Írott és elektronikus média régen és ma

A magyar egyháztörténet-írás eddig kevéssé foglalkozott az egyházi sajtó történetével. Talán érthető, hiszen óriási szövegmennyiségről van szó: 1920-1940. között csak a református egyház 221 féle sajtóterméket jelentetett meg. És akkor még ott vannak a katolikusok illetve a többi felekezet lapjai...Az evangélikusoknak szinte minden gyülekezete jelentetett meg saját kiadványt. A Szegedi Evangélikusok Lapja 1932/4. számának tartalmából: - Gondolatok a protestáns egységről, annak kapcsán, hogy áprilisban megalakul az Országos Bethlen Gábor szövetség szegedi fiókja. Az alakuló ünnepségen beszédet mondott Ravasz László református püspök is. - Az egyházi adókulcs idén az alacsony jövedelműek esetében meglehetősen alacsony volt, aki például 30 és 50 pengő között keresett havonta, az évi 1 pengőt fizetett, ez nem sok. Aki viszont évi 2000 pengő jövedelemmel rendelkezett, az már 500 pengőt adózott. - A közgyűlésen a lelkész kifakadt mindazok ellen, akik ellenzik az evangélikus iskola műkö

Világtárlati áruraktár. A kifejezés egy 1875-ben készült hirdetésből való. De nem ez az egyetlen archaizáló szöveg a Fővárosi Lapok 1875.február 2-i számából. A napilapot Zichy Antal gróf tanügyi elbeszélése nyitja. Van egy család, bárói család, a Katángiak, a novella pedig arról, szól, miként alakul a gyermekek tanulmányi helyzete, hogyan szerepelnek az iskolában, s nemesíti-e jellemüket a tanintézet, vagy pedig csak fejüket tömik ott. Alfréd gyermeknek például nem megy a számtan, mert a tanárok túlzottan elrugaszkodnak a talajtól, a nyelvtan meg azért nem megy, mert szabályokat kell tanulni. Ráadásul az öreg grófné egészsége is meggyengül, vajon hogyan befolyásolja ez a gyerkőcök tanulmányi eredményeit? A másik nagy terjedelmű anyag a parlamenti tudósítás. Ma ilyesmiért feljelentenék az újságírót. Megtudhatjuk, hogy a miniszter miért volt rossz hangulatban, hogy kivörösödött fejjel szólalt-é fel a képviselő, vagy pedig fejének színezetje átlagos volt, hogy kiáltott-e valaki az el

Na, ez a történelem...Az első világháború végén vagyunk, 1918.februárjában összeül Pécs város közgyűlése. Nincs pánik- pedig lehetne, nincs nihilista hangulat- pedig lenne miért. A világtörténelem legborzalmasabb háborúja a tragikus vég felé közeledik. Azok az emberek, ott, akkor, másképp gondolkodtak, ezeket másféle fából faragták, mint bennünket, maiakat. Azoknak volt vér a pucájában. Sok vér. A Dunántúl című újság ( Pécsen jelent meg) írja, hogy a közgyűlésen az volt a legizgalmasabb eset, mikor is egy szocialista képviselő meg akarta vonni a katolikus iskolától a vízdíjkedvezményt. Ám a többiek lehurrogták. Aztán: a legnagyobb háborús nehézségek közepette megszavaztak egy nagyobb összeget az iskolai röntgenlaboratórium fejlesztésére. Kérdezhetjük: ma, 2018-ban, hány magyarországi  iskolának van röntgenlaboratóriuma?? Számoljuk csak... Külföldi híreket is közölt a Dunántúl, például azt, hogy az orosz cári család menekülőre fogta, a bolsevikok már az életüket fenyegetik. Romániá