Írott és elektronikus média régen és ma

 A fizikai,kémiai,biológiai laborokban dolgozó kutatók egyik nagy problémája volt,hogyan lehet lefényképezni a sokszor elképesztő sebességgel mozgó és sok esetben elképesztően parányi lényeket. A Delta magazin 1968/1. számából kiderül,hogy már 1968-ban használtak kifejezetten erre a célra kifejlesztett fényképezőgépeket és ún.időmikroszkópokat. Már volt olyan fényképezőgépük-elég nagyméretű készülékre tessék gondolni,mely percenként 2-3000 felvétel készítésére volt alkalmas. Meg tudták örökíteni az üveglapra cseppentett vízcsepp ellenmozgását,huszonhét felvétel készült arról,hogyan csapódik neki egy légpuskalövedék egy acéldrótnak. A gázsugarakban áramló szikrafüggönyöket is képesek voltak megóörökíteni.Felvétel készült két fénylő szilárdtest összeütközéséròl,60 milliomod és 100 milliomod másodperccel az ütközés után. Nem gondolnánk,de a Delta folyóiratban bemutatott képek fekete-fehérek. A cikk jó,némi politika azért vegyül bele:1968 lévén,túlhangsúlyozzák a szovjet tudósok szerepét.

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk a kiváló író, Bodor Ádám elbeszélését. Utasemberek a címe. Cselekménye nagyon röviden összefoglalható:egy faluba két idegen utas érkezik, nagyon furcsákat beszélnek, majd egyikükről kiderül, hogy ő gyújtotta fel a falut huszonöt éve. Most engedték ki a börtönből, és itt szeretne lakni, az azóta újjáépült községben, számítva a lakók bocsánatára. hát, a lakók, akiknek a házát felgyújtotta, nincsenek olyan kedvüknek, hogy beszélgessenek ezzel a furcsa fockóval. Meg akarják ölni... Bodor Ádám arra a kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a történelmi bűnök megbocsátása, ez 1988-ban igencsak fontos kérdése volt nemcsak Magyarországnak, de a teljes Közép-Európának is. Szerző arra a következtetésre jut, hogy nem, nem lehet megbocsátani.  Kitűnő, legmagasabb szintű irodalom, ajánljuk mindenkinek. Kár, hogy mostanában nem ilyen színvonalú anyagokkal van teli a média.  Ma már nem létezik a Rakéta Regényújság, úgyhogy linket sem tudok kitenni. 

 Az Új Írás című folyóirat 1975/7.száma közli Ferenczy Béninek,a magyar szobrászat és éremművészet mindmáig legnagyobb alakjának Monumentalitás és méret című írását,pontosabban:esszéjét. Ferenczy felidézi Robert Musil osztrák író egyik írását,melyben A tulajdonságok nélküli ember című világsikerű regény szerzője arról ír,hogy Európa nagyvárosaiban nagyon sok a monumentális,ronda emlékmű. Sokszor London vagy Párizs lakói sem tudják,ki mivel érdemelte ki,hogy egy akademikus stílusú szobrász többméteres szobrot szentel neki. Ferenczy szerint-aki alig titkoltan egyetért Musillal- a jó emlékmű emberléptékű. Amit a köznyelvben monumentalitásnak hívunk,az pont a tárgy elszakítása az embertől,a valóságtól. Szerző hosszasan elemzi Michelangelo híres Dávid szobrát. Az itáliai reneszánsz zsenije trükközött a perspektívával:minél közelebb megyünk,annál kisebbnek látszik a szobor. Firenze városi tanácsa teljesen dilettáns módon,egy városhoz közeli mezőn állíttatta fel a szobrot,ezáltal arányait ves

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk Ébert Tibor novelláját,amely a sokatmondó Szerelem címet viseli. A novella voltaképpen egy képzeletbeli bírósági tárgyalás leírása.Az ügyben szerepel egy dúsgazdag férfi,Arnold,aki anyagi javakkal halmozta el szerelmét,Katalint:autókkal,jachtokkal,olajfinomítóval,hidroplánnal,kikötőkkel.Csak éppen a szeretetét,a finom érzéseit nem volt képes kimutatni. Katalin pedig pont erre vágyott.A háttérben meghúzódó képzeletbeli tanúk: a a halász,az olajfúró munkás,a fuvaros,a hajóskapitány,a pilóta pedig pontosan ezt tudná megadni Katalinnak. Gazdagságot,átlagon felüli anyagi javakat viszont nem. Vajon kinek a javára ítél ez a képzeletbeli bíró? Ébert Tibor novellája-mindössze két hasáb terjedelmű-a magyar irodalomban szokatlan hangvételű,furcsa,de jó írás. Érdemes elolvasni!A Rakéta Regényújság régebbi példányait pedig jobb antikváriumban lehet beszerezni. 

 Magyarországon az 1960-as évek végén bukkant fel az ún.naiv művészet. A "naivak"amatőrök voltak,akik a világ nagy összefüggéseit-vagy éppen ellenkezőleg:a falusi mikrovilág kis összefüggéseit-örökítették meg,hol jól,hol rosszul. A kulturális sajtóban,médiában nagy vita bontakozott ki a naiv művészetről.  A Forrás című folyóirat-a korabeli kulturális sajtó egyik fő reprezentánsa-vitát rendezett az új jelenségròl. E vitában megszólalt Ortutay Gyula,a korabeli néprajztudomány(sokak szerint túlértékelt) reprezentánsa. Ortutay mindenekelőtt az esztétikum fontosságára hívta fel a figyelmet. "Az alkotás-ha hivatásos művészé,ha naiv művészé-alkotás, és esztétikai megítélése mértéke nem lehet engedékeny,mentegetőző.'-írja Ortutay. Ezzel rátapintott az érzékeny pontra:a naiv képzőművészek sokszor az alkotás öröméért alkottak,sok esetben nem is ismerték a festészetet,szobrászatot,fafaragást uraló esztétikai kategóriákat. Többnyire a maguk örömére festettek,faragtak. Ortutay jo

 A világ összes valamit is számító írott és elektronikus sajtó- és médiaterméke az enegiaválságról ír. Kedves Látogatóinknak ajánlom a vg.hu internetes oldalt (ez régebben a Világgazdaság folyóirat oldala volt, de a printelt változat nemrégen megszűnt). Itt sok érdekes és releváns cikket, elemzést talál erről a témáról. Most recenzens szeretné megosztani néhány gondolatát a témáról. 1. Érdemes lenne máris takarékoskodni, pl. városok közvilágításnak csökkentése, üzletek kirakatának éjszakai elsötétítése, halasztható rendezvények lemondása, elhalasztása stb. 2. Véleményem szerint nem lesz orosz gáz. 3. Ebben a helyzetben- véleményem szerint- az a jó döntés, hogy újra kell indítani- leszögezve: ez mint válságintézkedés, nem feltétlenül örökre szól-  a már leszerelt hagyományos energiaforrásokat:szénerőmű, atomerőmű. Ez növeli ugyan a globális felmelegedést, de ezt most be kell vállalnunk, átmeneti időszakra, azért, hogy legyen energiánk. 4. Fel kell tárni új gázmezőket. Szakemberek szeri

 Nagyon nehéz dolog krimit írni,de ezen belül is még nehezebb kétszereplős kriminovellát írni. Robert J.Higgins ebbe a nehéz és kemény fába vágta a fejszéjét,mikor megirta A mászótárs című novelláját. Magyarul megjelent a Rakéta Regényújság 1988/23.számának 29-30.oldalán,Németh Ferenc fordításában.  Két betörőről szól a történet,akik a város ugyanazon részén tevékenykednek. Egyikük nevét már felkapta a média,valóságos sztár,másikuk még ismeretlen,de nagyon is ambíciózus. Közös balhét kezdenek...Többet nem spoilerezek a sztoriról,hiszen két oldal az egész. Az ám,de milyen két oldal!Remek karakterformálás,elképesztően jó párbeszédek,megszakítva cselekményes részekkel illetve belső monológokkal. Működik a félrevezetés művészete,és kerül egy kis akció a végére. Robert J.Higgins kitűnő kétszemélyes krimit írt,a műfaj alműfaján belül-ha egyáltalán létezik ilyen alműfaj-az egyik legjobbat. Drámai az egész,annyit mondhatok.Nagyon odatette magát az író,ami a technikát illeti. Minden mondat,mind