Egy újságíró kárhoztatja a szociológiai felméréseket

Némi nosztalgiával, fokozott kíváncsisággal olvasom a Nők Lapja 1979/36. számát, annak 1. oldalán Zsigmondi Mária cikkét, melynek címe: Üresjáratok. Az újságíró kárhoztatja a szociológiai és más egyéb felméréseket,adatgyűjtéseket, mondván, hogy azok meddők, hiábavalók, " üresjáratok". 
Részben van igaza, szerintem. Mert a pedagógiai felmérések többségének, tisztelet a kivételnek, valóban kevés hasznát vesszük( legfeljebb konstatáljuk, hogy na, az mostaniak még úgysem tudnak olvasni, mint a tavalyiak), az viszont már érdekes lehet, hogy egy felelős beosztású főnök munkaidejében mennyi a ténylegesen munkára fordított idő. Ezt a vállalatok manapság folyamatosan vizsgálják. Az is biztos, hogy 1979.óta jelentősen fejlődött a szociológia, a minőségbiztosítás, és minden, kérdőív-alapú tudomány. 
Tehát: kell a rendszeres mérés, de:
- nem pusztán azért, hogy gyarapítsuk a bürokráciát, hanem, hogy érdemi következtetéseket vonjnk le belőle, s ha kell, vátoztassunk
- csak kompetens személy végezheti a mérést ( jót nevettem a cikkben a szobafestészeti szakértőnek kinevezett szabómesteren)
- a " megmért" személy számára ez ne frusztrációt okozzon, hanem érezze át, hogy az egész " akció" őérte is van, sőt, jelentősen csökkentheti munkáját. 
Tehát:szükség van szociológiai és belső vállalati mérésekre. Az információk ugyanis ezekből állnak össze. 

Összegzés helyett: részben értek egyet a Nők Lapja cikkével. Ugyanakkor örülök annak, hogy a magyarországi médiában már a Kádár-korszak legvégén felbukkan ez a téma. 

Itt a Nők Lapja mai linkje, sajnos, nem találtam archívumot, ahol a régi cikkeket is elérhetővé tennék. De lehet, hogy csak nem voltam elég figyelmes.