Írott és elektronikus média régen és ma

A HVG online kiadása ( 2018.július 27.) felidézi Bencsik András Esterházy Pétert ócsárló szavait. Kiáll Esterházy mellett. Szerintem Bencsiknek (akit különben politikai újságíróként tisztelek) nincs igaza. Jómagam jobboldalinak tartom magam, de el kell azt fogadnom, hogy Esterházy Péter nagy író volt, még ha személyes irodalmi ízlésemhez nem is állt közel. És ezzel a témával ennyit és nem többet szeretnék foglalkozni. Mert az olvasás, az igenis személyes ügy, mint mondotta volt Márai Sándor. Akit, remélem, még Bencsik András is elfogad. Írónak. xxxxxxxxxxxxx Kattints ide: konyv-ajanlo.blogspot.com

Na végre, valami igazi magyar siker a nemzetközi kupákban! A  beol.hu hírporálon 2018.július 25-én olvashattuk, hogy Kleinheisler László góljaival a kazah Asztana legyőzte a dán Midtjyllandot ( remélem, jól írtam). Alig néhány sort szántak erre a hírre a Szerkesztők, joggal: az egész sorozat még a selejtezőnél tart, s persze nagyon dicseretes Kétgólos Kleinheisler teljesítménye, azért világbajnokot ne faragjunk belőle.( Ezt most a cikk olvasóinak szól, nem a szerzőjének). Szóval, ez így jó ,ahogy van, nézzünk fontosabb dolgok után. Itt pedig a hírportál: beol.hu

Számomra a Reader's Digest ( továbbiakban RD) a Magazinok Magazinja. Valahogy így kell(ene) magazint csinálni minden kiadónak. Rendkívül változatos tematika, széles célközönség, igényes nyelvezet. A 2008.decemberi számban például olvashatunk hegyimentésről, Szabó Győzőről, Celine Dionról, bankkártyákról, influenzáról, atomenergiáról és még sok másról. Nekem személy szerint Erdélyi Péternek A jarangák földjén című írása tetszik legjobban. Jól érzékelteti azt az ősiséget, azt az időtlenséget, amelyben a csukcsok, Oroszország távol-keleti szegletének oly mostohán kezelt és alig ismert lakói élnek. Nem ámítja az Olvasót- ír pl. a jarangákban terjengő szagokról- mégis, közel hozza azt az őskori életmódot, melyben a csukcsok, ezek a vadászok, a mai napig élnek. Remek cikk, kellően informatív- pontosan annyi infót közöl, amit még az Olvasó képes befogadni-, egyszerre leíró és elbeszélő jellegű. Reader's Digest, 2008.december Itt a link: rd.hu

A Magyar Hírlap 2018.július 24-i számának címlapján az alábbi témákról olvashatunk:Soros-adó bevezetése akár már nyár végén- Varga-Damm Andrea bundagyűjteménye- Irán és USA közötti feszültség, Trump egyre keményebb hangot használ Teheránnal szemben- Bővül Magyarországon az egészségügyi kassza. Valahogy a bundaügy kirí ebből a négyből. Túl piti. Azt, hogy az ellenzéki pártok nem a szociális érzékenység mintapéldái, azt mindenki tudja. De ez- ez akkor sem címlapra való anyag. Ez csak pártpolitika, a többi meg fontos. Amúgy jó olvasni a Magyar Hírlapot. Szeretem. Nézd meg ezt az oldalt is: konyv-ajanlo.blogspot.com

1989: Magyarországon és a kelet-európai térségben a nagy változások éve. Már nem kommunizmus,mert a Szovjetunió gyengül,  még nem demokrácia, mert a Szovjetunió még létezik. A Szabad Föld, a vidék lapja, akkoriban " Társadalompolitikai és családi hetilap" megjelöléssel futott. Korszakváltás volt ez a magyar sajtóban-médiában is. Még ott voltak a szocializmusra jellemző agitációs anyagok, de itt-ott már megjelent az őszinteség. A Szabad Föld 1989.április 25-i számának 2. oldalán leépítésről olvashatunk( a munkanélküliség mint a kapitalizmus jele), utána meg egy Rima mente nevű téesz sikereiről. A Gazdaság rovatban pedig arról történik dicsekvés, hogy a Tungsram részvényeit megvette egy osztrák cég. Szóval, a letűnő múlt és a születő jelen egyszerre. Ami a tragédia az egészben: az intellektuálisan jóval az átlag felett mozgó újságírók sem tudtak különbséget tenni a születő világ potenciálisan jó és potenciálisan rossz jelenségei között. Ünnepeltek mindent, ami reform. A 9. ...

Mindig örülök, ha komoly formában bukkan fel a hazai médiában az oktatás kérdése. A Magyar Idők 2018.július 20-i számában egy államtitkár nyilatkozik, és végre, politikusként úgy beszél, ahogy az szám íze szerint való. Az elmúlt évtizedekben az oktatásról folytatott politikai-társadalmi viták egyik kardinális kérdése volt az, hogy túl vannak-e erőltetve a tanulók. A liberálisok rendre csökkenteni akarták a tananyagot, a konzervatívok erre mereven ragaszkodtak a meglévő struktúra megőrzéséhez. Most, 2018-ban, hegeli nyelven szólva, eljött a szintézis ideje. Bódis József oktatási államtitkár szerint nem csökkenteni vagy növelni, hanem súlyozni kell a tananyagot. OK! Merthogy vegyük például a történelmet. A gimnazisták tanulják Kheopsz fáraót, a Gracchusokat, Sullát- de nagyon keveset tudnak a kelet-európai kommunista rendszerekről. Szerintem fogalmuk sincs, ki az a Gierek vagy éppen Dubcek. Pedig a közgondolkodást inkább az utóbbiak foglalkoztatják, mint az ókori reformerek. Szerintem i...

Hát, az EU továbbra is a pénz oldaláról közelít. Megpróbálják a migrációt ellenző országokat, pl. Magyarországot, azzal zsarolni, hogy csökkentik az uniós támogatásokat, ha nem érvényesül egy adott országban  jogállamiság elve. Liberális euroktratáink látszólag bőszen őrködnek a demokrácia felett, miközben az egész csak egy szimpla zsarolás, abból is a primitívebb fajta. Merthogy a hazánkba beáramló uniós pénz igazából nem a szó klasszikus értelmében vett támogatás. Hanem inkább tőkekihelyezés. Egy adott állam befektet egy másik államba. Mi vagyunk az a bizonyos másik állam. Az Unió több pénzt visz ki Magyarországról, mint amennyit behoz. Ha csökken az export, csökken az import, ez így működik. Mit szólnak majd ehhez azok a befektetők, akik ezt az egészet pénzelik? Nem fognak örülni neki. Jól az orrára koppintanak Merkelnek, meg Macronnak. Tessék csak nyomni nekik a pénzt, mondják majd, hadd keressünk minél többet rajtuk. Így lesz. Így szép. Az EU fenyegetőzhet, senkit sem érdekel...