Szendvicsgeneráció,ahol a stressz az állandó társ

 Szendvicsgenerációnak azt a nemzedéket nevezzük,amely egyszerre gondoskodik felnőtté váló gyermekeiről és idős szüleiről. A sajtó és a média,sajnos,keveset beszél róluk,pedig életük csupa stressz. Több százezren,talán millióan is lehetnek. Ötvenes-hatvanasok és nagyon nagy rajtuk a teher. Mondhatni:életük a stressz.

A Nők Lapja 2021/17.számában találtam egy remek cikket(Jónap Rita,Hufnágel Gabriella:Berobbant a szendvicsgeneráció,20-23.oldal) erről a jelenségről,ezekről az emberekről. Tulajdonképpen mindegyik megkérdezett ugyanarról panaszkodik:segíteniük kell a fiatalokat,meg az öregeket,magukra aztán nem jut se pénz,sem idő. 

Nehéz ügy,világjelenség,a cikkben megszólaltatott pszichológus szakértő leginkább a tehermegosztást tudja javasolni,azaz ne egy családtag viselje az összes terhet. Ahol több testvér van,ott ne egyetlen vállra nehezedjen a szülőgondozás terhe. A huszonéves fiatal is besegíthet az idősek gondozásába. Jó,egyszerűen hangzik-gondolom én-de vannak családok,ahol nem lehet megosztani a terhet. Ha egy felnőtt maga is beteg,nehéz rávenni arra,hogy másokat gondozzon. Ha a testvérek között ellentétek állnak fenn,biztos,hogy nehéz lenne harmonikusan együttműködniük. 

Az biztos,hogy amíg a mostani gazdasági-társadalmi rendszer van,azaz kiscsaládokra vagy éppenséggel egyedülállókra bomlik a társadalom,addig mindig is lesznek szendvicsgenerációk. A problémát úgy lehetne elkerülni,ha újra divatba jönne a 19.századi sokgenerációs nagycsalád,de a jelenlegi trendek valahogy nem ebbe az irányba mutatnak. 

Mindenesetre örülök,hogy a Nők Lapja tehetséges újságírói felhívták a problémára a figyelmet. Talán lesz döntéshozó,akinek figyelmét megragadja a téma,s támad valami innovatív ötlete...