Írott és elektronikus média régen és ma

 Júdás történetét mindenki ismeri. Moldova György novellája szatirikusan dolgozza fel a témát. A humor pont attól válik fergetegessé,hogy ókori emberek folytatnak ilyan dialógokat,melyek úgy hatnak,mintha 20.század végi-21.század eleji emberek szájából hallanánk őket. Moldova György nagyon megosztó író volt,sahnos,már nincs közöttünk. Van,aki nagyon szereti(főleg szociográfiai írásait),van,aki annyira utálja,hogy egyetlen könyvébe vagy novellájába sem bír beleolvasni. Ízlés kérdése. De ez a rövud,kétoldalas,hihetetlen módon nevettető műve,ez sokaknak tetszeni fog. Legalábbis úgy remélem. (Moldova György:Száz ezüstpénz. Rakéta Magazin,1990.tavasz,62-63.)

 Az egymással egyidejűleg létező párhuzamos idődimenziók témáját már sokan feldolgozták. Az egyik legjobb irodalmi ábrázolást Ray Btafbury:A sárkány című novellájában találjuk. Két középkori lovag halálra szántan kóborol egy mocsárvidéken. A legenda szerint él a környéken egy sárkány,akinek tüzes szemei vannak,gőz a lehelete és hatalmas az ereje. A lovagok halálra szántak,készek szembeszállni a sárkánnyal,akit eddig még senki nem győzött le. (Ray Bradbury:A sárkány. Rakéta Magazin,1989.tél,10-11.o.)

 Nem kell megijedni, nem valamiféle irodalomtudományi értekezésről lesz szó.Csak egy novellát boncolgatok kissé,szerény irodalomelméleti tudásom birtokában. A Szerzőről keveset mondhatok. Igazából nem tudom, kicsoda Anton Stancev. A neten nem találtam róla semmit. Neve alapján bolgár író, ha valaki másképpen tudja, írja meg.  Sherlock Holmes- paródiát már sokan írtak, jót is, rosszat is. Anton Stancev írása a jobbak közé tartozik. A Rakéta Magazin 1990.nyári számában olvashatjuk a novellát, melyben Holmes és Watson legújabb kalandját mutatja be. A zseniális nyomozót és derék segítőjét ezúttal otthonában támadják meg. Hogy ki és miért, azt nem árulnám el, kiderül a novellából.  És hogy a paródia esetünkben miért kommunikációs eszköz? Hát, mert minden paródia az. Segít felidézni valamit,amit mindannyain tudunk (szerencsés esetben...)  Segít nevetni. Márpedig a nevetés, az bizony kommunikáció. Társalgás a jobbik énünkkel. Feszültségoldó. Anton Stancev elérte, hogy órákig feloldódjon nálam

 Isaac Asimov egy korai novellájában elmagyarázta, miért is nem tud az ember felemelkedni a világűrbe... Az 1950-es években járunk. egy amerikai kisváros seriff-irodájában ketten tartózkodnak: a seriff meg a helyettese. A seriff- akinek különböző üzleti érdekeltségei is vannak a városban- éppen az adóbevallásához számolgat. Felvehetne könyvelőt is, de azoktól fél. A helyettes eközben kifelé bámul az ablakon, mivel nincs ügy, amely nyomozást igényelne. Ekkor látja, hogy repülő csészealj ereszkedik le, és két férfi száll ki belőle. Pár perc múlva a két úriembert a seriff irodájában találjuk. Innentől elszabadul a humorláda, kinyílik a teteje, s félreértések sokasága bontakozik ki a szemünk előtt.  A végén pedig megtudjuk a kiábrándító valóságot, azaz azt, hogy az emberiség miért nem jut ki a világűrbe. Érdekes a cselekmény ideje: 1956-ban járunk. a szovjetek jövőre lövik fel a Szputnyikot... Asimovnak volt humora, nem erről ismert, nem ezért szeretjük, de volt neki. Tudott nevettetni. A