A pápa és Márai

 Vicc ez, kérem, vicc ez...
Szóval, volt Budapesten, az Úr 2021.évében, ez az Eucharisztikus Kongresszus. Jómagam nem vagyok katolikus, ateista sem, akkor mi marad, buddhista, nem, hanem protestáns.
de azért néhány média-megjelenést elolvasgattam az eseményről, a lényeg, nagyon röviden összefoglalva, hogy minden rendben ment. Ferenc pápa azt hozta, amit vártak tőle, akik pedig ezt várták tőle, azoknak igaza volt, és ennek örültek, és ez jó. Szóval, örült mindenki. Semmi okot nem találtak a szomorúságra. 
Ahogy olvasgattam a pápáról, a katolikusokról ezt a sok mindenféle anyagot, rájöttem, hogy sietnem kell, mert nem fogom időben befejezni a Márai Sándor egyik könyvéről írott könyvajánlómat. Nem is fejeztem. Viszont döbbenetes nyelvi-logikai változást vettem észre az agyamon, ami pedig eddig remekül működött. 
Nem tudtam leírni azt, hogy Márai. 
Csak azt é, hogy Mária. 
Legalább tucatszor eltévesztettem. Az a kis két utolsó betű valahogy összekavarodott. 
Mi következik ebből? Sokminden.
1. Lassabban kell gépelni, odafigyelni. 
2. A katolicizmus mégiscsak hatással van rám, de ezt a mai ökumenikus korban nem kell szégyellni, igaz, lelkész úr?
3. Nem kell annyi katolikus médiát olvasni. De ez nekem szakma, szakma, szakma...

Pápának lenni is az, Márainak lenni is az. végülis.