Lóczy Lajos földrajztudósra emlékezik a Honismeret folyóirat
A Honismeret folyóirat 2020/5. számában jelent meg egy nagyszerű visszaemlékezés, mely Lóczy Lajos halálának 100.évfordulójára íródott. Brezsnyánszky Károly cikke (6-12.o.) nagyszerűen összefoglalja a magyar földrajztudomány egyik atyjának tudományos munkásságát, ideértve a kínai expedíciót is. De ami igazán érdekes számomra az az ember. A kortársak szerint Lóczy Lajos professzor kizárólag a tudományának élt.
Egy kicsit továbbgondolva Brezsnyánszky Károly nagyszerű írását: Olyan volt a kor, a Monarchia kora, hogy megtehette. Manapság egy bármily kvalitásos tudós, bármelyik tudományterületen mozogjon is, nem teheti meg, hogy csakis a tudománynak éljen. Merthogy ott van az a bizonyos pénz, ami minden egyetem minden tanszéke számára létkérdés, úgyhogy írni kell a pályázatokat, kigondolni az újabb és újabb, talán eladhatóbb kutatási projekteket, úgyhogy manapság egy tudós egyszerre kutató, önmenedzser és intézményi menedzser. Szerencsés alkat, akiben ez három így együtt van, azok az tanészékek, melyeket ilyen emberek vezetnek, virágoznak.
Csak sajnos, kevés emberben van meg a fentebb említett három tényező együtt. Nem minden tudományos tehetség jó menedzser is egyben. Sajnos, ezt a mai világ nem értékeli.
Nem akarok nagyon elvonatkoztatni a cikktől. A Honismeret folyóirat méltóképpen emlékezett a nagy tudósra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése