Ungvári Tamás megdicsérte a Vidravas c.könyvet,de elég furcsán

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen.

A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől szenvedett volna. Volt egy történelmileg kibeszéletlen téma, ő írt erről egy jó könyvet. Persze,ez nem ilyen egyszerű,tudom.

Ungvári Tamás tehát igencsak érdekes módon fejezte ki elismerését:belecsempészett egy jó nagy adag bírálatot. Lehet,nem önként tette...