Írott és elektronikus média régen és ma

 Most még csodálatos ősz van,húsz fok körül az átlaghőmérséklet,de azért mindenki érzi már a mi kis Kárpát-medencénkben,hogy hamarosan vége az ősznek,jönnek a mínuszok,előbb hajnalonta,aztán már szégyenkezés nélkül,nappal is. Egyre kevesebbet megyünk ki,ahogy közeleg a december,úrrá lesz az emberen egyfajta bezártságérzet-pszichológusok sokat tudnának erről mesélni. De az irodalom is elmondja erről a magáét. Turbuly Lillának van egy-a sok közül-remek verse,az a címe,hogy Ki. Az Alföld folyóirat 2016/9.számában jelent meg. Az epigramma arról szól,hogy bezárva érzi magát a lírai én,és ki akar szökni "a bodzaillatú nyárba". A vers ritmusát a "ki" és a "végig"szavak soreleji ismétlődése adja(a héber költészetben is van ilyen,a sor elején kell keresnünk a ritmikusság okát,eredetét), igencsak nagyszerű és emlékezetes vers kerekedett belőle.  Majd decemberben,ha esik a latyak,többször előveszem,elolvasom,közben gondolkodom versről és pszichológiáról,bezártságról

 Azt szokták mondani, a történelemben semmi nem biztos. Valahol ez így helyén van, hiszen a történelem mégiscsak tudomány, annak pedig az igazság keresése a feladata, nem pedig kinyilatkoztatása. Vannak azért stabil pontok- vigasztaljuk magunkat. Dehogy vannak! A Századok folyóirat 156.évfolyamának ( 2022) 5. számában olvashatjuk Laszlovszky József és Nagy Balázs tanulmányát. Címe:Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél.Alcím:A muhi csataté kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok. Azt gondolom, ezt a tanulmányt minden történelem szakos hallgatónak el kellene olvasnia, még akkor is, ha nem kifejezettne középkori érdeklődésű. Nagyon szépen vezetik végig Szerzők az Olvasót egy kutatás mechanizmusán, alapgondolatain,világosan megfogalmazott célokkal és nem kevés eredménnyel. hogy miről is van szó? Arról, hogy a tatárjárás legnagyobbnak tartott ütközetének, a muhi csatának, nem tudjuk beazonosítani a helyét. A középkori írott forráso

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

A sorsdöntő nemzetközi kupameccs előtt álló ferencvárosiak szurkolótábora igencsak ideges lehet:a harmadosztályú Iváncsa Magyar Kupa mérkőzésen 3-2-re legyőzte az FTC-t. Ha nem is világraszóló,de országos szégyen. Ja:gratulálok az Iváncsa labdarúgóinak.Amúgy pedig kíváncsi vagyok,hogyan fogja ezt a meccset tálalni a hazai sajtó,média. Amúgy,amikor még fiatalabb voltam,mint most,a Dunaszekcső világverő csapata verte ki a Magyar Kupából a Fradit.Lehet,hogy a nagy fővárosi alakulat nem veszi kellőképpen komolyan az ilyen kis vidéki kiruccanásokat?

 A HVG hetilap 2022.június 9-i számában jelent meg egy interjú Cser-Palkovics Andrással,Székesfehérvár polgármesterével. A szokásos,önkormányzatokkal és városfejlesztéssel kapcsolatos ügyek mellett (iparűzési adó stb.),szó esik kormány és ellenzék egymáshoz való viszonyáról is. Cser-Palkovics két nagyon fontos dolgot mond ezzel kapcsolatban:1.A hatalomra került politikai erőnek gesztusokat kellene gyakorolnia az ellenzék felé,az ellenzéknek pedig támogatnia kellene bizonyos kormányintézkedéseket 2. A vidéki városokban sokkal jobb kormánypártok és ellenzéki pártok együttműködése,mint a fővárosban.Arról nem szól a polgármester,miért van ez így,de szerintem minden értelmes,a magyarországi politikára kicsit is figyelő Olvasónak vannak erről sejtései. Vagy talán:élményei.  Az interjú remek,magasan kiemelkedik a mai magyar újságírás átlagából. Gratulálok Hamvay Péternek,szép munka volt!

 Sokat cikkezik,posztol a magyar sajtó és média arról,hogy Magyarországon orvoshiány van. Nos,akik szeretnek a múltban vigaszt találni,azoknak elárulhatom,hogy már 1979-ben is orvoshiány volt Magyarországon. Legalábbis ez derül ki a Nők Lapja 1979/49.számában megjelent cikkből (Nagy Ida:Orvosok válaszolnak).  A kitűnő,mozgalmas és érdekes cikkből megtudjuk,hogy 1. Magyarországon 25000 orvos dolgozik,de a keleti megyékben orvoshiány van. Egy orvos végig is vezeti az újságírót a szuperül felszerelt röntgentermen,szakrendelőn,ahol minden van,csak szakember nincs.2. Nagyon sok a gyermekneveléssel kapcsolatos rossz reflex,pl. az anyák egy része nem szoptat,túlzottan bebugyolálják a gyereket 3. Általában véve is sok vidéken a babona,cirokégetés,szentelés,pohárvetés 4. Nem mindenhol fogadja be a falusi közösség a városból érkezett doktort,doktornőt. Azt gondolom,a 21.század háziorvosai hasonló problémákkal küzdenek. Vagy nem? Amúgy a Nők Lapja cikke kiváló,nagyon éles,problémafókuszú riport.

 A Rakéta Regényújság 1988/31.számában találtam három remek novellát. Teljesen különböző témák,kultúrák és megközelítések,az egyik novella ráadásul krimi,a maga nemében mindhárom magas szintű irodalom,öröm az Olvasónak. Marosi Gyula:Vadgesztenye című irása nem klasszikus katonatörténet. A besorozott fiatalemberek a megszokott centizésen kívül új mókát találnak:kiszedik a vadgesztenyék belsejét. Ezzel is múlik az idő. Csakhogy 1963-at írunk,a politikai helyzet feszült. Egy héttel leszerelés előtt a politikai tiszt összehívja az állományt... Alberto Moravia,a talán legismertebb 20.századi olasz író Vén bolond című novellája az öregségről szól. Egy fodrászüzletben négyen dolgoznak:a főhős,egyben narrátor,ötvenes éveiben jár. Amato,a korábbi csendőr huszonéves,Giuseppe öreg motoros,Iole,a manikűrös pedig szép és tetszetős fiatal lány. Hősünk egyszer összeszedi bátorságát,és meghívja a hölgyet egy hétvégére,Ostiára,a Róma közelében található strandra. Csakhogy itt szembesülnie kell valamive