Bejegyzések

A Jim Morrison-jelenségről,Szegő András cikke nyomán

 Olvasom a Nők Lapja 2018/32.számában Szegő András cikkét(A próféta és a rajongó. Jim Morrison titkai),és azon gondolkozom,vajon én magam hogyan viszonyulok a 20.század amerikai rock-ikonjához. Szeretem Morrisont?Nem szeretem Morrisont?Valahol a kettő között. Azt gondolom,ebbéli viszonyulásom,pozícióm,ha úgy tetszik,nagyjából egyezik Szegő Andráséval. Az vitathatatlan,hogy a Doors zenéje jó(de nem fenomenálisan jó,nem fog meg annyira), bár néhol még most, a 21.században is innovatívnak hat. A szövegeken már el lehet vitatkozni,sok esetben érzem úgy,hogy a direkt botránykeltés,a médiafigyelem megragadása az elsődleges cél. A szövegek szellemisége,a polgári társadalom értekeinek teljes tagadása,az tőlem idegen. Ugyanakkor,főleg a későbbi dalokban,kissé iparszerűnek érzem ezt a nagy lázadást. Ezt várja tőlünk a közönség,tehát ezt csináljuk.... Minden kornak megvoltak a maga lázadói. Morrison azért volt különleges,mert őt tényleg nem érdekelte semmi. Ettől válik számomra unszimpatikussá. H

Interjú a magyar Aranybulláról a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán

 Az 1222-ben, II .András király uralkodása idején kibocsátott, később többször módosított magyar Aranybulla hazánk történelmének egyik legfontosabb forrása. Mégis,- vagy talán éppen ezért- számtalan esetben értelmezték, újraértelmezték, ide vagy oda helyezték a hangsúlyt.  Hol tartanak ma az Aranybulla-kutatások? Hogyan vélekedik a mai történészgeneráció erről az Európában is egyedülálló történelmi dokumentumról? Erről olvashatnak elképesztően izgalmas interjút Zsoldos Attila történésszel, az Árpád-kor egyik legjelesebb magyar szakértőjével, a Magyar Tudományos akadémia weboldalán, az  mta.hu -n. Aki valamilyen szinten foglalkozik történelemmel, akár tanár, diák, egyetemi-főiskolai hallgató, vagy éppen amatőrként érdeklődik a középkor rejtelmei iránt, feltétlenül olvassa el az interjút! Kihagyhatatlan. 

A média keveset foglalkozik az egyedülálló szülők gondjaival

 Pedig Magyarországon több,mint 544 ezer szülő neveli egyedül a gyermekét/gyermekeit. Egy időben nagyon népszerű téma volt ez a médiában,mostanság keveset beszélnek az egyedülálló szülők és gyermekeik problémáiról. Pedig kellene. Ezért is örültem a Nők Lapja 2018/29.számában Rist Lilla és Aszmann Zsanett:Egyedül (nem) megy című,kitűnő és problémaérzékeny írásának. Ami a legfontosabb:Magyarországon az egyedülálló szülő illetve gyermeke semmilyen anyagi vagy érzelmi segítséget nem kap. Norvégiában plusz egy gyermek után kap támogatást az,aki egyedül neveli gyermekét. A cikkben szó esik olyan lelki nehézségekről is,melyeket pl. az elvált anyukáknak kell megoldania. Minden döntést egyedül kell meghoznia,ez már önmagában eléggé nyomasztó lehet. Sok elvált asszonynak megszakad a társasági élete:a családban élő nők már nem barátnőként,hanem potenciális riválisként tekintenek rájuk. Kevés a szabadidő,minden percet a gyerekek foglalnak le. Szóval,nem egyszerű.  És a gyerekeknek sem egyszerű,nem

Már ez is sporttörténelem...Vízilabda-bronzérmek a tokiói olimpián

 A tokiói olimpián-melyet a koronavírus-járvány miatt 2020 helyett 2021-ben rendeztek meg-nagyon szépen szerepelt a magyar vizilabda. Mind férfi,mind női válogatottunk bronzérmes lett. A Zöld&Fehér című (a Ferencvároshoz kötődő) életmód-és sportkultúra-magazin X.évfolyamának 9.száma a 24-27.oldalon eleveníti fel a szép sikereket. A hölgyek nem kezdtek jól,már 7-3-ra is vezettünk az oroszok ellen,de 10-10 lett a vége. Ezt követően azonban világraszóló eredményt értünk el,10-9-re legyőztük az Egyesült Államok csapatát. Japánt simán vertük,majd a hollandok elleni negyeddöntőben 14-11-re győztünk. Az elődöntőben Spanyolország egyértelműen jobb volt,6-8 lett a vége magyar szempontból. A harmadik helyért ismét az oroszokkal találkoztunk,11-9-re nyertünk,válogatottunk vezéregyénisége Vályi Vanda volt.A női vízilabdacsapat megszerezte a 3.helyet. A férfiak sem kezdtek jól,9-10 Görögország ellen. Ezt két gólzáporos meccs követte Japán(16-11),illetve a Dél-Afrikai Köztársaság(23-1) válogatot

A dinoszaurusz-világ "magyar" szereplői

 A Forbes magazin 2020.decemberi számában olvashatjuk Fekete Emese cikkét (Az iharkúti csonttemető legismertebb lakói,116-117.oldal),amelyben megismerkedhetünk a dinoszauruszok korában a mai Magyarország területén élt legismertebb fajokkal. Öt,jellegzetes állatot mutat be nekünk a cikkíró. A Hungarosaurus Tormai egy páncélos,növényevő dinó,olyan jó 4 méter hosszú és több,mint 6 tonna. A Pneumatoraptor Fodori egy könnyűsúlyú,alig pulyka nagyságú jószág. A Bakonydraco Galaczi egy tollas repülő dinosaurus volt,már átmenet a madarak felé. Az Iharkutosuchus makadii egy kis krokodil,nem lenne jó találkozni vele. Az Ajkaceratops Kozmai első látásra úgy néz ki,mint egy emlős. Négy lába egyenlő hosszú.  Azon gondolkodtam el,milyen sokfélék is az élőlények. Dinosaurus-mondjuk,és mennyi változatos forma,szín,életmód,mintha nem is ugyanabba az állatcsoportba tartoznának. Vagy azt mondjuk ma,hogy kutya. Vagy majom. Mi,emberek,szeretjük a különbségek mögött meglátni az összekötő elemeket. A hasonlós

Rövid gondolat arról,létezik-e transzcendens humor

 Ha azt a szót halljuk:transzcendens(vagy pl.szakrális,szent),hát nem éppen a humor jut róla eszünkbe. De vannak olyanok,akiknek igen!A Magyar Teátrum (ma ez tekinthető a magyarországi színházi élet hivatalos sajtóorgánumának) 2020/9. számának címoldalán olvashatunk egy rövid beszámolót Isten,humor és színészlelkek címmel,Orbók Áron és Vass Csaba bibliai történeteket felvonultató produkciójáról. Humor,stand up,de ízlésesen,mértékkel. Annyi rövid gondolatot fűznék hozzá:Kár,hogy nem láttam,szívesen megnéztem volna. Hogy létezik-e transzcendens humor? Szerintem igen, ebben az értelmezésben: az égieknek mindig is volt humora, jókedve, bármelyik vallás szent iratait tanulmányozzuk, mindegyikben találunk nevetést, vidámságot,tréfát. Ezt a hívők közül is egyre többen felismerik. Az a fajta sötét, búbánatos vallásosság már a múlté. 

Erősödő EP,gyengülő autokraták.Vagy mégsem?

 Olvasom a Népszava egyik régebbi,2020.október 7-i számában Rónay Tamás:Több Európával az autokraták ellen című írását. A magyarországi baloldali narratívát bontja ki:ha nő az európai intézmények,köztük az EP súlya,akkor nő Európában a demokrácia. Azt gondolom,ez az érv,pontosabban ezen folyamatok-integráció erősödése illetve az egyes államokon belüli demokrácia erősödése-ilyetén összekapcsolása hibás. Véleményem szerint egy országban akkor van demokrácia,ha alkotmánya demokratikus,illetve az adott országot demokratikus pártok irányítják. Az integráció,megint csak szerény véleményem szerint,ettől teljesen független folyamat(kellene,hogy legyen). Minden népnek saját magának kell megteremtenie a saját demokráciáját. Van még egy mondat az amúgy jól megírt,kiválóan érvelő cikkben,amire igencsak felkaptam a fejem. "Az EP mind öntudatosabbá válik,amit az is jelez,hogy egyes frakciói mind jobban megtalálják a saját hangjukat és egyre önállóbbakká válnak az anyaország azonos pártjának fra