Magyartanároknak és középiskolásoknak a régi magyar irodalomról

 Amióta intézményes irodalomoktatás létezik hazánkban,folyik a vita arról magyartanárok,középiskolások(és nyugodtan ide vehetjük még az irodalomtudósokat,politikusokat,oktatáskutatókat,szülőket és még sok mindenkit) között,hogy kell-e középiskolában a régebbi korok magyar irodalmát tanítani. Az egyik tábor szerint ezek a szövegek túl nehezek egy középiskolásnak. A másik tábor szerint az mégsem járja,hogy úgy érettségizzen le valaki,hogy nem olvasott Csokonait,Jókait,Mikszáthot. Szeretném leszögezni,hogy jómagam ezzel a "másik tábor"-ral értek egyet. 

Olvastam az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Jéga-Szabó Krisztina:Legendahántás című írását. Szerző egy könyvismertetésbe ágyazva fejti ki véleményét a kérdésben.Minden magyartanárnak javaslom a cikk elolvasását.Hogy mi a véleménye Jéga-Szabó Krisztinának a tanítsunk-avagy ne tanítsunk kérdésben,azt itt most leszek olyan szíves nem elárulni.Akkor mi értelme volna a teljes cikk elolvasásának? Van egy kis szellemi desszert a cikk végén,az Ágnes asszony című Arany-ballada öt sorának egészen egyedi értelmezése. Engem megfogott,mint ahogy a cikk is. Élmény.