Írott és elektronikus média régen és ma

 Jemnitz Sándornak,a mára kissé elfeledett zeneszerzőnek Naplójáról már írtunk ezen a blogon.A Napló 1936.évi bejegyzéseit az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában olvashatjuk. A február 19-i bejegyzés Japánra vonatkozik. Jemnitz felteszi a kérdést:képes lehet-e Japán szintézist teremteni az európai és az ázsiai kultúra között?A japán kultúra-érvel a naplóíró-Indiát és Kínát tekintette mintaképnek,de sosem sikerült ezekkel a nagy birodalmakkal teljesen azonosulnia. Másfelől sokkal befogadóbb volt az europai technika iránt,mint ázsiai szomszédai. Jemnitz két kérdést tesz fel.1.A történelemben most Japánon a sor,hogy "világállamot"alakítson ki?2. Milyen új eszmerendszert,ideológiát tesz hozzá az emberiség történetéhez Japán?Jemnitz szerint semmit,s ebben rokon a perzsa és a méd birodalmakkal. Jemnitz Sándornak részben és kissé megkésve lett igaza. A második világháború idején Japán megkísérelt világbirodalmat létrehozni,de ezba kísérlet 1945-ben megbukott. A háború utá

 Grace Hopper neve Európában nem annyira közismert, inkább csak a szűkebb informatikus-szakma számára jelent valamit.Az USA-ban viszont a tudománytörténet egyik nagy alakjaként tartják számon, méghozzá jogosan. A Reader's Digest Válogatás magazin 1994.decemberi számában J.A.N. Lee:A felejthetetlen Grace Hopper című cikke állít méltó emléket a számítástechnika-informatika nagy alakjának. Grace Hopper munkássága két tekintetben volt úttörő: 1. Jelentősen közreműködött a COBOL számítógépes nyelv megalkotásában, ez volt az első olyan nyelv, ahol ember és gép hatékonyan tudott kommunikálni egymással. 2. Hopper felismerte, hogy előbb vagy utóbb a számítógép minden család házába eljut. Ezzel megfogalmazta a személyi számítógép koncepcióját. Csakhogy ennek létrehozásához és elterjesztéséhez szükség van egységes szabványokra. Addig minden, a gyártásban érdekelt cég maga határozta meg a paramétereket,ezeket egységesíteni kell.  J.A.N.Lee cikke kitűnő, közelebb hozza az olvasóhoz ezt a kitűnő

 A nézők szeretik a médiáról tévéről szóló filmeket, afféle " bepillantás a kulisszák mögé"- örömérzés lesz úrrá rajtuk. Félreértés ne essék:néha én is nézek ilyen jellegű filmeket, olykor még jól is esik. Kíváncsian vártam a The Morning Post című sorozat epizódjait. Legalábbis az első néhányat. Aztán a lelkesedés alábbhagyott.  A sorozat nagy erénye, hogy Jennifer Aniston és Reese Witherspoon kitűnően alakítja az egymást szerető, mégis, egymás ellenében dolgozó újságíró házaspárt. Nem ripacskodják túl a szerepet, van bennük valami szerethető realizmus, amely pontosan az efféle sorozatokhoz kell. Ez The Morning Post legnagyobb erénye.  Hátránya viszont, hogy az alkotók túl izgalmasra " kalibrálták" a történeteket. Túl sűrű az egész, két epizódban annyi minden történik, mint egy normál tévétársaságnál öt év alatt. Olyan érzésem volt, mint Truman Capote tényregényeinek olvasásakor: a kevesebb tény talán több lenne. Az egyik epizódban láthatunk hackertámadást, megcsalá

 Már a modern kori történelem tragikus lapjaira tartozik, hogy 1994-1995-ben véres polgárháború zajlott a Közép-Afrikában található Ruandában. A hutuk és tuszik összecsapásának több százezer halálos áldozata volt.  A Reader's Digest Válogatás magazin 1994.decemberi számának 67-72. oldalán olvashatjuk Malcolm McConnell: Menekülés Ruandából című írását ,amely a ruandai polgárháború első pillanatairól szól. A kint dolgozó amerikaiak életéért és ügyeiért felelős munkatárs felesége távolból hangzó robbanásokra lesz figyelmes. Pár óra múlva a vérszomjas milicisták már a családját fenyegetik, menekülniük kell. Már majdnem elérik a burundi határt, amikor belebotlanak egy teljesen irracionálisan működő, " katonai" egységbe, tizenévesekből álló milíciába. A történet végét nem árulom el, de annyit mondok: a cikk kiváló, érzékelteti azt a kegyetlenséget, feszültséget, amely az ilyen és ehhez hasonló fegyveres konfliktusokat kíséri.  Egyúttal sokat megtudhatunk magáról a fegyveres kon

 A Labdarúgás havonta megjelenő folyóirat 1959.júliusi száma közölte az 1958-59-es labdarúgó bajnoki szezon álomcsapatát ( a bajnokságot a Csepel SC nyerte, második MTK, 3. Bp. Honvéd).  Az A csapat:Faragó- Buzánszky,Sipos,Sárosi- Bozsik, Kotász-Sándor, Göröcs, Kuharszki, Pál,Fenyvesi A B- Csapat:Ilku-Sándor, Kalmár II, Fellegi- Szojka, Berendi- Nagy, Albert,Szusza, Rákosi, Deli A bajnokcsapatból mindössze egy játékos került az álmotizenegybe.  Kimaradtak:Bundzsák, Hidegkuti, Lantos, Szilágyi Gyula,Tóth II,Vilezsál, és sokan mások. Akkoriban elképesztően jó ( mondjuk úgy: technikás) játékosok " szaladgáltak" a magyar pályákon, már az is nagy dicsőség volt, ha valaki egy NBI-es csapatban kezdő tudott lenni.  Voltak ilyen idők is. 

 1994-ben még felháborodott egy újságíró azon, hogy két összekoccant autó vezetője kiabált, sőt, mi több,ordítozott egymással- ez derül ki a Nógrádi Krónika 1994.október 27-én megjelent cikkéből. Ma már mindennapos, hogy stresszes, hiányos vezetéstechnikai tudással rendelkező,karambolozó sofőrök egymásnak esnek, nemcsak verbálisan, hanem tettleg is. A közel harminc éve megjelent cikk Szerzője, Kazinczi Anikó, az etikus viselkedés oktatását kérte számon. Mit szólna vajon a mai helyzethez? Mennyivel másabb lett világunk az eltelt harminc év alatt! Talán haladtunk előre anyagilag, jobbak az autóink is,csakhogy ennek a haladásnak nagy ára lett ám: nőtt az amúgy sem alacsonyan lévő- stressz-terhelésünk. Ma már nem mindenki elégszik meg a kiabálással. Sajnos. Több békességet, több megértést. (Kazinczi Anikó:Mindennapi koccanásaink. Nógrádi Krónika,1994.október 27.)

 1994-ben robbant ki Magyarországon a paprikahamisítási botrány. Egyes gyártók és forgalmazók míniumtartalmú, az emberi szervezetre mérgező színezőanyagot használtak a pirospaprika elkészítéséhez. A történetben kulcsszerepet játszott egy kis szabolcsi ( ma: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei) falu, Pátroha, mivel az ügyben érintett, előzetes letartóztatásba helyezett személyek közül nyolc ebben a faluban élt. A Szabad Föld hetilap 1994.október 25-i számában jelent meg Keresztény Gabriella:A pátrohai paprika receptje című írása. Nagyon igényes, szépirodalmi színvonalú, amolyan " régi stílusú" riport. Az újságíró nemcsak tényeket közöl, pláne nem megbélyegez, hanem megpróbálja több oldalról bemutatni a témát, az érintett személyek cselekedeteinek ábrázolásával, gondolatainak, hangulatainak festésével. Az alapvető élmény a félelem: a megkérdezettek közül senki nem akar beszélni az ügyről, merthogy nem mindenkit tartóztatott le a rendőrség. Egyesek szerint már évek óta folyt a hami