Nyilatkozott az esperes, nem kapott fizetést- legalábbis ezt írta a sajtó

Egy kis szómagyarázat: esperesnek hívják a protestáns egyházakban az egyházmegye lelkészi elnökét. A Horthy-korszak legnagyobb médiabotránya egy esperes, és egy könyv miatt robbant ki. 

1936-ban megjelent Szabó Zoltánnak A tardi helyzet című könyve. Óriási botrányt kavart, merthogy teljesen őszinte volt. Megírta, hogyan zsákmányolja ki a nagybirtokos a kisbirtokos parasztságot, de azt is megírta, mi mindent rosszalkodnak a falusi lányok a fonóban...

Ezután kezdődött Magyarország egyik legnagyobb médiabotránya. A jobboldali sajtó és a rádió a könyv elégetését és a szerző legszigorúbb megbüntetését követelte, a baloldal viszont az egekbe magasztalta Szabó Zoltánt. Kellenek a hősök és az antihősök. Megjegyzem: a könyvet mind a mai napig a népi irodalom egyik legkiválóbb alkotásának tartják az irodalomtörténészek. 

De hogy jön ide az esperes?

Az írónak nyilatkozó esperes, mint azt a Magyarország 1936.augusztusi száma írta, a megjelenés után nem kapott többé fizetést, az elöljárók egyszerűen kihúzták őt a fizetési listáról. Csakhogy, amint az lenni szokott, más sajtótermékek cáfolták a Magyarország értesülését, és azt állították, hogy az esperest, bár szóban megrótták az engedély nélküli nyilatkozatért, egyáltalán nem húzták ki a fizetési listáról, sőt, továbbra is kapott fizetést. A falusiak eközben petíciót írtak mindenféle helyekre, hogy menessze az esperest, mert hazudott a faluról, nem is csináltak olyasmit a lányok a fonóban...Mindeközben az esperes némán ült és hallgatott, valószínűleg megbánta már, hogy belekeveredett az egészbe. 

Ezután, mint ahogy az Magyarországon lenni szokott, beperelték a szerzőt, aztán a sajtótermékek egymást, aztán politikusok a sajtótermékeket, majd a politikusok egymást, és  mire mindez lezajlott, jött a következő médiaszenzáció. 

Nem ismerős valahonnan a történet?