Labdarúgó EB 5.A média,meg a keresztvíz

 A labdarúgó Európa-bajnokságon sorra esnek ki a nagycsapatok. A Cristiano Ronaldoval és még számtalan kitűnőséggel felálló portugálokat a ma már nagycsapatnak számító Belgium ejtette ki. A meglehetősen középszerű játékot produkáló Hollandia viszont a nemzetközi elitbe nem tartozó Csehország ellenében verzett el. Svájc pedig tizenegyesekkel ejtette ki a Griezmannal,Mpabbéval és Benzemával felálló Franciaországot.A váratlan kiesések kapcsán pedig gyakran olvashatjuk,hogy a "média leszedte a keresztvizet"a játékosokról,de legfőképp a kiesett csapatok szövetségi kapitányairól,gondoljunk itt a holland Frank de Boor-ra. 

Vajon jogos a média kritikája?Részben persze igen,hiszen top klasszis futballistától minden körülmények között elvárható,hogy komolyan vegye az éppen aktuális ellenfelet és jól játsszon. A topcsapat kapitányától pedig elvárható,hogy épkézláb taktikát találjon ki.Van azonban egy tényező,amit a topcsapatok bírálói nem,vagy csak ritkán vesznek figyelembe.

A jelenlegi labdarúgás rendszerében a világklasszis játékosok aránytalanul túlterheltek. 50-60 meccset is játszanak szezononként. Ha megnézzük pl. Alberték korszakát,ott egy klasszis játékos 25-30 meccset játszott szezononként. Kétszeresére nőtt a terhelés. Ma a nem annyira elitet képviselő játékos viszont csak feleannyit játszik. Pl. egy cseh hátvéd,aki mondjuk a Serie A valamelyik középcsapatát erősíti,jóformán csak bajnoki és hazai kupameccseken szerepel,míg egy világbajnok francia klasszisnak ott a BL,és nemzetközi élcsapatban játszva az elvárás is keményebb.

Mielőtt tehát elhamarkodottan ítélkezne a sportmédia,végig kellene ezt gondolni. Nem mindegy,hány meccs van egy játékos lábában,mielőtt felhangzik a himnusz...