Irodalom és pszichológia:Vers a rossz apáról,aki nagypapaként akar javítani

 Véletlenül kezembe került a Debreceni Egyetem által kiadott Szkholion folyóirat 2015/1. száma. Ebben találtam egy döbbenetes verset,B-Terv a címe,szerzője pedig Horváth Imre Olivér.

A mindössze 6 soros, elementáris erejű költemény egy megromlott apa-fiú kapcsolatról szól. Az apa már csak az unokát várja fiától,erről ő hallani sem akar,a fiú pedig inkább csak pénzforrást lát az apjában. Az apa a még meg sem született unokát hívja B-Tervnek.

Erről a remek,bár szomorú témaválasztású versről eszembe jutott a magyar társadalom egyik kollektív pszichológiai tévedése. Hogy tudniillik mindig van B-Terv. Így hisszük,túlságosan is gyakran hisszük így. Nem baj,gondoljuk sok esetben,ha valamit elrontottunk,majd'csak akad egy második esély. Akik így gondolkodnak,azoknak üzenem:többnyire nincs második esély. Szülőként pedig biztosan nincs. Egy gyereket csak egyszer lehet nevelni. Úgy,ahogy. Nem tudsz visszamenni az időben,hogy kijavítsd a hibáidat. A tizennyolc éves fiad sem lesz újra tizenhárom,hogy ott és akkor ne azt mondd,amit akkor mondtál,hanem mást. Jobbat,hasznosabbat.A szülői felelősség az egyszeriségben,megismételhetetlenségben van. Adott helyzetben kell pillanatok alatt jó döntést hoznod. Amit apaként elrontottál,nem javíthatod ki nagypapaként.

Horváth Imre Olivér kegyetlenül kemény verse erre emlékeztet benünket.