Matekot tanított,regényt írt,közmondásokat gyűjtött.Ki volt ő?

 Azt szokták mondani,az ember vagy humán vagy reál érdeklődésű. Hogy ez igaz avagy sem,nem tudom. Mindenesetre jómagam kevés olyan embert ismerek,konkrétan egyet sem,akiket egyforma intenzitással érdekel például az irodalom és a fizika,a történelem és a matematika.A 21.század szigorúan specializált szemlélete igencsak nem kedvez a polihisztoroknak.
Azonkívül a magyar történeti tudat mindig is egyenetlen volt, ha szabad ezt a szót használni. a legtöbb, történelem iránt érdeklődő embert inkább csak a 20.század történelme érdekli, a régebbi korok pedig mintha nem is léteztek volna.Ebben az egyoldalúsításban sajnos a sajtó és média is közrejátszik, mert rendkívül ritkán adnak hírt nem 20.századi történelmi eseményekről, évfordulókról. Pedig már az ókortól kezdve kialakultak olyan struktúrák, melyek mind a mai napig meghatározzák nemcsak politikai rendszerünket, hanem mindennapi életünket is. Jobban oda kellene figyelnünk a régebbi korokra, hiszen kitűnő emberek és dolgok és eszmék születtek már akkoriban is. 

Volt tehát 18.század is,s ebben a messzi 18.században élt Dugonics András, aki 1740-ben, Szegeden született. Igen,ő,az első magyar történelmi kulcsregény,az Etelka szerzője. Dugonics Andrásunk azonban nem írásból élt,volt neki főállása:a nagyszombati egyetemen tanított mennyiségtant, méghozzá latinul és magyarul, amiért sok professzor-társa támadta, őt, hiszen abban az időben a magyar tudományosságban a német volt az egyetlen igazán elfogadott nyelv, no meg Mária Terézia óta törvény is kötelezte az oktatókat a német nyelv használatára. Dugonics Andrásunk azonban nem félt a retorzióktól.
Fiatalabbak kedvéért a mennyiségtan az nem más,mint az algebra,a matematika tudományának a számokkal,mennyiségekkel,egyenletekkel és egyebekkel foglalkozó ága. Akkoriban az algebrát és a geometriát külön tárgyként kezelték.
Dugonics András írt még drámákat,ezek távol állnak a modern ízléstől, az egyetem színjátszóköre adta őket elő, a közönség nagy tetszésére.Egyedül a Báthory Máriáról írt darabját játszotta nyilvános társulat is.
Dugonics műfaji újító is volt, írt még tréfás történeteket,ma úgy mondanánk:vicceket. Ezeket a korabel irodalmi kritika igencsak fanyalogva fogadta, nem érezte elegánsnak, hogy egy íróember, egy literátor, aki ráadásul egyetemi tanár, ilyen " alantas" témával foglalkozzék. Számunkra azonban becses kultúrkincs ez a gyűjtemény:mivel a történetek alapanyaga a falusi életből való, Dugonics megőrizte számunkra a 18.századi falusi népi humort. 

Mindezt Lak István:250 éve született Dugonics András című cikkéből tudom(Vakok Világa 1990.október,15-16.oldal).Egy ilyen tréfás történetet közöl is a cikkben a Szerző,bizonyos rest,azaz lusta szamárról. Egész tűrhető.A tanulság: nekünk,kései utódoknak sokkal gyakrabban kellene beszélnünk 18.századi szellemi életünk nagy alakjáról,az 1740-ben született,matektanítással és regényírással foglalkozó Dugonics Andrásról. Akár a sajtóban,médiában is.