Le Nouvel Observateur, 1980.március 10.
Jean-Paul Sartre a 20. század kultúrtörténelmének emblematikus alakja, az egzisztencialista filozófia egyik legmarkánsabb képviselője. Halála előtt interjút adott a Le Nouvel Observateur című francia lapnak, azzal a feltetétellel, hogy az interjút kedves tanítványa, Benny Lévy készíti. A lap szerkesztője beleegyezett. Az interjú három részben jelent meg, az első 1980.március 10-én.
Voltaképpen az életmű összegzéséről és részbeni megtagadásáról van szó. Sartre kudarcosnak minősítette munkásságát, úgy vélte, sok dolgot nem vagy nem a megfelelő módin sikerült megírnia. Legnagoybb tévedésének tartja, hogy túl fóggetlennek tételezte fel az embert, túlságosnak szubjektumnak tekintette, elhanyagolta az ember, mint közösségi, társadalmi lény tanulmányozását.
Fenntartotta viszont azt a korábbi állítását, hogy az ember egyetlen célja, hogy Isten legyen. Ám, miután ez nem sikerülhet neki, az emberi élet egy nagy kudarc. Nem lehet más. Sartre szerint a huszadik századot átjárja a szorongás eszméje. A szorongás, mint eszme, először Martin Heidegger munkásságában jelent meg. Sartre, állítása szerint, soha nem szorongott...( Higgyük el neki?- a recenzens kérdése)
Ha összegezni kellene az interjú tartalmát és szellemiségét: Sartre haláláig megmaradt egzisztencialista alapokon. Egyes rész-tévedéseket korrigált, de magát az életmű irányát nem minősítette tévesnek. Megmaradt olyannak, mint volt a hatvanas években.
xxxxxxx
Olvass könyvet, jót, rosszat! Itt egy kiadóktól független könyvajánló blog!
Voltaképpen az életmű összegzéséről és részbeni megtagadásáról van szó. Sartre kudarcosnak minősítette munkásságát, úgy vélte, sok dolgot nem vagy nem a megfelelő módin sikerült megírnia. Legnagoybb tévedésének tartja, hogy túl fóggetlennek tételezte fel az embert, túlságosnak szubjektumnak tekintette, elhanyagolta az ember, mint közösségi, társadalmi lény tanulmányozását.
Fenntartotta viszont azt a korábbi állítását, hogy az ember egyetlen célja, hogy Isten legyen. Ám, miután ez nem sikerülhet neki, az emberi élet egy nagy kudarc. Nem lehet más. Sartre szerint a huszadik századot átjárja a szorongás eszméje. A szorongás, mint eszme, először Martin Heidegger munkásságában jelent meg. Sartre, állítása szerint, soha nem szorongott...( Higgyük el neki?- a recenzens kérdése)
Ha összegezni kellene az interjú tartalmát és szellemiségét: Sartre haláláig megmaradt egzisztencialista alapokon. Egyes rész-tévedéseket korrigált, de magát az életmű irányát nem minősítette tévesnek. Megmaradt olyannak, mint volt a hatvanas években.
xxxxxxx
Olvass könyvet, jót, rosszat! Itt egy kiadóktól független könyvajánló blog!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése