Írott és elektronikus média régen és ma

 Olvasom az Élet és Irodalom folyóirat 2021.április 1-i számában Hegyi Iván cikkét, melynek címe:Czibor, Farkas, Szoboszlai. A cikk annak apropóján íródott, hogy egy sportszergyártó cég internetes szavazást rendezett arról, hogy a magyar futballtörténelemben kik voltak az egyes posztokon a legjobbak. Hegyi szerint a rangsor fals, mert világklasszisok mellé az ezredforduló utáni időszak kevésbé jelentős tudású játékosai is bekerültek. Czibor, Puskás mellett ott van Szoboszlai Dominik. Hegyi Ivánnak feltéelnül igaza van abban, hogy időben és értékben kissé aránytalanra sikerült ez a felmérés, a közönség emlékezete rövid, mindenki arra a meccsre emlékszik legszívesebben, amin kint volt. Ezt már csak recenjzens teszi hozzá.  Aztán azt is írja Hegyi Iván, hogy a Mezey-csapatba ( Disztl Péter- Sallai, Róth, Garaba,Péter- Kardos, Nagy, Bognár, Détári- Kiprich, Esterházy) senki sem férne be a mai játékosok közül. Ezt mondjuk vitatnám. Szerintem Gulácsinak lenne helye, esetleg Willi Orbánnak. A

 Bali szigetén ( Indonézia) rendezik idén a G20 csúcstalálkozót. A világ leggazdagabb országainak klubja egyelőre Oroszországot is maga soraiban tudja, bár egyre több nyugat-európai sajtótermék közöl olyan cikket, melyben kizárást sürgetnek. Amint azt már több hazai médiatermék megírta ( pl. origo.hu ,  megtekintve 2022.március 23. 14 óra 12 perc), Putyin elnök a G20-csúcson akar tárgyalni az ukrán helyzetről. A nagyhatalmak ennek két okból nem örülnek: - ezen a " rendezvényen" másról, globális gazdasági problémákról szeretnének tárgyalni - nagy esélye van annak, hogy Putyin elnök valami ravasz tervvel próbálkozik, tehát pl. összeköti az ukrán helyzetet más, egyelőre ahhoz nem kapcsolódó dologgal, folyamattal, gazdasági pozíciószerzéssel, magyarán: alku tárgyává teszi Ukrajnát.  Azt gondolom, az ukrán vezetés sem járna jól, ha csak meghívott vendégként, mintegy " extra produkcióként" tárgyalhatna a saját országa békéjéről.  Véleményem szerint a legjobb hely a béketá

 A Világazdaság című, általam nagyon kedvelt napilap internetes oldalán ( vg.hu ) láttam egy néhány soros cikket ( megtekintve 2022,március 23.,10 óra 24 perc) a rádiófrekvenciás mobiltelefonokról. Mivel én már nem vagyok annyira fiatal, mint szeretném, a cikk olvastával elkezdtem nosztalgiázni. Az 1990-es évből eszmbe jutottak a nagy bunkófonok, aztán az egyre kisebb méretű és egyre okosabb telefonok,okostelefonok.  A rádiófrekvenciás mobil egyébként arra lesz jó, hogy nem kell hozzája töltő. Az akkumlátor a környezet rádiófrekvenciás jeleit fogja. Környezetvédelmi szemponból ideális. Namost, én úgy tudom, hogy ez erősen ingadozó is lehet. Tehát akkor egy ingadozó töltésű aksival rohangálunk? Nyilván nem, meg kell oldani az energia tárolását. Megoldják. További kérdés a készülék ára. Ne legyen sok, kívánom. Mert amúgy az ötlet tetszik. A rádiófrekvenciás mobiltelefon a 21.század innovációja. 

 Nem tudom, Önök miképpen viszonyulnak  modern képzőművészethez, nekem tetszenek a kreatív ötletek, egyfajta sajátos szellemi korlátlanság, vagy legalábbis annak illúziója. Az Új Művészet folyóirat 2004.szeptemberi számában olvashatjuk Lóska Lajos beszámolóját a XXII. Miskolci Grafikai Biennáléról. Orosz Csaba itt állította ki Alkímia házilag IV. című computergrafikáját.  Lenyűgözően kreatív, mondhatni: zseniális, csak manapság annyira inflálódtak a jelzők, hogy nagy szavakat használni már nem sikk. A kép bal oldalán kábelek futnak, ezek egy része mandarinokhoz és krumplihoz csatlakozik, másik része nem csatlakozik semmihez. A kép jobb oldalán pedig fekete háttérben gy piros-fehér száj látható, gondolom, ez szimbolizálja az utasítást adó embert, de lehet a magától működő, önmagának utasítást adó mesterséges intelligencia szimbóluma is.  Nem láttam még képzőművészeti alkotást, mely egy képben, ennyire tömören és kifejezőn elmondta volna, milyen is ez a mai korunk.  Ugyanebben a cikkben

 Schein Gábor költő nem boldog,legalábbis vannak olyan versei,melyek távolról sem valami örömes-önfeledt állapotról tesznek tanúbizonyságot. A Debreceni Disputa c.folyóirat 2004.májusi számában megjelent (mint fás zöldségben) című verse az ember kicsinységéről,az emlékezés undoráról,a szellemi ember hiábavaló küzdelméről szól. A szonettformában fogalmazott gondolatok megjelenítik a társadalmi-egyéni elidegenedés 21.századi attribútumait. Miközben olvassuk a verset,gondolkodunk:tényleg ennyire rossz a világ?Válasz nincs.

 Bevallom,nem teljesen szabad akaratomból,de végignéztem Stephen Norrington 2003-ban készült filmjét,a Szövetséget. Nem rossz,könyvekből és színvonalabb képregényekből(multimédia a premodern korból) ismert hősők küzdenek a Fantom ellen. A Fantom egy gonosz üzletember,aki világuralomra tör. A történet amúgy a 19 században játszódik. Nem igazán értem,miért kellett ennyi pozitív hőst együtt szerepeltetni. Üzlet?Mert itt van Nemo kapitány,Tom Sawyer,Dr.Jekyll,Dorian Gray,Mina Harker,Alan Quatermain.Igazi hős-turmix. Ezek közül egy is elvisz egy egész estés játékfilmet. Semmi szükség nem volt ezeket a remek karaktereket egybefésülni. Amúgy jó a film,mérsékeltek és finomak az akciójelenetek is,nézhető. Kicsit ósdi,kicsit izgalmas,kicsit fantasztikus. 

 Ritkaság, hogy egy repüléstörténettel foglalkozó ismeretterjesztő cikk élénk irodalmi stílusban, civil Olvasók számára is élvezetesen íródjon. Barta Endre:Pápai élmények. Egy repülőgép története napjainkig című írása az Aranysas folyóriat 2021/7. számában jelent meg. Egy MiG-23F repülőgép magyarországi "karrierjét" írja le, mégpedig a repülő szemszögéből, egyes szám első személyben mesélve. Megtudjuk, hogyan került Magyarországra a szovjet repülőgép 1979-ben, miért csúszott egy évvel a határidő, hogyan nézett ki kívülről ez a remek repülőgép, miért került a gép a 47.vadászrepülő ezredhez. Megtudjuk, hogy 134 órát volt levegőben a gép 1982-ben, ez volt a csúcs. Olvashatunk arról, mekkora balhé kerekedett abból, hogy századjelvényeket festettek a gép orrára.  Valóban a plovdivi ( Bulgária) rosszul sikerült ipari javítás volt az oka, hogy a pilóták nagy része nem szeretett ezzel a típussal repülni? Mindenesetre a félelmeknek volt alapjuk, 1990-ben három pilóta vesztette életét