Írott és elektronikus média régen és ma

 Olvasom a Nők Lapja 2018/32.számában Szegő András cikkét(A próféta és a rajongó. Jim Morrison titkai),és azon gondolkozom,vajon én magam hogyan viszonyulok a 20.század amerikai rock-ikonjához. Szeretem Morrisont?Nem szeretem Morrisont?Valahol a kettő között. Azt gondolom,ebbéli viszonyulásom,pozícióm,ha úgy tetszik,nagyjából egyezik Szegő Andráséval. Az vitathatatlan,hogy a Doors zenéje jó(de nem fenomenálisan jó,nem fog meg annyira), bár néhol még most, a 21.században is innovatívnak hat. A szövegeken már el lehet vitatkozni,sok esetben érzem úgy,hogy a direkt botránykeltés,a médiafigyelem megragadása az elsődleges cél. A szövegek szellemisége,a polgári társadalom értekeinek teljes tagadása,az tőlem idegen. Ugyanakkor,főleg a későbbi dalokban,kissé iparszerűnek érzem ezt a nagy lázadást. Ezt várja tőlünk a közönség,tehát ezt csináljuk.... Minden kornak megvoltak a maga lázadói. Morrison azért volt különleges,mert őt tényleg nem érdekelte semmi. Ettől válik számomra unszimpatikussá. H

 Pedig Magyarországon több,mint 544 ezer szülő neveli egyedül a gyermekét/gyermekeit. Egy időben nagyon népszerű téma volt ez a médiában,mostanság keveset beszélnek az egyedülálló szülők és gyermekeik problémáiról. Pedig kellene. Ezért is örültem a Nők Lapja 2018/29.számában Rist Lilla és Aszmann Zsanett:Egyedül (nem) megy című,kitűnő és problémaérzékeny írásának. Ami a legfontosabb:Magyarországon az egyedülálló szülő illetve gyermeke semmilyen anyagi vagy érzelmi segítséget nem kap. Norvégiában plusz egy gyermek után kap támogatást az,aki egyedül neveli gyermekét. A cikkben szó esik olyan lelki nehézségekről is,melyeket pl. az elvált anyukáknak kell megoldania. Minden döntést egyedül kell meghoznia,ez már önmagában eléggé nyomasztó lehet. Sok elvált asszonynak megszakad a társasági élete:a családban élő nők már nem barátnőként,hanem potenciális riválisként tekintenek rájuk. Kevés a szabadidő,minden percet a gyerekek foglalnak le. Szóval,nem egyszerű.  És a gyerekeknek sem egyszerű,nem

 A magyarországi sajtó és média mindig is előszeretettel népszerűsítette a rusztikus életmódot. Ha egy ismert ember kertes házat vesz falun,esetleg tanyát,már ott is terem valamelyik magazin,hogy hatoldalas cikk keretében körbefotózza. Mindez a Nők Lapja 2021.április 21-i számában írt cikkről (Jónap Rita:Városi lakásom vidéki házra cserélném,26-29.o.) jutott eszembe. Két,nagyon jó újságírónő meséli el,milyen az élet vidéken. Csupa szép és jó,romantikus,szeretik a gyerekek és a kutyák,meg ilyesmi. Nincs is ezzel semmi baj. A másik oldalt hiányolom. Azon embereknek a bemutatását,akiknek nem jött be a vidéki élet. Egészségügyi problémák,a kényelmetlenségekre való ráunás,az egyre magasodó költségek(pl.tüzifa árának növekedése),ezekről valahogy hallgat a média. Sokan költöznek vissza vidékről Pestre,mert a bejárás költségei is nőnek. Szóval,óvakodnunk kell attól,hogy a vidéki életnek csak a romantikáját lássuk. Jó,sőt,kitűnő írás Jónap Rita cikke,de egyszer kíváncsi lennék,hogyan mutatja be

 Nem minden sikerember fedi fel tálentumait a nagyvilág számára már gyermekkorban. A Nők Lapja 2018.január 4-i számában olvasom Vekerdy András cikkét,melynek"Magyarázom a bizonyítványom" címe utalás Csiffáry Gabriella könyvére. Csiffáry nyolcvankét ismert tudós,művész iskolai pályafutását követi nyomon. Többségüknek nem ment a suli,Mándy Iván nem jutott el az érettségiig sem,Eötvös Loránd pedig tantárgyainak túlnyomó többségéből elégségesre érettségizett-ideértve a fizikát is. Szent-Györgyi Albert és Mándy Iván iskolával kapcsolatos attitűdjében két közös vonás érhető tetten:1. Szorongás az iskolától,úgy érzi,elvesznek belőle valamit,fenyegetik 2. Önmaguk alulértékelése.  Hogy mi a dolog tanulsága?Olyan nagyon semmi. Vannak emberek,akik később érnek. Ha a gyerek közepesen vagy éppen rosszul tanul,ne essünk kétségbe!Lehet belőle még Nobel-díjas is...

 Olvasom a Nők Lapja 2018/30.számának 52-53. oldalán Jónap Rita kitűnő cikkét ( Lélekgyógyítás képernyőn keresztül. Amikor az rvos messze van). Azontűnődöm, ha nekem lenne lelki problémám, kielégítő volna-e számomra, ha a pszichológussal, pszichiáterrel online kommunikálnék. Mert hát, azt a tartja a hagyomány, hogy személyes kapcsolat, a közelség ilyenkor elengedhetetelnül fontos. Egymástól több száz, több ezer kilométerre, kisebb vagy nagyobb képernyőn keresztül vajon működne-e a terápia az én esetben? Koronavírusos évek után, megszokva az online felületeken való munkát, csevegést, játékot, istentiszteletet, azt mondom, hogy igen, működne. Merthogy méltányolnám a terapeuta erőfeszítéseit. A járvány kezdetén viszont nem tudom, sikerült volna-e az ilyesmi. A COVID-járványok kitörése óta egyre népszerűbbek az online pszichológiai tanácsadások, valószínűleg nem véletlenül.  Jónap Rita remek cikket írt, elgondolkodtatott, megpróbáltam magam beleképzelni a helyzetbe- és mi más lehet egy újs

 Szendvicsgenerációnak azt a nemzedéket nevezzük,amely egyszerre gondoskodik felnőtté váló gyermekeiről és idős szüleiről. A sajtó és a média,sajnos,keveset beszél róluk,pedig életük csupa stressz. Több százezren,talán millióan is lehetnek. Ötvenes-hatvanasok és nagyon nagy rajtuk a teher. Mondhatni:életük a stressz. A Nők Lapja 2021/17.számában találtam egy remek cikket(Jónap Rita,Hufnágel Gabriella:Berobbant a szendvicsgeneráció,20-23.oldal) erről a jelenségről,ezekről az emberekről. Tulajdonképpen mindegyik megkérdezett ugyanarról panaszkodik:segíteniük kell a fiatalokat,meg az öregeket,magukra aztán nem jut se pénz,sem idő.  Nehéz ügy,világjelenség,a cikkben megszólaltatott pszichológus szakértő leginkább a tehermegosztást tudja javasolni,azaz ne egy családtag viselje az összes terhet. Ahol több testvér van,ott ne egyetlen vállra nehezedjen a szülőgondozás terhe. A huszonéves fiatal is besegíthet az idősek gondozásába. Jó,egyszerűen hangzik-gondolom én-de vannak családok,ahol nem l

 Tele vagyunk szabályokkal. Néha előfordul,afféle kis hétköznapi forradalmárként nemet mondanánk mindenre,beülnénk egy piros sportkocsiba,magunkkal vinnénk egy csinos,húszéves lányt,és megnéznénk Nápolyt. Aztán veszünk egy nagy levegőt,fújunk egyet,visszatérünk a hétköznapi élet szolíd,állítólag biztonságot adó taposómalmába.  Mindez Pór Attila egyik jegyzetéről jutott eszembe (A szabadság vándorai. Nők Lapja,2018/27.,9.oldal). A sztori az,hogy a buszsofőr telefonál,egy hölgyutas ezt zokon veszi,mire a sofőr bepöccen,és közli:akkor megállunk,és addig állunk,amíg a hölgy a buszon van. Pór Attila értelmezésében a sofőrnek van igaza,lerázta magáról "a megfelelési kényszer béklyóját". Azért ezen elgondolkodhatunk. Biztos,hogy nem a biztonságos vezetésért,utastársai épsége miatt aggódó hölgynek van igaza? A kitűnő jegyzet megírásakor még ismeretlen szó volt a COVID. Mióta világjárvány van, megszaporodtak a nekünk csupa jót akadó erkölcscsőszök. A minap egy hölgy csinált nagyjelene

 Ha egy mai magyar történésztől megkérdezném:tudja-e,ki volt Ottrubay Melinda,valószínűleg nem tudná. Van a magyar történeti tudásban egy lyuk:színház-és drámatörténetünk ismerete. A huszadik századi történelem ismertetésekor,tanításakor hajlamosak vagyunk elfelejteni kitűnő színművészeinket,táncosainkat. Éppen ezért olvasom nagy örömmel az olyan írásokat,mint Balázs-Piri Krisztina:A herceg & a táncosnő című műve,amely a Nők Lapja 2020/37. számában jelent meg. Herceg Esterházy Pál,az ekkoriban már ötven felé járó dúsgazdag örökös és Ottrubay Melinda prímabalerina 1946-ban esküdött egymásnak örök hűséget.  Aztán,mint a cikkből is kiderül,közbeszólt a rettenetes történelem. Esterházyt letartóztatták,Melinda asszony sehol nem kapott állást,bujkált. Tönkrement az egészsége. Esterházy herceg a forradalom alatt szabadul(kicsit pontosabban:forradalmárok szabadítják ki),és a pár,immár együtt,Zürichbe disszidál,ahol is 1989-ig élnek,Pál herceg haláláig.  Nagyon jó volt olvasni ezt a kitűnő,

 Nagyon szeretem az olyan cikkeket,riportokat,szpotokat a mai sajtóban és médiában,melyek utaztátják az Olvasót:bemutatnak egy,a magyar közönség számára kevéssé ismert országot vagy várost. A Nők Lapja 2016/19.számában M.N.:Város szerelmi ajándékba című írása a Németország keleti részén fekvő Magdeburgot mutatja be. Ahogy olvassuk a kitűnően megírt és fotókkal remekül illusztrált cikket,rájövünk,hogy Magdeburg egyszerre tradicionális és modern. Hiszen mi jelképezné élesebben Németország(pontosabban,ahogy akkoriban nevezték,Német-Római Birodalom)középkori történelmét,mint az 1363-ban felszentelt magdeburgi dóm,amely gyönyörű,impozáns épület. S mi mutatná meg jobban a modern Németország sokoldalú,mások elismerésén,tiszteletén alapuló életformáját,mint a Hundertwasser által tervezett Zöld Citadella. Amely nem zöld,hanem rózsaszín,első pillantásra látszik,hogy tervezője zseni. A nevét pedig onnan kapta,hogy tetején növényeket termesztenek. S amint az a Nők Lapja cikkéből kiderül,az egész v

 A Covid-19 miatt sokan kerülhetünk olyan helyzetbe,amit csak úgy hívunk:karantén. De mit csináljon az ember karanténban?Hogyan töltse el a napjait? Erre vonatkozóan ad tanácsokat a Nők Lapja 2020/46.számában Koronczay Lilla:Út befelé című cikke. Két szakember(Dr.Szondy Máté és Bokor Judit) mondja el véleményét és tapasztalatait a karanténról. Azért tetszik ez a cikk,mert mindketten a belső elmélyülés,a napjainkra oly jellemzővé vált pörgős,izgága életforma megváltoztatását ajánlják. Dr.Szondy Gábor kifejezetten javasolja a meditációt,mely szerinte vallás-és kultúrafüggetlen. Bokor Judit pedig a korábban elhanyagolt szellemi és fizikai időtöltések felelevenítését,régi képességek újraélesztését javasolja:jóga,olvasás,zenélés a régen elfeledett hangszeren,festés. Aztán a cikkíró is elmeséli mit is csinált ő a karanténidőszak alatt. Szerintem elsőosztályú írás ez,szinte olvastatja magát. A benne foglaltakat pedig érdemes megjegyezni.

 A Nők Lapja 2019/3. számában,a 93.oldalon olvashatjuk Szabó Borbála kiváló novelláját,melynek címe:Egész ember. A főhős egy magas beosztású orvos(de lehetne bármelyikünk),aki rengeteget dolgozik,családja van (4 gyermek),ráadásképpen még szeretője is akad,aki egyre többet követel. Olyan munkamániás ember ez a mi doktorunk. Dr.Fodor úgy érzi,meg kellene háromszorozódnia,hogy minden fronton helyt tudjon állni. Kívánsága teljesül:egyszerre csak 3 Dr.Fodor lesz a világon. Hősünk eleinte élvezi a helyzetet,csakhogy ott a szerető aki továbbra is egyre többet kíván... Szabó Borbála novellájára Kafka és Örkény is büszke lenne. Jó ötlet,remekül megírva. Az egyik legjobb kortárs novella,amit olvastam. 

 Nagyon sok magyar szülő teljesen kétségbeesett állapotban keresi fel a pszichológust vagy rosszabb esetben ír levelet valamelyik médiacsatornának: gyermeke az utóbbi időben fáradékony, nem figyel, már meg is állapították nála,hogy figyelemhiányos. Mit lehet ilyenkor tenni? A Nők Lapja 2021/18. számában, a 63.oldalon olvashatjuk Dr. Donauer Nándor neuropszichológus nagyszerű írását ( címe:Művészlelkek vagy csak lusták?), melyben a kiváló kutató nagyon egyszerű választ, megoldást ad a problémára: a fiatalok nem alszanak eleget. Hogy miért, mit csinálnak éjszaka alvás helyett, azt nyitva hagyja, illetve majd a következő részben folytatja, de maga a válasz egyszerűségében lenyűgöző. Mint ahogy sodró, magával ragadó az egész cikk is. Nagyszerű írás, jó olvasni! Persze, a probléma nemcsak Magyarországot érinti. A Nők Lapja weboldalán nagyon sok izgalmas, érdekes olvasnivalót találnak nők és férfiak egyaránt!

 Annyiféleképpen gyászolunk...Van,hogy olyan embert gyászolunk,aki nem volt családtag,de sokat segített nekünk. Dragomán Györgynek,a kortárs magyar irodalom egyik ikonjának, kitűnő novellája,a Tartozás,a Nők Lapja 2021/18.számában,a 72.oldalon jelent meg. A novella tulajdonképpen egy belső monológ. Karola,az ötvenöt éves,meglehetősen zaklatott lelkű nő adná át részvéte jeléül ajándékát apja szociális gondozója férjének. Csakhogy rosszul lesz,nem tud kiszállni a kocsiból. Felidézi Emőke alakját,szereretét,ahogy apját ápolta,aztán őt is masszírozta-aztán a novella végén van egy igazi poén. Maga a mű szinte egybefüggő,nincs benne hagyományos,kötőjeles párbeszéd. Csak belső beszéd,de az aztán bőséggel. A Tartozás a rövid novella-régebben úgy hívták:tárca-műfaj mesterműve. Gyászt,tiszteletet,bonyolult érzelmeket jelenít meg,mindössze egy oldalban. Mindenkinek ajánljuk,aki szereti a szép és nemes irodalmat.

 A Nők Lapja 2020/53. számának 56-58.oldalán remek cikk olvasható a régi rádiókabarékról, Szegő András tollából. Fiatalabbak kéedvéért:anno a 20.század végén a Rádiókabaré volt a magyar humor csúcsa. Óriásokkal, akiknek viccein hetekig röhögtünk.  Jó olvasni Szegő András cikkét. Jó emlékezni Hofi Gézára, Antal Imrére, Alfonzóra, Kibédi Ervinre és a többi legendára. Nemcsak azért, mert visszamehetek boldogult ifjúkoromba, hanem azért is, mert ezeknek a humoristáknak, színészeknek a vicceit még mai napig is elhallgatom. Klasszikussá váltak. Van, aki még köztünk van ( Nagy Bandó András), de a többségük már csak az égből figyeli ezt a cseppet sem humoros világot.  Volt egyszer egy másik korszak, melynek emléke még mindig velünk él. Ne felejtsünk!  Azt a bizonyos kórházi sztorit Alfonzó kazettájával nem is ismertem... Itt a Nők Lapja weboldala.

 Bihari Klára novellája (Az egyik kislány, meg a másik,Nők Lapja, 1979/40) valóságos dráma. A főhős Rózsi, tizenegy éves kislány, szülei elváltak, édesanyjánál él. Anyja rendkívül igénytelen, gyermeknevelésre alkalmatlan asszony, amúgy egykori prostituált. A körülmények rendkívül szegényesek, nincs fürdőszoba, az érzelmi viszonylatokról jobb nem is beszélni.  A kis rózsi minden hónapban egyszer, ellátogat apjához, aki második feleségével él, ha nem is királyi, de tisztes kispolgári körülmények között. Lakótelepi lakás, fürdőszoba, minden. Apja második felesége, aki hozott a házasságba egy Andrea nevű lányt, próbálja elfogadni a helyzetet, de nem nagyon tudja- ugyan,ki az, aki tudná az ő helyében- hogyan kell a férje első házasságából származó lánnyal viselkedni.  A szitu: a szegény lány látogatása gazdagéknál. Rózsi csak ilyenkor, az apjánál tett látogatások napján tud megfürödni, nincs tiszta ruhája,Andrea ad neki. Csak ilyenkor eszik tejet, kalácsot, szalámit, süteményt. Andrea- hisz

 Aki azt gondolja,hogy a napkollektor valami új dolog,az rosszul gondolja. A Nők Lapja című kitűnő hetilap 1979/40.számának hátoldalán,a "Heted 7 Országból"című fotórovatban láthatunk egy fényképet,az alábbi képaláírással: Napfűtés előnyben-a családi házon napfénykollektorok. A ház tetején 15 darab kollektor látható. A képet az MTI Külföldi Képszolgálat készítette,de hogy hol és mikor,azt nem tüntetik fel. A fekete-fehér fotón egy európai külsejű ház látható. A lényeg:napkollektort már az 1970-es években is használtak,úgy feltételezem,nálunknál környezettudatosabb nyugat-európai országokban. Csak akkoriban a média még nem karolta fel a környezetvédelem ügyét,mint ma.21.századi emberként azt mondom:lehet,hogy akkoriban kellett volna erről többet beszélni-illetve mutatni. 

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.

 A Nők Lapja 2021/15. számának 76-78.oldalán portrét olvashatunk Mihail Gorbacsovról,barátja,Zolcer János tollából. Az egykori szovjet vezető,a glaznoszty és a peresztrojka atyja,ekkor kilencvenéves.  Zolcer felidézi Gorbacsov ifjúkorát-a nép már ekkor is szerette őt nagyon-hatalomra kerülését,megtudjuk,hogy felesége,Raisza,mindenben mellette állt,a Szovjetunió szétesése után a volt kommunista országok népe szerette őt,otthon viszont utálták,volt,ahol nem szolgálták ki. Az egész cikk kissé apotetikus. Ugyanakkor jó volt olvasni Zolcer írását,felidézte a gyermekkoromat,amikor is a végtelenül intelligens,de részletkérdésekben sokat hibázó főtitkár mindennapos látvány volt a médiában. Gorbacsov megváltoztatta a történelmet,s ezt nem felejtjük el neki soha. 

 Nagyon érdekes írás jelent meg a Nők Lapja 2021/115.számának 56-58.oldalán, Hulej Emese tollából. a Nem csak veled- fókuszban a kettős élet című cikk alaposan körüljárja a témát, Habis Melinda klinikai szakpszichológus vezetésével. A rendkívül átfogó, sokrétű írásból azt a gondolatot emelném ki, miszerint a megcsalás leggyakrabban az önismeret hiányára vezethető vissza, merthogy nem tudjuk, mit akarunk, nem vagyunk tisztában azzal, mit kaphatunk és mit adhatunk egy kapcsolatban.  Annyiban vitatkoznék ezzel, hogy az emberek változnak. Nem biztos, hogy az a nő, akit húsz évvel ezelőtt feleségül vettünk, ma ugyanazt nyújtja, mint a házasság vagy éppen a megismerkedés első fázisában. Tehát megtörténhet az, hogy elvársz valamit a partneredtől, ő egy ideig ezt megadja, aztán megváltozik: már nem akarja megadni. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy új partner után nézzen az ember, és őszintétlenné váljon. Szerintem.  Azon is elgondolkodtam, hogy a média igencsak szőrmentén kezeli ezt a megcsalás-

 Az 1960-as években még elképzelhetetlen volt, hogy Magyarországon valaki angol nyelvű feliratos pólót hordjon az utcán, pláne az iskolában. A szocialista prüdéria valamelyest enyhült az 1970-es évekre. A Nők Lapja( szerintem a hazai írott sajtó egyik csúcsa) 1979/36. számának 23. oldalán Földes Anna cikke ( Divaton innen ,divaton túl) egy igencsak mulatságos esetet ír le. Egy fiatal hölgy, valószínűleg mg diák, az utcán fekete, angol nyelvű feliratos pólót visel. Csakhogy nem tud angolul ( abban az időben az általános- és középiskolák többségében csak oroszul tanítottak), ezért nem érti, mit is jelent a legközönségesebb, "f" betűvel kezdődő angol szó. Ezért felveszi a pólót, az angolul tudó kisebbség pedig valószínűleg jót röhög rajta. Mi a tanulság? -Eleve érdemes vigyázni a feliratos pólókkal! - Minden esetben fordítsuk vagy fordíttassuk le a feliratot! Különben úgy járhatunk, mint a fiatal hölgy az amúgy kitűnő cikkben.