Írott és elektronikus média régen és ma

 A Földgömb folyóirat 2021.november-decemberi számában jelent meg Szigeti Ferenc:Varasd és Győr-barokk ego vs.modern építészet című írása. Ha röviden össze akarnám foglalni a tartalmát,annyit mondanék:a rendkívül színvonalas,gondolatébresztő cikk azt a problémát taglalja,építsük-e újjá történelmi városainkat,vagy őrizzük meg építészeti kincseit változatlan formában? Jómagam kissé tendenciózusnak éreztem azt,hogy a győri Kisfaludy Színház építészeti anomáliái is belekerültek a cikkbe. Ez a színházépület ugyanis se nem barokk,se nem műemlék,hanem a kádári szocializmus építészetének egyik alkotása,szinte természetesnek vehetjük,hogy ma már korszerűtlennek számít. A helyi lakosság egy része viszont megszokta,ragaszkodik hozzá. Ebben semmi rossz nincs:a "mi szép?" kérdését a hagyományok mindig és mindenhol befolyásolták. Ettől eltekintve a cikket nagyon jónak találom,ajánlom olvasásra építészeknek,várostervezőknek. 

 A 21.században divat lett,hogy költők,akik addig az irodalmi életben,könyvek,folyóiratok lapjain jeleskedtek,érdeklődni kezdenek a fiatalok által legkedveltebb kulturális szcéna,azaz a könnyűzene iránt. Tandori Dezső a magyar irodalmi élet egyik legtalányosabb alakja. 2019-ben elment közülünk, de munkássága, életműve még jó darabig velünk marad.  Ebben a rövid kis posztban nem szeretnék kitérni költészetének elemzésére ( a teljes spektrumot ebben a monumentális méretű életműben úgysem foghatja át senki, legfeljebb erre szakosodott irodalomtörténészi munkaközösségek), inkább csak egy versét ajánlanám a Kedves Látogató figyelmébe.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2001/7. számában olvashatjuk Tandori " The Way I am" című költeményét ( a cím az eredetiben is idézőjelben). Ezt a verset a már megszokott - élet-halál - madár motívumokon kívül az is jellemzi ám, hogy egyik címzettje Eminem, a korban híres, meglehetősen megosztó személyiségű rapper. Maga a mű form

 A Földgömb folyóirat 2021.november-decemberi számában olvashatjuk Nagy Éva Johanna:Lanzarote. tüzes, szeles, emberi című, gazdagon és igényesen illusztrált írását a népszerű és egzotikus nyaralóhelyről ( Lanzarote a Kanári-szigetek egyike, Spanyolországhoz tartozik).  Nekem, mint röghöz kötött közép-európainak, két dolog volt furcsa. Egyik a meglehetősen furcsa holdbélinek is nevezhető természeti formák, másik dolog pedig a szőlőművelés.  Mifelénk a szőlőt nagy, hosszú tőkesorokban nevelik. Lanzarote szigetén pedig minden tőke egymagában áll, körülvéve egy körkörösen elrendezett talajjal. Ott úgy nevelik a szőlőt, mint nálunk a gyümölcsfákat. Nyilván közrejátszik ebben a tengerszint feletti magasság, valamint a vulkanikus talaj. Nagyon érdekes, szép. Lehet, hogy jövőre elutazom oda. 

 Johann Wolfgang Goethét az európai irodalom talán legnagyobb alakjának tartjuk ( Shakespreare és Szophoklész mellett), mégis, valahogy nehezen sikerül őt igazán "vegészben" értelmezni. Egyesek parókás udvari lakájnak mutatják be, aki verseivel,drámáival folyton csak hatalmasokat szolgált, mások nőbolond értelmiségi lovagocskának ábrázolják. Valahogy az emberi arcát eddig sehogysem kapta meg az utókortól.  Az Alföld irodalmi folyóirat 2000/3. számában olvasom Tábor Ádám: A goethenyár című versét. Ebben a költő egy teljesen újfajta Goethe-értelmezést kínál nekünk, Olvasóknak. Goethe ebben a beállításban panteista romantikus. És ezt a romantikus, természetszerető lelkületet a költő, Tábor Ádám is átveszi. Ez az ő sajátos, egyedi és megismételhetetlen Goethe-élménye. Akik érdeklődnek a német irodalom, vagy a 18-19. századi európi irodalom iránt, azoknak feltétlen ajánljuk olvasásra a verset, akik pedig más irodalmi érdeklődéssel bírnak, azoknak meg azért, mert a vers jó.  Amúgy

 A legtöbb mai ember nem érti a balettet. Az iskolai zenei nevelés is kevés súlyt fektet rá, amúgy meg kevés a társulat.  Ezen a meg nem értésen old- sikeresen- a Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával készült interjú, mely a Hangoló című folyóirat ( a Budafoki Dohnányi Zenekar időszaki magazinja) 2023. őszi számában jelnt meg. Az interjút készítette Petró Margit, és a 46-50. oldalán olvasható. Megtudhatjuk többek között: -miként éretelmezheti a közönség a balett sajátos nyelvrendszerét? - mi a különbség a történetmesélős és a szimfonikus balett között? - Veleki László melyiket szereti jobban a kettő közül? - mozdulattá formáljuk-e minden érzelmünket, s ha igen, akkor ebből mi következik a balettre nézve? - miért mondhatjuk, hogy a táncművészetben nincs két egyforma előadás? - hogyan választ zenét, hogyan választ darabot a rendező? És még számtalan más titoknak birtoksai lehetünk, ha elolvassuk a Hangoló folyóirat cikkét! 

 Kína lakossága a 20.század folyamán folyamatosan növekedett. A National Geographic folyóirat 2018. áprilisi számában olvashatunk egy cikket, melyben a Szerző (Tracie McMillan) annak járt utána, hogyan tudják ezt az irdatlan mennyiségű, több, mint 1 milliárd 300 millió embert élelmezni. Nagyon átfogó, a problémákat több oldalról megközelítő tudmányos ismeretterjesztő  cikk lett belőle, mindenkinek ajánlom olvasásra, akit érdekelek Ázsia és globális világ problémái. Megtudjuk, milyen ellentmondásokkal jár a nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés- kevés a technikai eszköz,vannak, ahol még bivalyokkal szántják az óriási földeket. A lakosság élelmezése szempontjából további korlát, hogy leginkább nagyüzemekre volna szükség, a búza viszont a közepes nagyságú, 2-7 hektáros termőterületeken hozza a legjobb termésátlagot. George Stinmetz fotóinak öszönhetően bepillantunk egy vendéglátós szakképző iskola konyhájára- az iskolában évente több, mint 5500 szakács végez, és kell is ennyi, mert a kína

 Kondor Béla neve ma már legendának számít, mint az irodalomtörténetben, mind a nemzetközi képzőművészeti életben. Sajátos világát sokan kedvelik.  Nagyon furcsa dolognak tartották ám akkor ( Kondor Béla 1931-1972, között élt), hogy valaki több művészeti ágban is tehetséges. De volt valami, ami összekötötte egymással Kondor grafikáit és verseit. Ez pedig a látás.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban jelent meg( 2000/3. szám, 74.oldaltól)  Varga Emőke :Látás és látvány. Kondor Béla verseinek és képeinek komparatív megközelítése című tanulmánya. Aki figyelmesen végigolvassa ezt a tanulmányt, megérti, miért tartotta Kondor ( és még sok korabeli francia filozófus) a látást afféle értelem nélküli dolognak, amikor is az agy sajátos munkát végez. A látás, a nézés Kondor szerint már önagában is gondolkodtató, rendszerező tevékenység. Aki lát, néz, figyel, az valamiféle struktúrát hoz létre pusztán azáltal, hogy néz. Nincs szüksége másodlagos, elemző intellektusra. Van a magy

 Aki városba születik,az kétféleképpen végezheti: - Vagy nagyon megszereti azt a várost, és minden utcából, minden hídról és járdáról lesz szép emléke, és örökké ragaszkodni fog ahhoz a városhoz - Vagy pedig elege lesz a városból, a betontengerből, az égre meredő magas házakból, és minkább vidékre költözik, ahol jó a levegő, lehet kertészkedni, a gyerekek- unokák a magas fűben szaladgálnak, a hátsó kertben pedig terem a paprika, paradicsom,időnként pedig meghívjuk a haverokat egy kis bográcsozásra.  Rába György költő, író és esztéta az előbbi sorsa ítéltetett. Legalábbis meegyőzően tanúsítja ezt Otthonos utcatáblák című, az Alföld irodalmi és kritikai folyóiratban megjelent verse ( 2000/3. szám,45. oldal). Szó esik a versben a sokszor idegenül, de mégis kedvesen hangzó utcatáblákról, a betonfalakról, a nyüzsgő piacról, az építkezésekről. Rába György számára- a vers utolsó soraiból ez derül ki- mindez szzakrális élmény, mely közelebb visz a Teremtőhöz (" naprendszeri/ gazdámhoz&quo

 Jómagam a Világosság című materialista tudományos folyóirat 1960.november-decemberi számában, egy szerkesztői bevezetőben találkoztam a heliotropizmus kifejezéssel. Elkezdtem utánanézni, mit is jelent- azt már tudtam, hogy a " helio" napot, napfényt jelent.  Nos, a heliotropizmusnak alapvetően kétféle jelentése van: 1. Fizikai:növények, állatok, emberek ösztönösen a fény felé fordulnak. Ha pl. ülsz egy sötét szobában, és belép valaki egy világító zseblámpával, azonnal a fény felé irányul a tekinteted. Szerintem ez egyszerű, érthető, mindenki tapasztalt már hasonlót, 2. Filozófiai jelentés. Az ember lelke-lelkiismerete- szelleme, ki hogy nevezi, időnként olyan állapotba kerülhet, hogy keresi a fényt, a megvilágosodást, a bölcsességet. Ezt is nevezhetjük heliotropizmusnak.  Helytelen a szó használata akkor, ha valamiféle ősi napkultuszt értünk alatta. Az ilyesmit más idegen eredetű szóval jelölik. 

 A kacsacsőrű emlős a világ egyik legkülönlegesebb állatfaja,átmenetet képez a hüllők, a madarak és az emlősök között. Kizárólag Ausztrália keleti tengerpartjainál él. Kétéltű életmódot folytat.  Hogy még mi mindent kell tudni a kacsacsőrű emlősről? Mivel nehéz megfigyelni az életmódját, viszonylag kevés tudományos cikk született erről a különleges lényről. Magyar nyelven talán a legjobb Mervyn Griffiths:A kacsacsőrű emlős című cikke a Tudomány folyóirat 1988.júliusi számának 46-53. oldalán.Szerző nagyon pontosan, alaposan belemegy témájába, a kétéltű életmódtól kezdve a kloákás emlősök szaporítószerveiig mindenre kiterjed figyelme.  Jómagam egyetlen dolgot emelnék ki a nagyszerű írásból. Az evolúcióbiológusok már a 19.század óta keresik az ún." hiányzó láncszemeket", azaz a fejlődés egyes lépcsőit összekötő átmeneti formákat. Amikor a tudományos közösség megismerte a kacsacsőrű emlőst, sokan azt hitték, itt a hiányzó láncszem a hüllők és a madarak között. Ezeknek a kutatókna

 A második világháború végső szakaszában ( 1944-1945) a németek reménykedtek abban, hogy a korabeli sajtóban, filmhíradókban csak "csodafegyverként" aposztrofált V1 és V2 rakéták megfordítják a küzdelem állását, visszaszorítják az egyre inkább Németország felé győzedelmesen előrenyomuló amerikai, brit és szovjet szövetségeseket. Igen ám, de a rakátékat valahol tesztelni kellett, ami nem volt kis dolog, hiszen addig ismeretlen, nagy hatótávolságú rakétákról volt szó.  A Hadi Krónika című folyóirat 50. számában olvashatunk cikket erről a tesztelési folyamatról. Az írás címe: Az utolsó esély. A teszteket ( a V2 esetében)  1944.április 20-május 20. között végezték.Megtudhatjuk a cikkből, hogy a tesztek katasztrofálisan sikerültek, ugyanis a rakétákból folyton leszakadt egy-egy darab, mely a közeli erdőkben, illetve az amúgy is meglehetősen rosszkedvű lengyel gazdák földjén landolt. Volt olyan leszakadt rakátadarab, melyet lengyel partizánok találtak meg. A kb. fél tonnás roncsot,

 Hogyan lehetséges az, hogy az egyik ember természete olyan, hogy átgázol a másikon, a másik ember pedig képes akár a teljes önfeláldozásra? Mi határozza meg az emberi viselkedést, mi dönti el, hogy valaki macchiavellista lesz, vagy altruistaként éli életét és segít az embertársain? Vajon velünk született hajlamok alapján leszünk önzők vagy segítőkészek, vagy pedig a környezeti hatások eredményeképpen válunk ilyenné vagy olyanná? Ezekről a nagyon fontos kérdésekről, a hétköznapi pszichológia világot meghatározó problémáiról olvashatunk interjút a National Geographic folyóirat 2018.áprilisi számában Bereczkei Tamás pszichológussal, egyetemi tanárral. Az interjút Egyed László készítette, fényképezte Sóki Tamás. Mindannyiunk számára hasznos lehet ennek a kitűnő cikknek az olvasása, még akkor is, ha nem kifejezetten a pszichológia az érdeklődési területünk. Hiszen mindannyan kapcsolatba kerülünk más emberekkel, s mi magunk is sokszor bizonytalanok vagyunk saját természetünket illetően. Szó

 A második világháború ( 1939-1945) lezárásában, egyáltalán: az egész világtörténelemben, kulcsszerepe volt az atombombának, melyeket 1945. augusztusában Hirosima és Nagaszaki városokra dobtak le. De hogyan született meg az atombomba? Mit tartalmazott a Manhattan-terv? Közreműködött-e a kor két kiemelkedő fizikusa,Szilárd Leó és Albert Einstein, az atombomba előállításában? Miért pont Robert Oppenheimer lett a projekt vezetője? Mi történt 1945.július 16-án Alamogordóban? Németország és Japán valóban akart-e atombombát előállítani, s ha igen, milyen sikerrel tette ezt? Ezekre a kérdésekre kaphat választ minden történelem iránt érdeklődő, tanár és diák, a Hadi Krónika című folyóirat 60.számában olvasható Az atombomba születése című cikkben ( szerzőt, sajnos, nem jelöl a folyóirat). Azt is megtudjuk, hogy 1939.áprilisában Fréderic Joliot-Curie francia fizikus egy cikkében leírta, hogy "lehetséges atomhasadáson alapuló fegyvert előállítani.". Lehet, hogy innen indult minden?

 2004-ben, Budapesten,a Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti múzeum rendezésében került sor A toriin túl című kiállításra, melyen kortárs japán képzőművészek mutatták be műveiket a magyar közönségnek. A tárlatról részletesen ír az Új Művészet című folyóirat (Muladi Brigitta:A toriin túl- ahol japán művészek lelke lakozik). A torii a buddhista templomok kapuja. Elnézve a rendkívül eredeti alkotásokat így, közel húsz év múltán, rájön az ember, hogy voltaképpen rólunk, 21. századiakról szólnak. A gyengülő biztonságban, egyre nagyobb elidegenedésben, mindent eluraló fogyasztói kultúrában élő emberekről. Mindenkinek, aki valamilyen szinten foglalkozik képzőművészettel, szívébe ajánlom ezt a cikket. Engem az illusztrációk annyira mellbe csaptak- különösen Ikeda Bak alkotását. A japánok, szinte prófétikus módon, megelőztek bennünket húsz évvel. Kiáltásaikra kevesen figyeltek.

 Napjainkban divatos szó lett a biodiverzitás. A biológiai sokféleséget jelenti, azt, hogy egy adott területen hány őshonos faj él, hány pusztult ki, milyen invazív ( betelepülő) fajok élnek stb. Biodiverzitás tehát nem más, mint a fajok sokfélesége. Minél több faj él egy területen, az a terület annál közelebb jut az ökológiai egyensúly állapotához.  De vajon mérhető a biodiverzitás, van olyan statisztikai módszer, amelynek segítségével nyomon tudunk követni akár több száz állat- és növényfajt egy viszonylag nagyobb térségben, vagy akár az egész Földön? A Nature tudományos folyóirat 2001.július 5-i számában olvashatjuk Michel Loreau és Andy Hector tanulmányát, melynek címe:Partitioning selection and commplementariy in biodiversity experiments, és a 72-76. oldalon olvasható. A két kutató olyan matematikai statisztikai módszert fejlesztett ki, melynek segítségével változatos flórával és faunával rendelkező nagyobb térségek biodiverzitása is nyomon követhető. A cikkben foglaltak megértésé

 Ördögh Szilveszter a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb alakja volt. Nemcsak regényíróként,de szerkesztőként is letette névjegyét. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában a fiatal és tehetséges íróval Görömbei András,az akkor fiatal és tehetséges irodalomtörténész beszélget.Az írás címe:"...nemzedékünk eddig még nem próbáltatott ki". Az interjú legmaradandóbb és a 21.századra is érvényes gondolatai a következők:egy kortárs irodalmi műnek úgy kell feltűnnie,mint a buzgár,azaz át kell szivárogni a gátakon. Ördögh azt is vizionálja,hogy hamarosan (1977-ben járunk) jön egy nemzedéki robbanás a magyar irodalomban. És jött hamarosan Esterházy és Nádas. Az is örökérvényű gondolat,hogy egy nemzedék csak úgy találhatja meg önmaga hangját,ha megbecsüli az előző nemzedékeket. Ez így is van.  Megszívlelendő gondolatok,irodalomtörténet és társadalmi kitekintés. Kitűnő interjú. 

 Veres Péter a huszadik századi magyar történelem jellegzetes alakja volt. Baloldali meggyőződésű íróként bírálta a Horthy-rendszert, sürgette a meglehetősen szegény magyar parasztság földhözjuttatását. A háború után a Parasztpárt vezetője volt, a koalíciós egyeztetéseket követően a hadügyi tárca jutott neki, a sajtóban ekkor rosszízű viccek céltáblája lett.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában Kányádi Sándor, a fiatal erdélyi költő három verssel üdvözli az  Veres Pétert. Az Akik a képből mindig című szonett azokról szól, akik kiválóságuk folytán nem férnek bele semmilyen sablonba, előre kialakítoott képbe. Az Ahogy az aratók című vers Veres Péternek a földművesekhez közeli életét idillizálja. . Az Eső című alkotás pedig a földről ,mint transzcendens létezőről szól.  Szerintem bármelyik alkotó büszke lehetne arra, ha ilyen emlékverseket, tisztelgő műalkotásokat kaphatna az utókortól.

 Nagyon fontos szerepet játszott a második világháború befejezésében az 1945-ben az USA által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba. A szörnyű pusztítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán letette a fegyvert.  De milyen nemzetközi visszhangja volt az atombomba ledobásának? Hogyan reagált a tömegpusztító fegyver bevetésére Sztálin, Hirohito, az amerikai közvélemény,az európai országok vezetői?Erről már kevesebbet tudunk. Éppen ezért hiánypótló a Hadi Krónika című folyóirat 60. százában megjelent cikk, melynek címe:Az atombomba visszhangja. Két történelmi tényt emel ki a Szerző: - Sztálint nagyon meglepte, hogy hogy az USA ilyen hamar be merte vetni a bombát- ne feledjük,a Szovjetunió teljhatalmú vezetőjének elég alapos információi voltak az amerikai atomprogramról.  - a japánok teljesen sokkos állapotba kerültek. Hirosima után azt hitték, hogy az amerikaiaknak csak egy bombájuk van. Nagasaki után nem lehettek biztosak abban, hogy nincs harmadik, negyedik. - Winston Churchill, N

 Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1.számában jelent meg Páskándi Géza:Az összhang hiánya című írása,mely része volt egy,a modern magyar drámáról és színházról szóló,az 1976.évi Debreceni Irodalmi Napokon lezajlott disputának. Néhány fő gondolat Páskándi írásából-egy részük,sajnos,még manapság,a 21.században is aktuális:A kritikusok az abszurd filozófián alapuló dráma hiányát kérik számon a drámaírókon.Nem lehet a magyar drámát összehasonlítani a nyugat-európaival,mert más talajból táplálkoznak. A történelmi dráma a történelem megismerésének eszköze,nem pedig történelem ürügyén előadott mindenféle gondolatok halmaza. A magyar drámaírásban igenis jelen van a groteszk,pl. Örkény,Csurka,Szakonyi műveiben,sőt,ez a vonulat már Csokonai,Vörösmarty óta ott van a magyar drámában. A színházak le vannak maradva a Szerzők mögött,történelmi tablókat adnak elő századeleji deklamáló-szavaló stílusban.  Legfontosabb feladat a szerzők és színházak közötti összhang újbóli megteremtése len

 Az Élet és Tudomány folyóirat 2020/32. számában olvashatjuk Reichardt Richárd nagyszerű cikkét, melynek címe:Hogyan tájékozódnak a denevérek? Érdemes azoknak is elolvasni, akik nem kifejezetten biológiával foglalkoznak, hiszen a téma mindannyiunk számára érdekes.  A cikk lényegét összefoglalva, néhány mondatban: nem elég az, hogy a denevér ultrahangot ad ki, ezt sok állat megteszi. Képessé kell válnia az agynak arra, hogy ún. kognitív térképeket hozzon léte, azaz az emlékekből, és tapasztalatok nyomán egy belső térképet hozzon létre. Ez azért fontos, mert az állat csak akkor képes két pont (pl. a szálláshely és a élelemforrás) között új útvonalat tervezni, ha van ilyen kognitív térképe. A Reichardt által írt cikkben szó esik nílusi repülőkutyákon és nyomkövetővel ellátott denevérekkel folytatott kutatásokról. Olvassák el, izgalmas, sok újat tanulhatunk belőle!