Bejegyzések

2007 címkéjű bejegyzések megjelenítése

Lassan 100 éve áll a Várkúti menedékház

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.szeptemberi számában,a 36-37. oldalon Sváb László remek cikkét olvashatjuk. Az 1926-ban felavatott Várkúti Menedékház (Bükk hegység)ma is remek állapotban van. A cikk összefoglalja a lassan százéves épület tórténetét. Eredetileg Várkúti Isaák menedeķháznak hívták,Isaák Gyula Heves megyei főispánról elnevezve. Aztán túlélte a világháborút,1950-ben államosították,de-ritka kivételként-a tulajdonos szépen karbantartotta,sőt,fejlesztette. A rendszerváltást követő időszakban sem lett az enyészeté.  Érdemes a Bükkben túrázni. Van valami sajátos levegője,párája,olyan,amely még az Északi-középhegység többi illusztris hegységétől is megkülónbözteti. Valami édes,hűvös simogatást lehet érezni.  De kicsit túlléptünk a cikken...Olvassák el,kitűnő,kedvcsináló. 

A többgenerációs átok és a törött tükör Tarnai László versében

 A Tekintet című kulturális folyóirat ( alcíme: kulturális szemle) 2007/3. száma közli ( 67-69.o.) Tarnai László:Az idő igézete c. versét. Rendkívül feszült, feszes, rövid, nyugtalan,rímtelen sorokkal és visszatérő tartalmi motívumokkal bíró alkotás. A vers a többgenerációs átokról szól. A lírai én saját csaladjának történetét beszéli el. Ez a történet tele van devianciával, alkoholizmussal, öngyilkossággal, házastársi hűtlenséggel. Az utódnak, a -mondhatni- elbeszélőnek- ezekkel a terhekkel kell élnie.  Miért terjed tovább a családi átok generációról generációra? Egy rituális motívum, az összetört tükör miatt. Minden katasztrofális élet azzal végződik, hogy összetörik a családi tükör. Nincs mód szembenézni önmagunkkal, nincs mód változtatni.  A költemény erejét az adja, hogy Tarnai nem reflektál, csak tényeket ír, illetve időnként homályos érzelmi motívumokat rögzít. A tény-világ borzalmassága, a sok csalódás, tönkretett élet, mind ezen " dokumentarista" ábrázolás mögül rajz

A 2007-es sportstratégia óta nincs sok változás

A médiából árad a sport. A sportot nagyon szeretjük nézni. De szeretünk-e " tevőlegesen"sportolni?  A Magyar Turista c. folyóirat 2007.szeptemberi számának 35-36.oldalán kivonatot olvashatunk a magyar Országgyűlés által 2007-ben elfogadott Nemzeti Sportstratégiáról( 65/2007, VI.27.). A stratégia maga elég általános- némi nyelvészi humorral azt is mondhatnánk, hogy ezért stratégia- két, igencsak szomorú számadat viszont szerepel benne.  Akkoriban a Magyarországon élő felnőtt lakosságnak mindössze 9 %-a sportolt rendszeresen. Rendszeresség alatt értjük a hetente legalább két alkalommal, legalább fél-fél órát folytatott sporttevékenységet. Televíziónézésre ugyanakkor naponta 144 percet fordítottunk 2006-ban. Azt is olvashatjuk:" A jelenleg nem sportolók 38 %-a szeretne valamilyen formában sportolni. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró réteget jelent". Magyarország lakossága akkoriban 10 millió fő ( hivatalosan, a valóságban már a

Nagyon jó kritika egy 2006.évi családi kiállításról

 Ritkaságszámba megy,hogy egy családon belül három igen jó képzőművész alkosson. Az Új Művészet folyóirat 2007.márciusi számának 39-41.oldalán egy családi kiállításról olvasható nagyon jól megírt,szakértőre valló kritika. Szeifert Judit írta,címe:Családi ünnep. Kádár György,Túry Mária és Kádár Katalin közös kiállításáról szól. Szeifert Juditnak sikerült megtalálni mindazt,ami a három művész munkásságát egyedivé teszi,de azt is,ami összeköti. Talán a cikket kísérő illusztrációk-azaz:a festmények bemutatása lehetett volna áttekintőbb. Túry Máriától nem feltétlenül az 1950-es években készült Faültetés c.képet hoztam volna. Kádár György Kék kompozíciójának közlése viszont telitalálat. Meggyőződésem,hogy a közönség nagy része ezt a művet nem ismeri,hát most megismerte. Maga a szöveg nagyon példamutató. Szakmai hozzáértést mutat,szövege a közönség számára érthető. Nem minősítő,inkább bemutató kritika ez. Kedvet csinál,feldob,egyszóval:alkot. Kritika,21.századi színvonalon. Ritka az ilyesmi a

Értem,mit ábrázol egy modern képzőművészeti alkotás. Ezt is megértük...

 Az Új Művészet c.folyóirat 2007.márciusi számában nagy örömmel fedeztem fel Lóska Lajos írását (36-38.o.). A vonal metamorfózisa című kritika a Salgótarjában rendezett XIII.Országos Rajzbiennálét értékeli,dicsérő szavakkal. Lóska kiemeli,hogy egyre inkább teret hódít a modern grafikai alkotásokban a figuratív ábrázolás,egyre inkább törekszenek az alkotók az érthetőségre. Hurrá,gondoltam,olvasván a cikket,ezt is megértük. Lelkileg nyitott kamaszkoromban az "absztrakt"volt a varázsszó,az a modern műalkotás számított trendkövetőnek,amelyet a közönség nem értett-de úgy tett,mintha értette volna. A média is ezeket az irányzatokat és alkotókat favorizálta,az volt a menő,aki minél több kis háromszöget tudott egy egyszer kétméteres vásznon elhelyezni. A kétezres évek trendje,úgy látszik,az érthetőség lesz. Ennek,mint dilettáns,de azért művészetet szerető ember,kimondhatatlanul örülök.  A kitűnő cikket természetesen több kép is illusztrálja. Ezek közül az egyik Zachar István:Jellow C

Gyógyhír, 2007.december

A Gyógyhír magazin 2007.decemberi számának témái, a teljesség igénye nélkül: Interjú Sebestyén Mártával, aki szerint karácsonykor a család a legfontosabb. Minden 4. órában elveszíti valaki a látását időskori szembetegség miatt, de ez megelőzhető. A magyarok jobban félnek a látás elvesztésétől, mint a cukorbetegségtől. A H5N1 vírus madárról terjed emberre, még nem kell attól tartani, hogy emberről emberre is terjed. Az inhalálás remek gyógymód nátha, rekedtség ellen, sajnos, mára egyre inkább elfelejtik. Mi a különbség a nátha és az influenza között? xxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is:konyv-ajanlo.blogspot.com

Ritka bőrbetegséggel küzdő lány- Reager's Digest, 2007.november

A Reager's Digest világszerte népszerű magazin magyar kiadásának 2007.novemberi száma egy nagyon szívszorongató történetet ismertet.( 50-58.oldal). Egy amerikai lány, bizonyos Lucy, ritka bőrbetegséggel jött a világra. Az a lényege, hogy a bőr nagyon gyorsan nő, és folyamatosan hámlik. Elvileg lehetetlen ezzel normális életet élni. Lucy azonban legyőzte az akadályokat, elvégezte a főiskolát, s ma már fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. A cikk bemutatja, milyen küzdelmeken ment keresztül Lucy és családja. Legelképesztőbb az a rész, mikor is kiderül: a lánynak minden nap fél ötkor kellett kelnie, hogy a lehámló bőrdarabokat lemossa magáról. Nagyon jó, ha egy fiatalban ekkora erő, ekkora küzdenitudás van. Jó példa lehet a fiatalok többsége számára, akik igencsak le vannak maradva ezen a téren. Pedig küzdelem nélkül nem megy. Az ilyen igaz történetek, mint a Lucy-é igazolják a régi tételt, miszerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Hasznos tanácsok: ne lég