ha változna ez a helyzet. Jó lenne,ha magyar a magyarral ismét le tudna ülni,és ha teljes nézetazonosságban nem is,de legalább

 Eddig. Az index.hu cikkében(megtekintve 2021.január 18.18 óra 5 perc) olvashatjuk,hogy 2020-ban a magyarországi vendéglátóipar 470 milliárd forintot veszített a koronavírus miatt. Ez iszonyatos pénz,ezt a csapást csak nagyon sokára heveri ki az ágazat. Ha egyáltalán kiheveri. Merthogy lesznek olyan vendéglátóegységek,melyek többé már soha nem nyitnak ki. Ekkor még jön a közvetett veszteség,a munkanélkülivé lett szakácsok,csaposok,pincérek, mindenféle vendéglátóipari dolgozók ugyanis nehezen fognak másik állást találni.  Elképesztő,iszonyatos.

 Puhuló diktatúrákban a sajtó,a média lassan,óvatosan,sokszor rejtjelezve bírálja a rendszert. Így volt ez Magyarországon a Kádár-korszakban is. Nyíltan nem lehetett bírálni,csak allegorikusan. Az Olvasók pedig megtanultak a sorok között olvasni.  Cseres Tibor:Szem és pulzus. Szakmai trialógus c.műve a Kortárs folyóirat 1977.évi 3.számának 366-367.oldalán jelent meg. A fiktív történetben a Kérdező,az Edző és a vizsgázó beszélget egymással. Közérzetről,eredményekről,tesztelési módszerekről,reakcióidőről és támogatásokról folyik a beszélgetés. Az Edző értelmiségi módon beszél,a Vizsgázó paraszti-kispolgári nyelvet használ.  Látszatra valamilyen sportról,meg edzésekről zajlik a vita. Valójában azonban a téma:Magyarország. A teljesíthetetlen elvárások,az egyén magárahagyottsága,a társadalmi unalom,az elidegenedés-mind az 1970-es évek gulyáskommunizmusában élő Magyarország súlyos jelenségei.  Cseres Tibor műve az allegorikus írásmód zseniális példája. A sorok közül kész szociográfia olvasha