Nagyon jó cikk a punk zenéről és a lázadásról,mint életérzésről

 Vajon mi lett az 1970-es -80-as évek nagy lázadóival,a punkokkal?Vajon betagolódtak a rendszerbe,kétgyermekes kertvárosi családapák lettek,vagy továbbra is rendszerkritikusak maradtak?Többek között erről is írt Szentesi Zöldi László a Magyar Demokrata című hetilap 2021.február 3-számában. A cikk címe:Államilag dotált lázadók.

A cikk megírásához az apropót a HétköznaPI CSAlódások nevű punkzenekar botrányos televíziós szereplése adta-de nemcsak erről esik szó a kitűnő cikkben. Hanem arról is,hogy van-e létjgosultsága a punk lázadásának most,a 21.században. Ráadásul úgy,hogy ez a lázadás politikailag motivált. Nem szeretném elvenni a Kedves Látogatók kedvét a cikk elolvasásától,úgyhogy többet nem mondanék:nagyon jó írás,tessék elolvasni.

Inkább arról írnék néhány sort,én magam miért nem lettem punk. Mert lett volna rá lehetőségem,hallgattam annak idején Beatricét,Aurorát,de nekem hiányzott valami,aminek minden művészetben jelen kell lennie:a kifinomultság. Ezért inkább soft rockot hallgattam:nem lázadt,viszont sokszor megvigasztalt,feltüzelt,elmagyarázta az élet értelmét. Differenciáltabb,sokszínűbb volt, nekem ez többet jelentett,mint a lázadás,mint program. Hát ezért nem lettem punk. És nem bántam meg.