Írott és elektronikus média régen és ma

Férfi létemre igenis szoktam Nők Lapját olvasni, egyszerűen azért, mert vannak benne érdekes cikkek. Ezek közé tartozik a 2018.november 7-i számban Hulej Emese írása, melynek címe:Az első ember és az Apollo-11. különösen arra a mondatra figyeltem fel, ami szerint Armstrongot mindenki olyan unalmas figurának tartotta. A zsenik ilyenek. Mivel az életüket egy dolog teszi ki, a többi dologban szükségszerűen kissé járatlanabbak, mint kortársaik. Igazából nincs mirő mesélniük, mert amiről mesélhetnének, az, abban mélységben, senkit sem érdekel. Úgyhogy inkább hallgatnak. Armstrong sem lehetett olyan igazi társasági ember. Földi dolgokan nem izgult, hiszen a Holdon talán minden kortársánál nagyobb stresszt élt át. Csendes volt. Küldetését véghezvitte. Amúgy a cikk kitűnő, többször is elolvastam, el is teszem emlékbe. Ez pedig a Nők Lapja weboldala: noklapja.nlcafe.hu

A Dunántúli Református Lap 2017. októberi számában Csoda történt az Őrségben címmel olvasható egy igencsak tanulságos írás. Egy tízperces, iszonyú nagy vihar történetét beszéli el, amikor a buszmegálló pillanatok alatt eltűnt, a fák kicsavarodtak, a tetőcserepek lehulltak. És akkor erre azt írja Szakál Anikó: " Mi lett volna, ha a diófát a parókiára csavarja a szél?". Tehát, ebből következik a Szerző sterint: Isten bevatkozásának köszönhető, hogy a fát nem a parókiára csavarta a szél. Huha. Az én véleményem erről a következő: egyáltalán nem nevezhető Isten csodatettének, hogy a parókia megmenekült a diófától. A vihar sem nevezhető Isten csodatettének, inkább a Gonosz művének. Az, hogy a Gonosz nem volt képes még nagyobb pusztítást okozni, jól mutatja gyengeségét. Isten nem bünteti a híveket viharral, és nem jutalmazza azzal, hogy a vihar nem psztít el mindent. Ez az őrségi tornádó a bukott angyalok műve volt. Istennek ehhez semmi köze. 

A Magyar Nemzet polgári napilap- véleményem szerint a magyar média egyik zászlóshajója-  2019.október 25-i száma interjút közöl Fürjes Balázzsal, a kormány Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárával. Szó esik a Liger projektről, a következő vekben megrendezendő sporteseényekről. a fő téma persze az: hogyan fog együttműködni a kormány az ellenzéki fővárosi vezetéssel? A kormány, persze, korrekt próbált lenni. Aztán, hogy a projektek mennyire rendelődnek alá különböző politikai játszmáknk, nem tudni. Az a helyzet: nem vagyok pesti, de féltem Budapestet. Valami rosszat érzek, itt belül... magyarnemzet.hu

Belelapozgattam az Új Művészet folyóirat egyik régebbi számába, ott találtam egy kedves kis történetet ( Molnár Erika: Rákosi aktja, 12-13.o.). Szóval, az újságíró interjút készít Szurcsik Miklós festőművésszel, aki elmeséli, hogy a Képzőművészeti Főiskola egyik növendéke a kommunizmus legsötétebb óráiban, az ötvenes években, Rákosi- képet készített. Hogy egészen pontosak legyenek a testarányok, először aktban festette meg, a többi növendék persze, röhögött. Na, hát ez nem volt veszélytelen mulatság akkoriban...Rákosi Mátyás pártfőtitkárt pucéran lefesteni-hm. ujmuveszet.hu

Olvasom a Nemzeti Sportot, és fáj a szívem.Hol vannak már a régi szép, Fergusonos idők! Ha így haladunk, a Vörös ördögök- most inkább kisbetűvel írom,mert most inkább ördögöcskék, fiókák-a kiesés ellen küzdenek majd a Premier League-ban. 13 hely, te jó ég...ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A Nemzeti Sport 2019.október 21-i számában éppen a Liverpool elleni ikszről írnak(a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá:ezt a rangadót majdnem megnyerték), dehát ettől még nem lesz jobb a szurkoló kedve. Hajrá, Vörös Ördögök, legalább maradjunk bent! Ez pedig a Nemzeti Sport weboldala: nso.hu

Most nem a túlzottan nagy hévvel bulizó politikusokról van szó... Bevallom, én nem ismertem a " toxikus vezető" kifejezést mindaddig, míg nem olvastam a Mozgó Világ folyóiratban megjelent pódiumbeszélgetés anyagát. Csepeli György, Dessewffy Tibor, Domány András, és Lakner Zoltán a beszélgetés résztvevői, a moderátor pedig Zentai Péter. Szóval, címben feltett kérdésre válaszolva: az a toxikus vezető, aki a karizmáját felhasználva rossz irányba viszi az általa vezetett népet ( vajon kire céloznak ezzel?). Konkrét , ma is dolgozó toxikus vezetőkről persze nem esik szó, inkább történelmi példákat hoznak ( Hitler, Mussolini), egy szóval sem említik, hogy bármilyen analógiát is feltételeznének a 21.századi eseményekkel és folyamatokkal. Azt viszont említik, hogy a toxikus vezetők rossz irányba vezetik a népet. Megvan hát a magyarázat a 2010-es évek magyar politikatörténetére?-- kérdi az álnaiv recenzens.Egy toxikus vezető jött, látott, győzött, és toxikus népe pedig utánament

Mi jut eszünkbe Afrikáról? Polgárháborúk, szegénység, csempészet, menekültek. Az mno.hu oldalon 2019.augusztus 30-án jelent meg Sitkei Levente cikke, mely megrpóbálja cáfolni az évtizedes közhelyeket. A lényeg az, hogy azok az afrikai államok, ahol a kormányzás jól működik, az embereknek nem kell a legszükségesebbekben hiányt szenvedni, nos ezek az országok jól működnek. Sitkei kiemeli Angolát, a Dél-Afrikai Köztársaságot, Botswanát, Nigériát, Kenyát, és a mindinkább jobban teljesítő Etiópiát. Ellenpéldként Kongót említi, ahol az összeomlott kormányzati-közigazgatási rendszer Tarrósy Istvánra, az Afrika Kutatóközpont vezetőjére hivatkozva két területet jelöl meg az afrikai országok kitörési lehetőségeiként: üzlet és sport. És ami a cikk végén nagyon megragadott:egy teljesen tét nélküli, a magyar segélyszervezet és a kongóiak között játszott barátságos focimeccset kétezren néztek meg! Nálunk egy első osztályú bajnokin nincsenek ennyien. Szóval, Afrika változik, fejlődik, utol akarj