A természet,mint menedék Ratkó József:Üzenek lovat című versében

 Ratkó József:Üzenek lovat című verse 1978-ban jelent meg az Életünk című folyóirat 1978/2.számában. Nem aratott túlzottan nagy feltűnést,pedig eléggé egyedi motívumokkal találkozhatunk a műben. Csakhogy a korabeli hatalom-a Kádár-korszak és az aczéli három T kultúrpolitika-sem Ratkó Józsefet,sem emberundort és depressziót kifejező verseit nem kedvelte különösebben,bár tehetségét elismerték. Ratkó a "tűrt" kategóriába tartozott.

A vers első része a világtól és az emberektől való undornak kifejezése. Már-már szürreális mértékben támadja a világ a lírai ént:az emberek szeme beleesik a költő levesébe,a verseit darabokra tépik,folytonos hazudozást várnak el tőle,a vers "homlokát malom alá törik". A társadalom és különösen a hatalom nem fogadja be a lírai ént. Ezért nem marad más választás,mint a természet őszinteségébe,szépségébe menekülni-azért jön a ló,hogy a költőt elvigye a legközelebbi fűszálig. A természet lesz a költő menedéke. 

Jómagam Ratkó József egyik legjobb művének tartom az Üzenek lovat című verset. Egy értelmiségi generáció életérzését fejezi ki:ennek a generációnak szépen lassan elege lett a kommunista diktatúra kiszolgálásából,a folytonos hazudozásból. Nem véletlen,hogy nem engedték valamelyik kiemelt kulturális folyóiratban megjelenni az Üzenek lovat című verset. Az Életünk-bár nem egy esetben helyet adott kitűnő költők műveinek-nem számított a hatalom kedvencének.