Életünknek több,mint egyharmadát a szüleinkkel éljük

 A Ridikül magazin 2014/30.száma egész kis blokkot szentel a felnőtt gyerek-szülő együttélésnek. Minden oldalról körüljárják a témát,szó esik az üresfészek-szindrómáról éppúgy,mint a bumeráng-gyerekekről. Nagyon tetszik a cikkekben,hogy nem értékelnek,nem ítélkeznek,elfogadják,hogy mindenkinek-ezáltal minden családnak-máshogy és máshogy alakul a közös sorsa. 

A lap 36.oldalán friss statisztikai adatok találhatók a témáról. Jómagam egészen elképedtem. Az olasz férfiakról például az a hír járja,hogy macsók,önállóak-erre kiderül,hogy 2000-ben a 30-34 év közötti olasz férfiak 27 százaléka még otthon lakott. Magyarországon 2011-ben a 20-39 éves korosztálynak 37 százaléka lakott otthon. És most jön az igazi meglepetés:a KSH által megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy,hogy egy férfi bármeddig együtt lakhat szüleivel...

Bár utóbbi azért eléggé szélsőséges,vegyük az átlagot,tehát azt,hogy valaki 30 éves koráig él otthon. Magyaroszágon az átlagéletkor 76,6 év. Életünk 40 százalékát tehát szüleinkkel éljük (a 40 év felettieknek csak 37 százaléka él saját alapítású családban),amire mondhatjuk,hogy szomorú,vagy hogy konzerválja a gyermekkort,de a tények azok tények. Tovább marad együtt szülő és gyermek. Hogy ez milyen következményekkel járhat?Nekem a 19.századi háromgenerációs családok jutnak eszembe. Valahogy ők is végigcsinálták. A nukleáris család felbomlóban,újra visszatérnek a régi,többgenerációs családok. Nagy kérdés,hogy ennek milyen lélektani következményei lesznek.

Visszatérve a Ridikül magazin cikkeire:csak jót mondhatunk róluk. Érdekesek,izgalmasak,a mai olvasónak szólnak. Nemcsak nőknek.