Realizmus és a mindennapok misztikuma

 Olvasom az Irodalmi Szemle című folyóirat 1986/3. számában Barak László: a realizmus mítosza című versét,s közben azon gondolkodom, miért érezzük még mindig kissé misztikusnak, ha valami vagy valaki úgy jellemzi önmagát, hogy realista. Ez a valami vagy valaki lehet egy művészeti alkotás, de lehet egy hétköznapi ember is, aki kijelenti magáról, hogy ő bizony realista, s ettől- környezete szemében- egyből felmagasztosul. Alaposan megnézi őt az ellenkező nem, irigykedve gondolunk arra, mennyi pénze és hány ingatlanja lehet ennek a derék realista jóembernek. A " realista, reális" szavaknak mind a mai napig van valami titokzatos mellékíze:valami, ami követendő.
Magánéletünkben a realistát úgy látjuk, hogy hogy ő a kicsit felettünk álló, a távolbéli ködvilág tudója, minden okok és következtetések ismerője, olykor kritikusa, de mindenekelőtt: gyakorlati felhasználója. A realistának vannak anyagi javai, van tiszta gondolkodása, s irigylik is ezekért, és ezt ő tudja, de nem érdekli. Építenie kell magát, nem ér rá mások véleményével foglalkozni. Meg ábrándokkal, hiedelmekkel, túlvilágról sem. A realista ember, az nem mezőfüggő. Mert a realista, az racionalista. Neki ugyanaz.

A kultúrában, művészetekben, a szociografikus" sültrealizmus" már kiment a divatból, felváltotta egy másik divat:a dekonstrukció,folytonos önreflexió divatja, amit művelni eléggé megerőltető, viszont bemutató, a könyv, a festmény, már puszta létezésével garantálja a sikert, mert a néző, az Olvasó, a Befogadó azt gondolja, hogy a mai világ pont ilyen, amilyennek ez a rendkívül tehetséges és korszerű művész lefesti, megzenésíti, leírja, stb: folytonosan gondolkodásra késztető, egyben önellentmondásaival sikeresen megbirkózó entitás. Folyamatosan örvénylő valami. Végül is a Befogadó pont azt gondolja realistának, ami a legkevésbé az. A valóságábrázolás egyik módja lett, hogy úgy teszünk, mintha kizárólag a mi saját belső világunkat akarnánk ábrázolni, és az lenne a valóság, merthogy nem egy valóság van, hanem valóságok.

A politikában, társadalmi életben a realizmus azt jelenti, hogy próbálunk erősek lenni, kihasználni a történelem adta lehetőségeket, ezért hatalmi viszonyokban gondolkodunk, s háttérbe szorítjuk az ideológiai kérdéseket. Mindemellett természetesen foglalkozunk ideológiai kérdésekkel, mégpedig úgy, hogy megbélyegezzük a másik oldalt, mindent, ami nem mi vagyunk,az ideológiája miatt. Az ideológia csak takaró,a realista politikában nem számít más, csak a közvélemény-kutatások eredménye, a hatalmi viszonyok számunkra kedvező kialakítása.

Így lettünk realisták. Úgy lettünk realisták, hogy elvetettük a realIZMUS-t, mint olyat, mint ideológiát, majd hozzáláttunk egy új, saját véleményünk szerint realista világkép kiépítéséhez. Felülről lebontottuk a falat, majd alulról elkezdtük építeni. Ez a világ most épül, a maga különleges, alulról épült- legitim-demokrata vagy annak beállított identitásával.

Barak László verse közel negyven évvel megjelenése után is: kitűnő!!