Írott és elektronikus média régen és ma

 A HVG hetilap 2023.május 18-i számában olvashatjuk Nagy Gábor:A múltat végképp című,kiváló írását. A cikk Japán és Dél-Korea viszonyát,ezen viszony jelenlegi állását mutatja be. Szó esik Jun Szuk Jeol dél-koreai és Kisida Fumio japán miniszterelnökök találkozójáról,megtudjuk,milyen étel az omurice. Részletes képet kapunk arról,milyen hatása volt a két ország kapcsolatára a dél-koreai legfelsőbb bíróság 2018-as döntésének,illetve,hogy miért vette le Japán a megbízható kereskedelmi partnerek listájáról  Dél-Koreát ( nem akarom megfosztani az  Olvasót az újdonság varázsától,annyit  elárulok:itt bizony történelemről,mégpedig a  második világháborúról van szó...). Azt is megtudjuk,milyen szerepet játszik a japán-dél- koreai politikai kapcsolatok alakulásában az USA. Nagy Gábor cikke kitűnő. Objektív,elfogulatlan. Tartalmazza a fontos tényeket,ugyanakkor nem szakértő olvasó számára is érdekes. Ez a cikk mérce lehet minden újságíró számára. Feltétlenül ajánlom minden,Ázsiával bármilyen szint

 A Kádár-kocka egy lakóháztípus,melyet az 1960-as évek Magyarországán kezdtek el építeni. Kockaház,egyszerű kivitelben,két-három szoba,hozzá kiskert. Mai falvainkban több százezret látni belőlük.Voltaképpen a korszak ittmaradt,élő jelképei ők.Meglehetősen furcsa,de jó ötlet képzőművészeti tárlaton bemutatni ezeket a sajátosan kelet-közép-európai épületeket. A Magyar Narancs hetilap 2022.december 1-i száma számol be egy kiállításról(Dékei Kriszta:Nosztalgia nélkül),melyet az Art Department galériában mutattak be,2022.decemberében. Rajk László építész és Birkás Ákos festőművész mint művészeti alapmotívumokra, tekintett ezekre az épületekre,és erre készített különböző variációkat. Rajk pl. felforgatta,feje tetejére állította a falusi kockaházat-mintegy a korban gyakran használatos "felforgató elem" utólagos megtestesüléseként. Remek kiállítás lehetett,Dékei Kriszta cikke is remek. 

 A Magyar Narancs hetilap 2021.január 21-i számában jelent meg egy szenzációsan jó színikritika Puskás Panni tollából. Címe:A történelem mellékszereplői. Az írás Radu Afrim rendező Grand Hotel Retromadár illetve az előadás előzményeként felfogható Retromadár blokknak csapódik és a forró aszfaltra zuhan című produkcióját értékelte. Méghozzá nagyon jól,feltéve ugyanazt a kérdést,amit a rendező:mi,egyszerű emberek,a történelem mellékszereplői,mikor számolunk le a diktatorikus politikai rendszer emlékével,a huszadik századi múlttal?Nehezebb megszabadulni egy tapétától,mint tudomásul venni,hogy az ország vezetőjét mostantól nem XY-nak,hanem NZ-nek hívják. Érzelmileg manipulált társadalomban élünk,az elengedés pszichológia attitűdje még nem alakult ki. Mint egy búvópatak,időről időre visszatérnek a már-már elfeledett múlt bizonyos elemei.Nem tudunk csak úgy szakítani a múlttal. Miután elolvastam a Magyar Narancsban megjelent kitűnő kritikát,megnéztem az előadást online,a Tompa Miklós társula

 Amióta intézményes irodalomoktatás létezik hazánkban,folyik a vita arról magyartanárok,középiskolások(és nyugodtan ide vehetjük még az irodalomtudósokat,politikusokat,oktatáskutatókat,szülőket és még sok mindenkit) között,hogy kell-e középiskolában a régebbi korok magyar irodalmát tanítani. Az egyik tábor szerint ezek a szövegek túl nehezek egy középiskolásnak. A másik tábor szerint az mégsem járja,hogy úgy érettségizzen le valaki,hogy nem olvasott Csokonait,Jókait,Mikszáthot. Szeretném leszögezni,hogy jómagam ezzel a "másik tábor"-ral értek egyet.  Olvastam az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Jéga-Szabó Krisztina:Legendahántás című írását. Szerző egy könyvismertetésbe ágyazva fejti ki véleményét a kérdésben.Minden magyartanárnak javaslom a cikk elolvasását.Hogy mi a véleménye Jéga-Szabó Krisztinának a tanítsunk-avagy ne tanítsunk kérdésben,azt itt most leszek olyan szíves nem elárulni.Akkor mi értelme volna a teljes cikk elolvasásának? Van egy kis szellemi

 Mostanában elterjedt, hogy a filmkritikákat nem kritikának, hanem recenziónak nevezik. Tehát a kritikus azt mondja, hogy őnékije esze ágában sincs bírálni a filmet, nem prekoncepcióval áll a dologhoz, csak néhány apróság, ami szemet szúr neki, ugyebár...majd állítólagos objektivitásának bizonygatását követően az illető író/újságíró/kritikus,/filmesztéta jó alaposan lehúzza filmet.  Erre gondoltam, mikor olvastam Báron György: Legendásítás című filmkritikáját ( szerintem ez a megfelelő műfaji megjelölés). Az írás az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i  számának 23. oldalán jelent meg. Merthogy ez az írás nem ilyen. Ez egy őszinte, hozzáértő és tőrölmetszett filmkritika a Bereményi kalapja című filmről. A kritikus alaposan lehúzza Tóth Barnabást és Papp Gábor Zsigmond rendezőt. Bereményit és Járai Márkot szerencsére nem.   Nekem az a véleményem a filmről, hogy valami tapasztalt, Bereményi-korabeli " ikon" kezébe kellett volna adni. Merthogy portréfilm esetében az együtt

 Szakcsi Lakatos Béla,a magyar és az egyetemes jazz-muzsika kiemelkedő alakja 2022.októbere óta nincs köztünk. Az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Végső Zoltán tollából olvadhatunk a kitűnő zongoristáról kitűnő cikket-mely,sajnos,egyben nekrológ is. Végső szerint Szakcsi Lakatos legfőbb érdeme az,hogy a magyar jazz 30 éves lemaradását behozta-azért szerintem lennének,akik ezzel a "30 éves lemaradás"-szókapcsolattal vitába szállnának. Kiemeli,hogy Szakcsi Lakatos 4,rendkívül sikeres lemezt jelentett meg Amerikában. Méltatja,hogy a cigányfolklór elemeit is beültette zenéjébe. Szól a kitűnő muzsikus által rendkívül kedvelt hangszerekről,a Hammond és Fender orgonákról,valamint Szakcsi Lakatos Chick Coreával való remek munkakapcsolatáról. Kiemeli a zenész rendkívüli emberi tulajdonságait,segítőkészségét. Remek nekrológ,mely egyben szakmai-emberi portré is. Máris megyek a legnépszerűbb videómegosztó portálra,és nézegetem Szakcsi Lakatos videóit.

 A Magyar Narancs hetilap 2018.szeptember 18-án megjelent száma kitűnő,gondolatébresztő interjút közöl Karl-Markus Gauss osztrák íróval. Az interjút Király Edit készítette,címe:"A fasizmus erős szó". Az interjú főbb témái:1.Hogyan élte meg Gauss,aki a Vajdaságban született,gyermekkorában a multietnikus környezetet? 2. Létezik-e Európában centrum-periféria megoszlás,s ha igen,miként nyilvánul ez meg?3. Hogyan integrálta az osztrák társadalom a náluk élő vendégmunkásokat,különös tekintettel a törökökre?4. Összehasonlítható egymással Orbán és Erdogan rendszere? A kitűnő,olykor meglepő gondolatokkal tarkított interjú példaként szolgálhat a hazai média,az írott és elektronikus sajtó számára.

 Már ez is történelem...A Dél-Afrikai Köztársaság a 20.század második felében az aparthaid rendszer elnyomásában élt. 1994-ben azonban megbukott a diktatorikus rendszer (ennek jeleként a sokáig politikai fogolyként börtönben ülő Nelson Mandela lett a köztársasági elnök),s lassan ugyan,de megkezdődött a demokrácia kiépülése. A Newsweek hetilap 1996.január 15-i száma képes mellékletet közöl a Dél-Afrikai Köztársaság átalakulásáról. Szó esik a gazdasági változásokról,az export és import élénküléséről,a modern kommunikációs hálózatok kiépüléséről,s arról,hogy egyre több turista keresi fel a természeti szépségekben gazdag országot. A cikkek nagyon őszinték,igazak. Pozitív módon viszonyulnak a változásokhoz,de nem hallgatják el a    problémákat sem. Ajánljuk a Newsweek vonatkozó számát történészeknek,gazdasági szakembereknek. 

 A történelem egyetemi kurzusai főként másokról szólnak: nagy hadvezérekről, híres művészekről, gondolkodókról, miniszterelnökökről, királyokról és egyéb híres személyekről.  A Nők Lapja című hetilap 2022.november 9-i számában Gellért Veronika kommunikációs tanácsadó említést tesz egy elképesztően jó történelmi kurzusról ( színhelye: Színház- és Filmművészeti Egyetem, televíziós műsorvezető- rendező szak). Rainer M. János, a neves történész, olyan feladatot adott a hallgatóknak, mely mindenki számára testhezálló volt: saját családtagjaikat kellett kérdezni történelmi eseményekről. Mit csináltak akkor, amikor ez és ez történt....Ha tudománoysan fogalmazunk ,akkor ez egyfajta oral history. Szerintem nagyon érdekes lehet, ha ma lennék egyetemista, biztosan áthallgatnék, akármilyen szakra járnék is. Szerintem elképesztő dolgokat tudtak meg a hallgatók a saját családjukról.  Nem tudom, hogy a " színi" átalakulása után megmaradt-e még ez kurzus, azt gondolom, kár lenne, ha elnyelné

 Hét kis véletlen-ez a címe Gothár Péter 2021-ben bemutatott filmjének. A kiváló rendezésen túl Rezes Judit és Mészáros Blanka remek alakítását kell kiemelni.Számomra arról szól ez a film,hogy mindannyian érdekesek és értékesek lehetünk egymás számára,ugyanakkor mindannyiunknak megvan a saját sorsa,saját végzete. A Magyar Narancs hetilap 2021.május 20-i számában jelent meg (-ts- jelöléssel) egy kitűnő filmkritika. Személyes,egyedi paradigma meglétét tükröző,érzékeny és gondolatgazdag írás. A címe:Az utolsó művészfilm. Véleményem szerint ez nem jó cím. Mert mindig is lesznek a hétköznapi tingli-tangliknál mélyebb,valóságérzékenyebb filmek. A rendező-zseniktől senki nem tudja elvenni az alkotás jogát,legfeljebb ideig-óráig korlátozni azt. Úgyhogy nem ez volt az utolsó művészfilm. Fognak még születni művészfilmek. Csak szülessen rájuk elegendő néző is. 

 Azok a családok, ahol már nagyok a gyerekek (gimnazisták,főiskolások, egyetemisták,esetleg már dolgoznak), minden évben nyáron szembesülnek az alapkérdéssel: hányan menjünk a családi nyaralásra? jöjjön-e velünk a gyerek? Nem kínos már huszonéves " gyereknek", ha a szüleivel nyaral? Nem fogják a kortársai kicikzni ezért? A Nők Lapja ( nagyon szeretem ezt a hetilapot, férfiként is gyakran elolvasom, mert remek cikkek vannak benne csaldról, gyereknevelésről, pszichológiáról) 2022.juúlius 6- számának 62-64. oldalán olvashatjuk Jónap Rita cikkét, címe:Kriszta tiszta gyagya. A cikkben voltaképpen hétköznapi emberek mondják el véleményüket a kérdésben. Mindenféle álláspont megjelenik. A negyvenes szülő, aki nem engedte, hogy tizenéves lánya otthonmaradjon. A szintén negyvenes hölgy, aki már sajnálja, hogy nem nyaralt többet a szüleivel. Megszólal a pszichológus is, aki szerint érdemes felnőttként kezelni a tinédzsert, és figyelembe venni az ő igényeit. Nem akkorra tervezni a csalá

 A hagyományos egyetemi képzési struktúrában a hallgatók 3 év alatt teljesítik az alapképzést,ehhez-ha a hallgató ís úgy akarja,és felvételt is nyer-jöhet a 2 éves mesterképzés. Ám 2023-tól az egyetemek lehetőséget kaptak arra,hogy a mesterképzés kurzusait akár 1 évbe belesűrítsék. Így a hallgató akár 4 év alatt is szerezhet alap-és mesterfokú diplomát. Mint a HVG 2023.február 2-i számából kiderül(Szabó Fruzsina:Gyorsítósáv című írása az 56-58.oldalon),a hallgatók élnek is a lehetőséggel. Az ok nagyon prózai:magas a tandíj. Ha egy évet meg tud spórolni az egyetemista,az akár egymillió forintos megtakarítást is jelenthet. A másik ok:jelenleg a cégek szinte vadásznak a képzett és idegen nyelvet is jól beszélő munkaerőre. Nincs arra garancia,hogy ez pár év múlva is így lesz... Viszont azt érdemes lenne számításba venni,hogy mesterdiplomával többet lehet  bbbb keresni. Legalábbis nagyon sok cégnél.  Még egy szempontot hadd emeljek ki,ami  szerintem a kétéves mesterképzés mellett szól:a sza

 Kezdődik az érettségi ill. felvételi szezon,egyre több érettségizett fiatal izgul azon: mi van, ha nem vesznek fel egyetemre? Semmi, ami miatt aggódni kellene. Legalábbis ez derül ki a Nők Lapja  hetiap 2019/39. számában megjelent cikkből, szerzője Szigeti Hajni, pszicchológus szakértő Páli Patrícia. Az írás címe:Ha nem vették fel a gyereket... A cikk elsősorban szülőknek szól, ugyanis az a tapasztalat, hogy sok szülő mélyen csalódik és depresszióba esik, ha nem vették fel a gyereket felsőoktatási intézménybe. Páli Patrícia elmagyarázza, hogy a legfontosabb: tartsuk a lelket a gyerekben, ne érezze magát alacsonyabbrendűnek.  Ha nem jutott be a gyerek egyetemre-főiskolára, még mindig rengeteg lehetőség van rra, hogy továbbfejlődjön. Például: - munkavállalás - önkéntes munka (ez később jól mutat majd az önéletrajzban) - külföld- ez lehet munkavállalás, önkéntes munka,nyelvtanulás. Egyvalamit nem szabad: hagyni, hogy a gyerek túlzottan belemélyedjen a bánatba. Aktivitás kell, valamit csi

 Bevallom,ritkán olvasok időjárással kapcsolatos elemzéseket,de azért meg-megtörténik olykor,elvégre az időjárás az a média-téma,amit tényleg mindannyian a bőrünkön érezhetünk. A Magyar Narancs hetilap 2023.február 2-i számának 24-25.oldalán olvashatjuk Barotányi Zoltán:Viszi a cica című írását. A cikk második része gyakorlatilag arról szól,hogy 2023-ban forró lesz a nyár,mivel az El Nino hatást már nem fogja mérsékelni a La Niňa hatás. Hát,ne így legyen. Amúgy a cikk kitűnő,szakszerű,mégis stílusos és érthető.

 A Magyar Hang című hetilap 2023 február 24-március 2- i számának 4. oldlaán olvashatunk nagyon érdekes interjút a Romániához tartozó Temesvár város német polgármesterével, Dominic Fritzcel. A meglehetősen érdekes pályát befutott politikussal- akit úgy választottak polgármesterré, hogy nem is volt román állampolgársága,ezt az Európai Unió bizonyos esetekben lehetővé teszi- készített interjúban szó esik a román közigazgatás anomáliáiról, perekről, Temesvárról, mint kulturális fővárosról és mint évszázadok óta kozmopolita településről. A polgármester egyébként beszél németül, angolul, franciául, és még ehhez tanulta a spanyolt és az olaszt.  Nagyon érdekes isnterjú egy nagyon érdekes emberrel. Ajánlom mindenkinek! 

 2018-ban megkezdődőtt a tatai Esterházy-kastély rekonstrukciója.2019-re megújult az épület. A Magyar Demokrata című hetilap 2020.október 14-i számában olvashatjuk Barta Boglárka:Kastély a tó partján című,kiváló cikkét,melyhez Vermes Tibor fotói szolgálnak illusztrációképpen.  A kitűnő cikkből sokminden újat tudhatunk meg. Például azt,hogy 1809-ben a magyar történetírásban nem éppen pozitívan bemutatott I.Ferenc császár itt,a tatai kastély saroktermében írta alá a schönbrunni békét. Vagy azt,hogy Esterházy Miklós József idején élte virágkorát a kastély-az ő alakját Krúdy Gyula örökítette meg Az utolsó gavallér című regényében. De Tatán alkalmaztak először acetilénlámpákat közvilágítás céljára,mikor is 1897-ben közös hadgyakorlatot tartott itt a német és az osztrák hadsereg. Ez egy érdekes technikatörténeti rekord,nem tudtam róla. Aztán jártak szomorú idők is a kastélyra. A második világháború után-a károkozásokról most ne beszéljünk- például elmegyógyintézet működött itt.  De a 2018-as

 Nagyon gyorsan pörögnek napjainkban az események, ami 2012-ben zajlott,az ma már nyugodtan tekinthető történelemnek. Mondjuk így: jelenkortörténet. A sajtó, a média ma már mindenről beszámol, percről percre elemez mindent,gyakorlatilag mindenki élőben követheti a nagy eseményeket.  A Newsweek amerikai hetilap 2012.április 23-i száma Franciaország jelenkori történelmének egyik legnagyobb botrányáról, Dominique Strauss-Kahn pénzügyi vezető botrányáról közöl elemző cikket (Does Sarko Miss DSK? Why the Libertine would have Been an Ideal Opponent.írta Christopher Dickey24-27.o.). A cikk azt vizsgálja, hogyan érinti Nocolas Sarkozy elnököt ( akit a sajtó Sarko-nak becézett), és az ő, illetve pártja választási esélyeit a botrány. Ajánlom ezt a cikket Franciaországgal foglalkozó történészeknek, politológusoknak. Nagyon tárgyilagos, több perspektívából vizsgálja a dolgokat,elemző, érthető nyelvezetű.  Mint ismeretes,Sarkozy 2012-ben megbukott...

 Vajon mi lett az 1970-es -80-as évek nagy lázadóival,a punkokkal?Vajon betagolódtak a rendszerbe,kétgyermekes kertvárosi családapák lettek,vagy továbbra is rendszerkritikusak maradtak?Többek között erről is írt Szentesi Zöldi László a Magyar Demokrata című hetilap 2021.február 3-számában. A cikk címe:Államilag dotált lázadók. A cikk megírásához az apropót a HétköznaPI CSAlódások nevű punkzenekar botrányos televíziós szereplése adta-de nemcsak erről esik szó a kitűnő cikkben. Hanem arról is,hogy van-e létjgosultsága a punk lázadásának most,a 21.században. Ráadásul úgy,hogy ez a lázadás politikailag motivált. Nem szeretném elvenni a Kedves Látogatók kedvét a cikk elolvasásától,úgyhogy többet nem mondanék:nagyon jó írás,tessék elolvasni. Inkább arról írnék néhány sort,én magam miért nem lettem punk. Mert lett volna rá lehetőségem,hallgattam annak idején Beatricét,Aurorát,de nekem hiányzott valami,aminek minden művészetben jelen kell lennie:a kifinomultság. Ezért inkább soft rockot hallga

 A Vasárnapi Újság című hetilap 1894/1. számának 6-7. oldalán olvashatjuk Mikszáth Kálmán:Páva a varjuval című elbeszélésének első részét. A történetben, mely Mária Terézia korában játszódik, Waldeck báró, aki nem mellesleg nyalka huszártiszt is, bákásen lovagol az úton, amikor előáll egy szegény fiatalember, és arra kéri, lője le. Miért?- kérdezi a báró, még fel sem ocsúdva ámulatából. Hát azért, mert a fiatal srácnak ( Nagy Józsefnek hívják) kellett volna vigyázni az apja két lovára, de ellopták a haramiák, s ő most nem mer az apja színe elé járulni. A báró, próbaképpen, ellő a fiatalember füle mellett, de a fickó meg se rezzen. Erre a báró felviszi huszárnak,Bécsbe, a lovak helyett pedig ad kárpótlást.  Szóval, mindannyiunk életébe kellene efféle bőkezű nemesember. Aki egyszer hirtelen megjelenik, kicsit azért próbára tesz, s minden veszteségünket kárpótolja.  És persze irigyelhetjük a Vasárnapi Újság 19.századi, többnyire polgári származású Olvasói, amiért még igazi irodalmat olvas

 Régóta törik a fejüket az orvosok, neurobiológusok, hogy mi is pontosan az autizmus. Sokáig azt gondolták, hogy egyszerűen csak az alacsnyabb intelligenciaszint eredménye. Ezt a nézetet az 1990-as években tudományosan cáfolták. A Newsweek hetilap 1996.május 13-i számában jelent meg Sharon Begley és Karen Springen cikke Life in a Parallel Word címmel. Ebben hivatkoznak a Yale és a New York University kutatóinak eredményeire.  A legújabb ( ne felejtsük:1996-ot írunk!) kutatások szerint az autizmus egyfajta szociális kapcsolattartási félelem, bezárkózás- a cikket úgy értelmeztem, hogy a kulcsszó a "félelmen" van. Be is mutatnak ( fényképen is) egy 6 éves kislányt, aki elájul akkor, ha a kifestőkönyvében vagy meséskönyvében az alakok mindkét szeme ránéz.Tehát az autizmus valami furcsa rettegés az arcoktól, szemektől, az eleven emberektől- ilyesmiről szól a cikk. Ajánljuk ezt a cikket orvosoknak, pszichológusoknak,gondozóknak no és autista gyermekek szüleinek. Érdemes elolvasni e