Írott és elektronikus média régen és ma

 A Nők Lapja Évszakok 2021.tavaszi számában találtam egy nagyszerű cikket Jill Bidenről,az USA Firsr Ladyjéről. Neset Adri írásának címe:Aki másodikként is első lett. A rendkívül dinamikus szövegű,ugyanakkor bárki számára könnyen olvasható cikkből egy nagyszerű asszonyt ismerhetünk meg. Miben is áll ez a nagyszerűség?Először is abban,hogy a legnagyobb tisztelettel szól elődjéről,a tragikus balesetben elhunyt Neiliáról. Másodszor:nagyon tetszik maga az életút,tipikus,viszályoktól sem mentes középosztálybeli amerikai család. Harmadszor:nagyon szimpatikus volt,ahogy reagált a Wall Street Journalban megjelent,eléggé ízléstelen ( állítólag konzervatív) támadásra. Ennek az volt a lényege,hogy felhánytorgatták Jill Bidennek,miért használja a doktori címét,mikor nem is orvos...Mintha csak orvosoknak lehetne doktori címük!Jill Biden angol irodalomból doktorált,és amerikai elnökfeleségkén is megtartotta tanári állását-hoppá. De nem valami elitegyetemen,hanem egy ún.közösségi főiskolán tanít. Szó

 Románia 1989.évi forradalmának,és általában Kelet-Európa 20.századi történetének kutatói illetve a téma iránt érdeklődők számára nagyon hasznos lehet,ha elolvassák Nyakas Szilárd:Istentől elhagyatva című írását. A visszaemlékezés a Magyar Krónika c.folyóirat 2020/2. számának 114-117.oldalán olvasható. Szó esik benne arról,hogyan telepítették ki a román hatóságok Tőkés László református lelkészt és feleségét Menyő(hivatalos nevén:Szilágymenyő) községbe. Felbukkan a cikkben egy magyar rendszámú autó,amit Kolozsváron rendkívül szívélyesen fogadtak,aztán pedig segélyszállitmányról,valamint rendhagyó karácsonyi istentiszteletről és különleges úrvacsoráról is olvasunk.A stílus kitűnő:egyszerű,de nem leegyszerűsítő,hamis pátosztól mentes. Nyakas Szilárd nagyszerű cikke visszautaztatja az Olvasót abba az emlékezetes 1989-es esztendőbe. Több olyan cikkre,filmre,tudósításra,visszaemlékezésre lenne szükség a magyar sajtóban,médiában,melyek az utóbbi idők nagy történelmi eseményeinek apró hétközn

 Az a jó túrabeszámoló,amely magához kötí,mintegy résztvevővé teszi az Olvasót. Bevallom,jómagam sokáig nem voltam a vízitúrázás odaadó híve-gyenge úszáskészség,a kényelmetlenségek,stb -de amikor elolvastam Harsáczki György:Várlátogatás kenuval c.írását(Magyar Turista,2007.augusztus,38-39.o.),egy kicsit magam is résztvevővé váltam. Szinte saját magamat láttam,ahogy kenuzok végig a Garam folyón(Szlovákia),néha felborulok,néha nem,kempingezek,sörözgetek,sátorban alszom,meg minden. Ez egy remekül megírt,igazi kedvcsináló cikk,az ember szinte várja a nyarat,hogy elindulhasson. Tél közepén egy kis nyári ábránd,vágyakozás-aztán persze tudom,hogy belőlem már soha nem lesz igazi vízitúrázó. De olyan jó volt egy kicsit kimenekülni ebből az esős,szürke télből. Harsáczki György cikke megadta nekem ezt az élményt. Köszönet érte!

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.augusztusi számában olvashatjuk Szabó Gyula cikkét,mely Noszvaj községet és környékét mutatja be a kirándulóknak,turistáknak. Nagyon jól sikerült ez a leírás. Olvashatunk a De la Motte-kastélyról,a Gazdaházról,a Várkúti turistaházat,megismerjük a tiszta levegőjéről híres Síkfőkutat,virtuálisan felmászunk a Várkúti turistaházig,onnan pedig a Várhegyre. Jó kis túra a Bükkben. Ha lehet-de nem kell- egyáltalán valamicske hibát találni a cikkben,az a fénykép. Nem a minősége,a hangulata. Olyan borongós,felhős.Nem nevezném éppen kedvcsinálónak. Persze,ellenvetésként mondhatjuk erre,hogy a Bükkben ritkán szokott lenni verőfényes kánikula. Amúgy meg az újságíró nem rendelhet napfényt,neki meg kell csinálnia a képet,ha esik,ha fúj. Most ilyen idő volt,és kész. A Szerző mindent kihozott a témából,amit lehetett. Jó kis cikk ez,érdemes még így,évtized távlatából is elolvasni.

 Mindig is érdekelt,kiket vagy miket tartanak érdekesnek az Európába átruccanó amerikaiak. Mit gondolnak rólunk,hogyan látnak bennünket. Kezembe került a Reader-s Digest Válogatás magyar kiadásának 2008.júliusi száma,melyben Lisa Donafee amerikai újságíró készitett afféle válogatást,koktélt Európa érdekességeiről. Az összeállításban egyaránt szerepelnek alkotások és érdekes személyek. Kit vagy mit talált érdekesnek Európában 2008-ban egy amerikai újságíró? Az összeállítás Anna Nyetrebko orosz operaénekesnővel kezdődik. Következik az egymilliárd euróból felújított londoni Eurostar-terminál,ami tulajdonképpen egy metróállomás,luxus-szolgáltatásokkal,mint pl. egy 90 méter hosszú pezsgőbár. Ezt követi az 53 éves szlovén sportoló,Martin Streel,aki átúszta a Föld legnagyobb folyóját,a dél-amerikai Amazonast. Christian Mungiu román rendező,a 2007.évi Cannes-i Filmfesztivál győztese,reméli,hogy hazájában javul a filmgyártás helyzete,s a jelenlegi (2008) 80 mozi száma gyarapodni fog. Egy brit c

 Ez,gondolom,nem nagy újdonság... A Reader's Digest magyar nyelvű Válogatásának 2008.októberi számában jelent meg Cyntia Dermody cikke (Ösztönző szavak). Arról szól,hogy a gyermek sok esetben nem úgy érti a neki mondott szavakat,ahogy a szülők gondolják. A gyermekkel másképp kell kommunikálni. Egy példa:ha azt mondjuk egy kisebb gyereknek,hogy adja oda kedvenc játékát a szomszéd gyereknek,azt a gyerek úgy érti,mintha belőle tépnének ki egy darabot. Nyolc éves korig-írja Dermody-a gyerek szinte egybeolvad kedvenc macijával,kisautójával. Nyolc éves kor alatti gyermekek többségében nincs meg az altruizmus képessége. (Továbbgondolva:ha tehát egy ötéves gyereket azzal vádolunk,hogy irigy,szegény srác csak néz,mint Mari néni a pingvinekre. Egy ötéves gyerekben még nincs meg az a belső parancs,hogy önzetlen legyen).  Nagyon tetszik a cikkben a második tétel. Egy gyereket soha ne az adottságaiért dicsérjünk. Tehát ne azt mondjuk neki,hogy okos vagy vagy erős vagy,hanem azt,hogy keményen do

 Azt már régóta tudták az orvosok,hogy a csecsemők egy része hallássérülten jön világra. De hogyan lehet megállapítani egy két napja született csecsemő esetében,hogy jól hall-e?Hogyan lehet ezt ilyen kis gyerek esetében mérni? Vajon mi lehet az a hang,amire minden csecsemő ugyanúgy reagál?-tették fel a kérdést sokáig hibásan az orvosok. Az Élet és Tudomány című folyóirat 1979/5.számának 158.oldalán olvashatjuk a megoldást. Egy angol doktornő ugyanis rájött,hogy rossz a kérdés. Nincs olyan külső hang,amelyre minden csecsemő egyformán reagál. Viszont minden csecsemőnek vannak emlékei az anyaméhről.Azaz:új paradigma kell! Innentől már egyszerű volt:felvették a terhesség alatt a méh hangjait,majd születés után két nappal lejátszották a csecsemőnek. Az egészséges hallású babák boldogan nevetgéltek. 2 ezreléküknél viszont az új módszer kimutatta a halláskárosodást.