Írott és elektronikus média régen és ma

 A Nők Lapja 1979/36.számában olvashatjuk Fehér Tibor:Vetélkedő c.meséjét. A lényege az,hogy a házasodni készülő királyfi megversenyeztet egy csúnyácska és egy világszép királylányt. A világszép királylány,a sárga király lánya nem tud főzni,nem tud mosni,nem tanul,nem szokott olvasni,nem szereti a gyerekeket,nem szokott segíteni a betegeken és a szegényeken. Hülye is,lusta is.Így aztán Mirmidon királyfi a csúnyácska,de rendes királykisasszonyt veszi el. Fehér Tibor meséje remek,engem azért elgondolkodtatott. Hány férfi van,aki a rendes,kissé már öregecske feleségét lecseréli a butuska titkárnőre!Vajon minden férfi úgy választott volna,mint a derék Mirmidon királyfi?Vagy győzött volna az üresfejű és lusta királylány,és a bulvármédia nagy örömére létrejött volna a nagy celebházasság?És ez a házasság vajon hogyan végződne?

 Hajlamosak vagyunk,kissé öntelten,azt hinni,hogy már mindent tudunk a magyaros gasztronómíáról. A média is inkább "külföldi"recepteket közöl az utóbbi időben,ami nem baj,csak... Szóval,a Nők Lapja 1979/36.számában olvashatjuk a cserfes leves receptjét. Nekem ez teljesen új volt. A lényege az,hogy krumplit és kenyeret kell egy fazékban megfőzni,egészen addig,míg pépes állagú nem lesz,aztán az egészet -miután tésztaszűrőn átszűrtük-egy zöldségleves-alaphoz adni.Kolbász is jön hozzá,és a tetejére sült szalonna-pörc.Kipróbálom,jó sűrű lehet,kalóriadús. És magyaros. Azt azért nem minden vendégemnek árulom el,hogy kenyér is van benne.

 Történetírásunkban a Kádár-korszak társasadalma mint a nivellálás,az egyenlősítés társadalma,él. Holott,ha belepillant valaki a korszak írott és elektronikus médiájába,számtalan példát talál arra,hogy a megosztottság,a pluralizáltság,nagyon is jelen volt,már abban az időben is. A Nők Lapja 1979/36.számában olvashatjuk Bozóky Éva:A vízipisztoly című írását. Ebben egy szegény gyermek az összegyűjtött üvegek árából vízipisztolyt vesz és lelocsolja az elkényeztetett kislányt. A kitűnő írás egyértelműen a gyermekek társadalmi és vagyoni körülményeinek megosztottságára hívja fel a figyelmet.  Persze,mondhatjuk,egy magazinban lehetett őszintén szólni erről. De higgyük el,nemcsak magazinok,hanem "komolyabb"médiatermékek is foglalkoztak ezzel a témával. Az olvasók,a rádióhallgatók,a nézők pedig saját szemükkel látták,amit láttak...

Némi nosztalgiával, fokozott kíváncsisággal olvasom a Nők Lapja 1979/36. számát, annak 1. oldalán Zsigmondi Mária cikkét, melynek címe: Üresjáratok. Az újságíró kárhoztatja a szociológiai és más egyéb felméréseket,adatgyűjtéseket, mondván, hogy azok meddők, hiábavalók, " üresjáratok".  Részben van igaza, szerintem. Mert a pedagógiai felmérések többségének, tisztelet a kivételnek, valóban kevés hasznát vesszük( legfeljebb konstatáljuk, hogy na, az mostaniak még úgysem tudnak olvasni, mint a tavalyiak), az viszont már érdekes lehet, hogy egy felelős beosztású főnök munkaidejében mennyi a ténylegesen munkára fordított idő. Ezt a vállalatok manapság folyamatosan vizsgálják. Az is biztos, hogy 1979.óta jelentősen fejlődött a szociológia, a minőségbiztosítás, és minden, kérdőív-alapú tudomány.  Tehát: kell a rendszeres mérés, de: - nem pusztán azért, hogy gyarapítsuk a bürokráciát, hanem, hogy érdemi következtetéseket vonjnk le belőle, s ha kell, vátoztassunk - csak kompetens szemé

 A Nők Lapja (remélem,senkinek nem kell bemutatni...) 1979 évi 36.számában olvasom Szebelkó Erzsébet cikkét,melynek címe:Sem az igazgatónak,sem a portásnak(3-4.o). Nagyon szép,igényes,problémafelvető írás. Három téma köré csoportosul: -A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárában fegyelmit kapott egy munkásnő,mert zöldpaprikát vitt be a munkaterületre. -A cég exportál az USA-ba-külön fotón láthatók az angol nyelvű címkékkel ékes húskonzervek-,de az ottani partner nagyon szigorú,rendszeresen ellenőrzi az üzem mikrobiológiai állapotát. -A nők jóval hűségesebb munkaerők,mint a férfiak. A kapuvári üzem dolgozóinak fele nő. A férfiak hamar továbbállnak,nem bírják a szigorú fegyelmet. Hogy ez miért van,arra nincs magyarázat. Mint jelenség,szerintem a 21.századi HR-esek számára is érdekes lehet...

 Azt szeretem a Nők Lapjában,hogy az úgynevezett "trendi"témák (fogyókúra,divat,szépségápolás,sztárok stb.) nagyon színvonalas ismeretterjesztő cikkeket is közölnek,komolyabb témákról. A 2019/24.szám 72-74.oldalán például Katona Csaba:Egy nyughatatlan szellem című írása Festetics György gróf halálának 200.évfordulójára íródott. Szó esik a cikkben a gróf igencsak "jó"családi hátteréről,a felvilágosodás hatásáról, az ifjú gróf katonai szolgálatáról,Sallér Judit Rozáliával kötött,végül is különéléssel végződő házasságáról,és persze az alapításokról:a Helikon Könyvtárról,a Georgikonról (ki tudta vajon,hogy egy tanárral és egy diákkal kezdte meg működését?), az alsoki gimnáziumról,a Helikoni Ünnepekről,Hévíz felfejlesztéséről,valamint Keszthely városképének rendbetételéről. A hab a tortán az olasz tervező által megálmodott Phoenix nevű vitorlás. Remek kis cikk,jól összefoglalja a lényeget. De álljunk csak meg az alsoki gimnáziumnál!Alsok községet később Csurgóhoz csatolt

 A Nők Lapja 2017.január 11-i számának 43-44.oldalán olvashatjuk Jónap Rita cikkét,melynek címe:Kézzel vagy géppel?Írjunk,gépeljünk! A cikk egy,az oktatásügyben manapság sokszor feltett kérdést feszeget:tanítsák-e az iskolában a mai gyerekeknek a hagyományos kézi folyóírást?A dolog azért fontos,mert az a gyerek,aki nem tanul meg írott betűvel kézzel írni,mindörökre és elválaszthatatlanul hozzá lesz kötve a gépekhez. Jónap Rita kitűnő cikkében ismertet pro és kontra véleményeket is. A gépírás hívei,skandináv példák nyomán,arra hivatkoznak,hogy a finn gyerekek,akik 9 éves kor után már nem írnak kézzel,sokkal jobbak a szövegértési feladatokban. Ezzel ellentétben állnak amerikai és német olvasáspazichológiai kísérletek,amelyek viszont azt mutatták ki,hogy a kézzel is író diákok jóval kreatívabbak.  A cikk Szerzője pedig egy magyar szakértővel ért egyet,aki szerint mind a kettőt meg kell tanulni,mert más-más szituációkban lehet szükség erre vagy arra az írásmódra. Magam is ezzel az álláspon

 Bevallom,ritkán olvasok divatról szóló cikkeket. Vass Virág:Az élet nem ruhapróba! című cikke (Nők Lapja,2016.március 9.,14-17.o.) mégis felkeltette az érdeklődésemet. A cikk a divatnak a társadalomban,mindennapi életünkben elfoglalt helyét vizsgálja. Elgondolkodhatunk azon,érdemes-e divatosan öltözködni,s ha igen,mennyi időt és energiát érdemes erre szánni. Megismerhetjük néhány nagy divattervező karrierjét,hogyan lopakodtak fel a cselédlépcsőn,és váltak a huszadik század közepére az előkelő társaság sztárjaivá.Egyfajta divat-társadalomtörténetet kapunk,könnyen érthető nyelvezettel,inspiráló tartalommal.  Úgyhogy azt gondolom,érdemes férfiaknak is elolvasni ezt a cikket. 

 A Nők Lapja Magyaroszág egyik legrégebben működő nyomtatott médiaterméke. Nagyon szeretem változatos tematikáját.  A 2016.március 9-i szám 104-106.oldalán például Szigeti Hajni festményhamisítókról szóló írását olvashatjuk(Picasso után szabadon.Hírhedt képhamisítók bukása).A cikkben két "úriember van megemlítve név szerint:a magyar származású Elmyr de Hory,aki képhamisításon kívül más egyéb szélhámosságokkal is foglalkozott. A másik a német hippi,Wolfgang Beltracchi,aki sikeresen hamisított 16.századi festőket is.  A cikkben szakértőként megszólaló Dr.Gereben Katalin művészettörténész azt is elmondja,mi mindenen buknak le a hamisítók. Az egyik tényező az,hogy belefestik saját korukat,a saját korukra jellemző ízlést,ecsetkezelést.  Véleményem szerint Ez utóbbin érdemes lenne nemcsak a hamisítóknak,de a történészeknek,történelmi regényíróknak is elgondolkodni.  Amúgy a cikk kitűnő,élvezettel olvastam.

 A Nők Lapja 2019.szeptember 4-i számának 54-56.oldalán olvashatjuk Pór Attila cikkét,mely az albérletkiadásról és az albérletkeresésről szól. Nyilván egy kétoldalas írás nem térhet ki minden részletre,de a főbb jellemzőket,trendeket,illetve azt,hogy mire kell vigyázni,jól meghatározza. A legfontosabb,hogy már az elején tisztázzuk az igényeket. Rezsi,közös költség,rizikófaktorok-mindezt már az elején át kell beszélni. Van olyan bérbeadó,aki nagyon alaposan kifaggatja a jelentkezőket,ezt a bérlő nem szereti,főleg,ha fizet rendesen. Olyan is előfordul,hogy a bérlők bulizás közben kárt tesznek a bútorokban. Van bérlő,aki állami szabályozást szeretne. A megkérdezett ügyvéd arra hívja fel a figyelmet,hogy pontos,mindenre kiterjddő szerződést kössünk. Pór Attila cikke azért jó,mert riportszerű. Élénk,korszerű,eleven. Minden oldalról körüljárja a kérdést,minden szereplő megszólal. A mondatok dinamikusak,az egész írás él,lüktet. Nagyon jó cikk ez albérletkiadás,albérletkeresés témában. Pór Att

 A Médianéző Központ 2020.szeptember 30-án közzétett egy listát a szerintük "balliberális"lapokról. Legnagyobb megdöbbenésemre a neves intézet szakemberei e címke alá soroltak többek között olyan médiatermékeket,mint a Hetek vagy éppen a Nők Lapja. A Hetek az utóbbi években jelentős stílusbeli,tartalmi változáson ment keresztül,mostani állapotában semmiképp sem nevezném balliberálisnak. A Nők Lapja magazinjellegű,nem mindig a keresztény értékeket állítja előtérbe,de nem politizál,legfeljebb közvetve. Őket pedig ezért nem nevezném balliberálisnak.  Az,hogy egy nem politizáló sajtóterméket politikailag hová sorolunk,nagyon szubjektív. Igazából az lenne helyes,ha sehová sem sorolnánk.  Azzal sem értek egyet,hogy az elemzés kifejezetten jobboldali médiatermékeket is ide sorol. Elvégre mégsem ugyanaz.

Mindig is kedveltem az olyan irodalmi és publicisztikai alkotásokat,melyek egy fontos történelmi eseményt mutatnak be alulnézetből,a kisember szemszögéből. Éppen ezért olvastam örömmel Odze György:Brüsszel,1958 című novelláját a Nők Lapja 2020.június 10-i számának 76.oldalán. Szerző gyermekként járt a világkiállítás helyszínén,látta Alain Delont és Romy Schneidert,valamint úttörőként fogadta Vorosilov elvtársat. Nagyon érdekes,okos,önmagát olvastató novellát írt Odze György,mindenkinek szívből ajánljuk. Kár,hogy ez a műfaj kiszorult a hazai nyontatott médiából.

Férfi létemre igenis szoktam Nők Lapját olvasni, egyszerűen azért, mert vannak benne érdekes cikkek. Ezek közé tartozik a 2018.november 7-i számban Hulej Emese írása, melynek címe:Az első ember és az Apollo-11. különösen arra a mondatra figyeltem fel, ami szerint Armstrongot mindenki olyan unalmas figurának tartotta. A zsenik ilyenek. Mivel az életüket egy dolog teszi ki, a többi dologban szükségszerűen kissé járatlanabbak, mint kortársaik. Igazából nincs mirő mesélniük, mert amiről mesélhetnének, az, abban mélységben, senkit sem érdekel. Úgyhogy inkább hallgatnak. Armstrong sem lehetett olyan igazi társasági ember. Földi dolgokan nem izgult, hiszen a Holdon talán minden kortársánál nagyobb stresszt élt át. Csendes volt. Küldetését véghezvitte. Amúgy a cikk kitűnő, többször is elolvastam, el is teszem emlékbe. Ez pedig a Nők Lapja weboldala: noklapja.nlcafe.hu

A Nők Lapja Magyarország legnépszerűbb női lapja, hétről hétre kínál színvonalas olvasnivalót. Nem szégyellem, de én férfi létemre is szoktam olvasgatni. A 2017.április 5-i szám tartalmából, a teljesség igénye nélkül: Lovasi András zenész, dalszövegíró beszél többek között arról, hogy mi az összefüggés a dalszövegírás és a hagyományos értelemben vett költészet között. Interjú Szamosi Zsófiával, az Oscar-díjas Mindenki című film főszereplőjével. Ő alakítja a kórusvezetőt. Egészség: milyen tápanyagok, vitaminok, proteinek bevitele erősíti a szemet, javítja a látást? Film: miért jött zavarba Jane Fonda Robert Retford társaságában? Portré Kratochwill Mimi műgyűjtőről, művészettörténészről, aki már gyermekkorában mindenfélét gyűjtögetett és régész akart lenni. Szakonyi Károly író beszél édesapjáról, Németh Lajosról. Gyerekeknek: Magyar népmese.Mátyás király és az öreg szántóvető Számomra a legfontosabb cikk ebben a lapszámban az autizmusról szóló írás a 78-69. oldalon, Kollmát Éva

A Nők Lapja 2017.március 14-i számában jelent meg Jónap Rita cikke, Lehet-e a boldogságra nevelni? címmel. Az örök dilemma köszön vissza a Nők Lapjában: ha egy gyereket túlzottan pozitívra " állítunk be", azzal pont az ellenkező hatást érhetjük el. Ha beszélünk kellemetlen dolgokról, azzal is árthatunk, ha nem beszélünk, azzal is árthatunk. Nekünk, felnőtteknek, mindent jól kell csinálnunk? Ezek örök kérdések. Jónap Rita kitűnő írása nem is törekszik arra, hogy végleges válaszokat adjon erre a kérdésre. Általában a Nők Lapjára jellemző szellemi nyitottság árad belőle, ezért jó. Szalad rajta a szem, boldogságtól ficánkol a szív. Az ilyen cikkekért érdemes magazinokat olvasni. xxxxxxxxxxxxxxx Olvass minőségi könyveket is: konyv-ajanlo.blogspot.com

Hát, ez a magyar történelem úgynevezett rendszerváltó korszaka, a korábbi szocialista sajtótermékek megújultak, a Nők Lapjából így lett Magyar Nők Lapja. Az 1989/1. számban három politológus ( a szót is még csak ekkoriban szokta az újságolvasó- médiafogyasztó közvélemény) beszélt arról, hogy a magyar demokrácia micsoda nehézségek elé néz. Veszekedős demokrácia, idézik Bibó István szavait. Aztán egy értelmiségi hölgy nyílt levelet írt Glatz Ferenc művelődési miniszternek, melyben azt kéri, ne kelljen a tanároknak jellemzést írni továbbtanulni szándékozó 14 éves gyerekekről, hiszen ebben a korban a jellem folyton csak változik. Nagy szó volt, hogy ilyesmikről lehetett egyáltalán írni. Hogy meg lehetett kérdőjelezni. A hátlapon viszont ott a rendszerváltás negatív aspektusa: egy Walt Disney- kiadvány reklámja. Kissé giccses.

A Nők Lapja már évtizedek óta meghatározója a magyar médiapiacnak, teljesen megérdemelten: kitűnő sajtótermékről van szó. A 2017.október 11-i szám tartalmából, a teljesség igénye nélkül: Amerikai filmsztárok álltak össze, hogy népszerűsítsék az orvosi sdzűrővizsgálatokon való megjelenést- Eddie Murphy elkészítette az Amerikába jöttem című legendás vígjáték folytatását- Szabó Zsófi interjúban mesél édesapjáról- Nők a futballpálya szélén- Rist Lilla írása az előítéleketől, például az izraeli- palesztin konfliktus vagy a romák kapcsán- Interjú Hadas Krisztával, a Jön a baba című dokusorozat készítőjével- Hogyan lehet nevelni humorral?- Számít-e férfi-nő párkapcsolatban a korkülönbség ( a cikk írója Madonnát hozza fel példának...)?- Bara Margit színésznő kálváriája- Húsz éve halt meg a divat egyik nagy királya, Gianni Versace xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com

Nem is az a kérdés, hogy mit ír, hanem azt, hogy hogyan...A Nemzeti Sport Magyarország vezető sportnapilapja, nincs is vele semmi baj, szakmailag magas színvonalat képvisel. Ám előfordul, hogy tálalás, az egyes témák megjelenítése, az bizony nem szívem szerint való. A 2018.július 16-i szám természetesen az előző nap véget ért oroszországi labdarúgó világbajnoksággal foglalkozik. A címlapon ölelkező francia világbajnokok láthatók ( a VB döntőjében:Franciaország-Horvátország 4-2), a szalagcím viszont: Francia csók...Nem az a baj, hogy érzelmi elemek is szerepet kapnak egy sporttudósításban, ez természetes, mivel a sportnak, pláne az egész világon szinte elsőszámú sportnak számító labdarúgásban fontos szerepet játszanak az érzelmek. Csak ez így, ebben a formában, valahogy túlzottan is...feminim. Azért, mert olyan lett ez a címlap, mint valami női magazin címlapja. Márpedig a Nemzeti Sport elsősorban férfiaknak, szól, azok közül is inkább a férfias férfiaknak. A sport, az mindig kemény,

A Nők Lapja azon női magazinok közé tartozik, amit én még férfi létemre is gyakran elolvasok. A szépségápolási jótanácsok persze nem érdekelnek, a tanulságos, sokatmondó interjúk viszont igen. A népszerű, több mint 50 éves hetilap 2017/10. számában nagyon tanulságos interjú olvasható az ismert magyar üzletasszonnyal, Kósa Erikával. A sok szép és érdekes gondolat közül csak azt szeretném kiemelni, hogy Kósa Erika fontosnak tartja a családot. Ez meglehetősen szokatlan a sikeres hölgyektől. A kilencvenes évektől kezdve Magyarországon is elterjedt az úgynevezett szinglikultusz ( ld. pl. Szex és New York című film), amely szerint az ember életében legfontosabb a karrier, és a szabadidő tartalmas ( például vásárlással) történő eltöltése, ami pedig a magánéletet illeti, egyik ágyba be, másikból ki. Kósa Erika nem osztja ezt a szemléletet, szerinte igenis fontos, hogy egy üzletasszony legyen ember, legyen anya, magánéletében is teljességet találjon. Nagyon szép és számomra rendkívül rokonszen

Túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar lakosság többsége Istennek elkötelezett személyként élné mindennapjait. Mégis, az írott és elektronikus média időnként elővesz keresztény témákat is- ha másért nem, hát azért, hogy szúrjon egyet a keresztények oldalába. A Nők Lapja becsületére legyen mondva, ők tisztelik a hitet. A 2017/52. számban olvashatjuk Balogh Boglárka írását ( Boszorkányok éjszakája Mexikóban), melyben Szerző egy mexikói ( Catemaco városában rendezett) boszorkányfesztiválról számol be, ahol a gyógyulni vágyók felesküsznek a Sátánra. Balogh Boglárka úgy mutatja be az eseményt, mint üzleties szélhámosságot, melynek egyetlen célja: jó alaposan megvágni a hiszékenyeket. Számomra az egészben az a legfelháborítóbb, hogy mindez a helyi katolikus templom, a Szent Kármen előtt zajlik. Hogy adhatja a katolikus egyház ilyesmihez a nevét? Miért kell a keresztény hitet összekeverni azték, maja szertartásokkal, vudu praktikákkal, meg még sok mással? Ferenc pápa tud erről? Hogyan enge