Kimerültség,nyugtalanság-Megjegyzések Vörös István Díszkivilágítás c.verséhez
Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez.
1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem.
2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie.
3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom.
Ezek voltak azok a bizonyos "néhány megjegyzések". Zárásként pedig ennyi:a Díszkivilágítás csodálatos vers,a 21.századi magyar költészet egyik kiemelkedő darabja.Lelőhelye,még egyszer:Alföld,2010/2.,53.oldal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése