Írott és elektronikus média régen és ma

Nagyon szeretem a Brokenwood titkai című új-zélandi krimisorozatot, már többször írtam is róla ebben a blogban. A 2019.11.17-én a TV4 csatornán bemutatott résszel kapcsolatban azonban vannak fenntartásaim. Mint krimi, kitűnő, okos cselekmény, nehezen felderíthető bűntények. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, az a karakterábrázolás. A halott pszichiáter maga elmebeteg volt, szadista, a hajdani betegek közül az egyik mindent szétszed, a másik folyton balett-táncol, van, aki pedig rádió-hullámokat észlel a szabadban. Szóval, olyan sablonos volt. Nem ilyenek a betegek.  kis részük ilyen. Nem tipikus, hanem eltúlzott karakterek voltak. És íg már nem is annyira élveztem a filmet.

A Nemzeti Sport nyomtatott kiadása 2019.november 15-én hatalmas, kiáltó szóval a címlapján jelent meg. Ez a szó pedig: " Végre!". Igen, végre elkészült az új Puskás Aréna. Bizonyára nagyon szép lesz. Csak azt szeretném- s ezt szerintem sok szurkolótársam nevében írhatom- hogy eredményes és jó futballt lássunk benne. Ne kapjunk ki Máltától, Luxemburgtól, Andorrától, a klubcsapatok úgy játsszanak- bocsánat:legalább úgy játszanak- mint a Fradi a CSZKA ellen, de inkább még annál is jobban. Nagyszerű eredményeket kívánunk a magyar labdarúgó- válogatottnak a Puskás Stadionban! Itt van például a mai meccs, a Magyarország-Uruguay. Meg lehetne mutatni a világnak ezen a stadionavatón, hogy méltó ellenfelek tudunk lenni egy, amúgy papírforma szerint kategóriákkal jobb csapat ellen. Egy iksz, egy szoros, egygólos vezetés, azért emlékeztetné az urukat arra, hogy Magyarországot sosem szabad leírni. 

Az mno.hu-n olvastam egy nagyon érdekes cikket (letöltve 2019.november 14., 12 óra 43 perc) Tordas Dániel akciójáról. Tordas Dániel nagyon jó realitásérzékkel rendelkező gyermekorvos, aki elindított egy petíciót. Azt kérte, hogy a szülők az eddig megszokott 3 nap helyett többet igazolhassanak le a gyereknek. Egy tanévre ugyanis 3 nap kevés. Van, hogy a gyereknek megfájdul a torka, de csak 1 napra. Akkor most szaladjanak a háziorvoshoz? A szülők nagy része egyetért a petícióban foglaltakkal, Tordasnak egyre több követője van. Ezt  a problémát oldaná meg a petícióban foglalt kérés. Az mno.hu cikke persze szót ejt a magyarországi gyermekorvos-hiányról is. A cikk szerint 7 %-al több gyermekorvos kellene. Elgondolkodtató írás. Remélem, az illetékes oktatási- és egészségügyi irányítók is felkapják rá a fejüket.

Az ember azt gondolná, hogy radiátorral fűteni már túl " klasszikus", magyarul: ócska. Olvasom Juhász Pál cikkét a Magyar Installateur 2019.évi 8-9.számában, és megerősít abban, hogy bizony jelenleg még mindig a radiátoros fűtés a legjobb. alacsony az energiafelhasználása, kevesebb szén-dioxidot igényel, lazítja a függést a fosszilis tüzelőanyagoktól. Ráadásul a jó öreg radiátor a hetvenes évek óta nagyon sokat korszerűsödött, egyre inkább nőtt a hőt kibocsátó felület a fűtőtesteken. A Magyar Installateurban megjelent cikket ajánljuk elsősorban a gépészhallgatóknak, valamint azoknak, akik még nem döntötték el, hogyan is fűtsék épülő új lakásukat. 

Szakma. Egy időben úgy lejáratták ezt a szót, szinte másodrendű állampolgárnak számított a kétkezi munkás. Nem volt a munka szónak presztízse. Aztán a 2010-es években mégis rájöttek az emberek, hogy nem lehet megélni algoritmusokból és amerikai belpolitikai események elemzéséből, valakinek a kaját is meg kell főzni és a villanyt is meg kell szerelni. A feol.hu ( letöltve 2019.november 10 óra 12 perc), Fejér megye hírportálja és egyben vezető médiaterméke számol be arról, hogy mesteravatót tartottak Székesfehérváron, ahol mások mellett villanyszerelők szakácsok, pincérek, gázszerelők, autószerelők kaptak elismerő oklevelet. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy ilyesmi létezik, hogy az elismert szakikat megkülönböztetik a kontároktól. Kívánom az új mestereknek, hogy munkájukon, életükön, egészségükön még sokáig legyen áldás! Nagyon nagy szükség van rájuk ebben az országban. A cikket Sági Zoltán írta, magas szintű, korrekt tudósítás. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx - Amúgy te mester

Ez a bejegyzés szándékosan rövid lesz, egyelőre, aztán remélem, lehet majd még hozzáírni... Amint az a mno.hu portálon olvasható ( letöltve 2019.november 12.9 óra 31 perc), a kormány meg szeretné valósítani a Magyar Innováció Házát, akár a Városligetben, akár máshol. Ezt jelentette be Vitézi Dávid kormánybiztos. Ezzel üzent Karácsony Gergelynek, Budapest főpolgármesterének. Miután Budapest új városvezetése visszamondta a projektet, több vidéki város is bejelentkezett, például Debrecen. Nem lenne rossz hely, nagyon képzett szakemberek, sok iskola, az innováció tradíciója. Szóval, szurkolok, hogy a projekt mindenképp megvalósuljon. -Amúgy hol van Budapest? -A Duna-parton, te kis buta.

A történelmi kibékülések mindig nagy szenzációt jelentenek a médiában. Egy japán-koreai, egy német-lengyel, egy német-izraeli összeborulás mindig is hírértékű volt, és azt hiszem, amíg létezik történelem, az is lesz. Most éppen a konkvisztádorok ( A Kolumbusz Kristófot követő kegyetlen európai, főleg spanyol hódítók)  és az általuk legyőzött aztékok kései utódai békültek össze Mexikóvárosban, mint arról beszámol a mexiconewsdaily.com . Nagy ölelés, nagy mosolyPR, aztán persze gazdasági tárgyalások. Mindezt egy nagy trauma 500.évfordulóján. Kellene azért még néhány kibékülés...most nem akarok felsorolni nemzeteket, de vannak itt a Földön olyan népek, akik még nem rendezték a tartozást. Itt az említett médiatermék főoldala: mexiconewsdaily.com . Szerintem nagyon igényes megjelenítésű, a világon bárhol vállalható hírportál, jó képekkel, értékes szöveggel. -Amúgy kik azok az aztékok? -Kolumbusz előtt ők lakták Közép-Amerika nagy részét, nem tudtad, kis buta?

Áll a bál az Instagramnál, ahogy azt a haon.hu-n olvasható írás is mutatja ( letöltve 2019.november 11,11 óra 50 perc). Szóval, az történt, hogy Zuckerberg Facebook-vezér és az Insta alapítói között feszültség robbant ki, erre az egyik alapító, Kevin Systrom, kitörölte az összes fényképét az Instáról. Aztán jól megmondta mindenki a magáét a másikról. Mindeközben pedig röpködnek a millió dollárok. Meg a milliárd dollárok. Hát, erre mondják, nagyra nőtt fának nagyon nagy a koronája. Amíg Európa politizál ( lásd cikkünket Macronról ), Amerika gazdagszik. Amúgy a haon.hu cikke kitűnő. Rendszeresen olvasom a haon-t. Jó kis regionális hírportál ( Hajdú-Bihar megyéből hoznak anyagokat), de a hírek között még az ausztráliai szükségállapot is benne volt. Igényes, sokatmondó. 

A Rubicon történelmi folyóirat 2019/1.online kiadásában olvashatjuk Horváth Csaba igen alapos és okos cikkét ( helyesebb volna inkább tanulmánynak nevezni), melynek címe: A magyar haderő a keleti hadszíntéren 1941-1943. Vészes történelmi idők, nagy magyar tévedések, súlyos következményekkel. Magyarország iszonyatos kálváriát vont magára. Anélkül, hogy részletesebben véleményt mondanánk a cikkben ( tanulmányban) szereplő minden egyes adatról, tényről, néhány pontban összefoglaljku az írás lényegét: - A magyar katonai körök igenis akarták a Szovjetunió elleni bevatkozást. ( ld. Werth Henrik levele) - A kassai bombázás kérdése megoldatlan, de erős a vaószínűsége, hogy szevjetek követték el. - A magyar hadsereg nem volt felkészülve ekkora feladatra. Azért ajánlom, mindenkinek, hogy olvassa el ezt a cikket, mert néhány ponton gyökeresen eltér attól, amit az iskolában tanítanak. Azonkívül a második világháborús magyar részvétel nélkül a huszadik századi magyar történelem egyszerűen

A Történelmi Szemle folyóirat 2019/2. számában olvasható Novák Antal kitűnő tanulmánya a második világháború utáni magyar cionista mozgalomról. Sok dokumentumot kellett átnézni a történésznek, illetve tekintettel kellett lennie arra, hogy az ÁVH előtt tett vallomásokban a lebukott fiatalok gyakran torzítottak- illetve maguk az ávósok is torzítottak. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a második világháború utáni magyar cionisták többsége - fiatal volt - nagyon eltökélt, nagyon céltudatos volt - képesek voltak egy kommunista diktatúrában éveken át konspirálni - a vezetők között igen gyakoriak voltak a konfliktusok - és sajnos, akadtak közöttük besúgók is. Ennek ellenére a mozgalom erkölcsileg kitűnően vizsgázott. A vezető, Englander Tibor, komoly munkát végzett. Novák Antal tanulmánya pedig példaértékű. Objektív, nagy látószögű. A magyar történelem egyik kevésbé ismert eseménysorozatára hívja fel a figyelmet. Érdekes lenne azt kinyomozni, hogy a nagyobb vidéki városokba

Olvasom a Figyelő című hetilapban Szajlai Csaba cikkét (Felminősítés, tartózkodás és feljavítás), kissé megnyugszom, azért mégsem utál bennünket a nemzetközi gazdasági elit. A cikk kitűnő, csak egy kérdés marad bennem:mi alapján minősít egy hitelminősítő? Ezek a közgazdasági fogalmak, hogy:adósság, fizetőképesség, rentabilitás, ezek annyira szubjektívak, több szempont alapján megítélhetők, hogy ezekből objektív képet nehéz kialakítani. Szakemberek tollából szívesen olvasnék olyan cikket- vagy ha valaki olvasott már ilyet a hazai médiában, akkor küldje el a linket, köszönettel veszem- hogy konkrétan mi alapján zajlik a hitelminősítés. Mit és főképp? mekkora súllyal vesznek figyelembe. Képletekkel számolnak, vagy pontszámokat alapján döntik el, hogy pl. Magyarország egy adott évben Baa3, Szlovákia pedig A2. Szóval, egy ilyet szívesen olvasnék. Amúgy Szajlai Csaba cikke kitűnő, jól megírt, objektív összefoglaló. xxxxxxxxxx - Amúgy mi az hitel? - Ami, öl butít és nyomorba dönt, kis

Jómagam nagyon szeretek telefonnal fotózni. Ám nem egyszer tapasztaltam, milyen nehéz elküldeni vagy éppen kinyomtatni ezeket a képeket, hol ez a baj, hol az a baj. Éppen ezért örültem a HVG cikkének ( szokás szerint csak a főoldalt linkeljük, tessék olvasni, kalandozni, szörfölni!). Egy cég, mégpedig a Polaroid Lab, instant nyomtatót dob piacra. Ráteszed a kamerás mobilt a gépre, megnyomsz egy gombot, és máris ki van nyomtatva a felvétel. Van egy szép ,nyomtatott fényképem. Nagyon egyszerű, nagyon okos, nagyon emberi.Mindig örülök, ha a technikát valóban olyan célra használják, mely valódi igényeket elégít ki. Ez olyan. Éljen a technika, éljen a Polaroid Lab! Kérhetek egy ilyen instant nyomtatót ajándékba?

Az mno.hu konzervatív közéleti hírportálon jelent meg Baranyai Gábor cikke, Vámpírok bálja címmel. Ebben Szerző fellebbezehetetlenül megjósolja, hogy az MSZP 2022-ben aláhull " a történelem süllyesztőjében". Hát, hát. Először is:osztom a cikkírónak az MSZP-vel szembeni véleményét. Az MSZP posztkommunista utódpárt, már harminc éve csak megy le és megy le. Ugyanakkor veszélyesnek tartom az ilyen jósolgatást. A jobboldali média Karácsony Gergelynek se adott semmi esélyt, aztán tessék. Merthogy hiába áll az MSZP vesztésre, ott vannak a többi baloldaliak: a DK, a Momentum, a Párbeszéd, meg a baloldalhoz önként besorakozó, korábbi jobboldali Jobbik. Velük már nem bír olyan könnyen a FIDESz-KDNP. Azért remélem, a következő országgyűlési választásokon még az általam is remélt eredmény születik. Szóval, ne igyunk előre a medve bőrére. Veszélyes. Amúgy a cikk kitűnő, gondolatgazdag, szellemes. Itt pedig a főoldal linkje: mno.hu

A kitekinto.hu folyamatosan és beható részletességgel foglalkozik a brexittel ( szándékosan írom kisbetűvel, nem vagyok hajlandó személyként kezelni, mint a hazai média legnagyobb része), és mindazzal, ami Nagy-Britanniában történik. Nagyon objektív, okos cikkek születtek a témában. Én, mint laikus, csak annyit fűznék hozzá: ami Nagy- Britannia politikai életében az utóbbi években történik, az méltatlan a szigetország történelméhez. És méltatlan Európa történelméhez is. Hogy egy ország népszavazást rendezzen, amely úgy dönt, hogy kilépnek az EU-ból, aztán mégse, aztán ekkor és ekkor, közben két kormányfő bebukik- ez már kabaré. Rossz szappanopera. Azt kívánom Nagy- Britanniának, hogy akadjon végre olyan politikusa, aki határozott, döntésképes, tudja, hogy népe mit akar. Mert ez a kicsinyes bohóckodás már fárasztó.

Néha a legváratlanabb médiatermékekben bukkanunk a legérdekesebb cikkekre. Az Egyetemi Élet, a Debreceni Egyetem lapja, 2019.okótóberi számában közli Szalacsi Norbert írását, A klímaváltozás lassításának lehetőségei címmel. Azért fontos ez a cikk, mert 1. Politikai elfogultságoktól mentesen szól egy napjainkban igencsak átpolitizált kérdésről, az energiagazdálkodásról 2. Új szempontból közelít témájához. Mi, laikus Olvasók, megtudhatjuk, hogy a megújuló energiaforrások előállítása igencsak környezetszennyező. Például az epoxid nevű anyag előállítása, melyből a szélturbinákat gyártják, kifejezetten környezetkárosító. A szélerőművek átlagos súlya pedig 385 tonna, ez hatalmas terhelés a talajnak. A vízerőművek szennyezik a környezetet, a napenergia megtérülési iedeje pedig hosszú. Szóval, a cikk szerzője pesszimista abban a tekintetben, hogy átáll-e az emberiség megújuló energiaforrásokra. Szalacsi Norbert írását mindenkinek ajánlom, mert tiszta vizet önt a pohárba. Nincsenek csak jó

A Magyar Nemzet polgári napilap- véleményem szerint a magyar média egyik zászlóshajója-  2019.október 25-i száma interjút közöl Fürjes Balázzsal, a kormány Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárával. Szó esik a Liger projektről, a következő vekben megrendezendő sporteseényekről. a fő téma persze az: hogyan fog együttműködni a kormány az ellenzéki fővárosi vezetéssel? A kormány, persze, korrekt próbált lenni. Aztán, hogy a projektek mennyire rendelődnek alá különböző politikai játszmáknk, nem tudni. Az a helyzet: nem vagyok pesti, de féltem Budapestet. Valami rosszat érzek, itt belül... magyarnemzet.hu

Olvasom a Nemzeti Sportot, és fáj a szívem.Hol vannak már a régi szép, Fergusonos idők! Ha így haladunk, a Vörös ördögök- most inkább kisbetűvel írom,mert most inkább ördögöcskék, fiókák-a kiesés ellen küzdenek majd a Premier League-ban. 13 hely, te jó ég...ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A Nemzeti Sport 2019.október 21-i számában éppen a Liverpool elleni ikszről írnak(a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá:ezt a rangadót majdnem megnyerték), dehát ettől még nem lesz jobb a szurkoló kedve. Hajrá, Vörös Ördögök, legalább maradjunk bent! Ez pedig a Nemzeti Sport weboldala: nso.hu

Most nem a túlzottan nagy hévvel bulizó politikusokról van szó... Bevallom, én nem ismertem a " toxikus vezető" kifejezést mindaddig, míg nem olvastam a Mozgó Világ folyóiratban megjelent pódiumbeszélgetés anyagát. Csepeli György, Dessewffy Tibor, Domány András, és Lakner Zoltán a beszélgetés résztvevői, a moderátor pedig Zentai Péter. Szóval, címben feltett kérdésre válaszolva: az a toxikus vezető, aki a karizmáját felhasználva rossz irányba viszi az általa vezetett népet ( vajon kire céloznak ezzel?). Konkrét , ma is dolgozó toxikus vezetőkről persze nem esik szó, inkább történelmi példákat hoznak ( Hitler, Mussolini), egy szóval sem említik, hogy bármilyen analógiát is feltételeznének a 21.századi eseményekkel és folyamatokkal. Azt viszont említik, hogy a toxikus vezetők rossz irányba vezetik a népet. Megvan hát a magyarázat a 2010-es évek magyar politikatörténetére?-- kérdi az álnaiv recenzens.Egy toxikus vezető jött, látott, győzött, és toxikus népe pedig utánament

Mi jut eszünkbe Afrikáról? Polgárháborúk, szegénység, csempészet, menekültek. Az mno.hu oldalon 2019.augusztus 30-án jelent meg Sitkei Levente cikke, mely megrpóbálja cáfolni az évtizedes közhelyeket. A lényeg az, hogy azok az afrikai államok, ahol a kormányzás jól működik, az embereknek nem kell a legszükségesebbekben hiányt szenvedni, nos ezek az országok jól működnek. Sitkei kiemeli Angolát, a Dél-Afrikai Köztársaságot, Botswanát, Nigériát, Kenyát, és a mindinkább jobban teljesítő Etiópiát. Ellenpéldként Kongót említi, ahol az összeomlott kormányzati-közigazgatási rendszer Tarrósy Istvánra, az Afrika Kutatóközpont vezetőjére hivatkozva két területet jelöl meg az afrikai országok kitörési lehetőségeiként: üzlet és sport. És ami a cikk végén nagyon megragadott:egy teljesen tét nélküli, a magyar segélyszervezet és a kongóiak között játszott barátságos focimeccset kétezren néztek meg! Nálunk egy első osztályú bajnokin nincsenek ennyien. Szóval, Afrika változik, fejlődik, utol akarj

A Hajdú-Bihari Napló 2019.október 16-i számának 3. oldalán nagyon szépen megírt és korrekt összefoglaló olvasható arról, hogy a Magyar Honvédség és a Debreceni Egyetem együttműködési megállapodást írt alá. A cikket LD írta, kíváncsi lennék a teljes nevére... Nekem két dolog jutott eszembe a cikk olvastán. 1. Napjainkban mintha újra népszerű lenne a katonaság. boldogult ifjúkoromban, rendszerváltás történelmi idején, cikinek számított, ha valaki érdeklődött a katonai pálya iránt. A liberális propaganda, vagy éppen a kommunizmus erőltetett rend-uralmára való reakcióképpen, a szabadság alkotóelemének tekintettük, hogy mostmár, a nagy demokráciában, nem kell katonának lenni. 2. A magyar hadsereg is sokat változott. A történelmi-politikai fejlemények hatására egyre többet foglalkoznak a műszaki fejlesztésekkel, elméleti képzéssel. Merthogy a jövő háborúit- és ezt a Napló cikke is kiemeli- technológiai fölény dönti majd el. Nagyon jó cikk, engem lekötött, gondolkodásra késztetett. Ann