Ortutay Gyula és a naiv művészet,1975

 Magyarországon az 1960-as évek végén bukkant fel az ún.naiv művészet. A "naivak"amatőrök voltak,akik a világ nagy összefüggéseit-vagy éppen ellenkezőleg:a falusi mikrovilág kis összefüggéseit-örökítették meg,hol jól,hol rosszul. A kulturális sajtóban,médiában nagy vita bontakozott ki a naiv művészetről. 

A Forrás című folyóirat-a korabeli kulturális sajtó egyik fő reprezentánsa-vitát rendezett az új jelenségròl. E vitában megszólalt Ortutay Gyula,a korabeli néprajztudomány(sokak szerint túlértékelt) reprezentánsa. Ortutay mindenekelőtt az esztétikum fontosságára hívta fel a figyelmet. "Az alkotás-ha hivatásos művészé,ha naiv művészé-alkotás, és esztétikai megítélése mértéke nem lehet engedékeny,mentegetőző.'-írja Ortutay. Ezzel rátapintott az érzékeny pontra:a naiv képzőművészek sokszor az alkotás öröméért alkottak,sok esetben nem is ismerték a festészetet,szobrászatot,fafaragást uraló esztétikai kategóriákat. Többnyire a maguk örömére festettek,faragtak. Ortutay jogosan hívta fel a naiv festők  figyelmét 1975-ben arra,hogy mindrn műalkotás közönségnek készül,s ha ez igaz,akkor bizonyos esztétikai normáknak meg kell felelnie. 

Persze,a Forrás cikkének olvastán előjött belőlem a 21.századi Olvasó,és feltettem a kérdést:mit szólna Ortutay a mai kor közösségi médiabeli jelenségeihez:a mémekhez,a furcsa szövegekhez,a sokszor ízléstelen tartalmakhoz? Meglepő,de szerintem tudná a maga helyén értékelni ezeket. Ortutay nyitott ember volt. S minden korban ez a lényeg.