Budapest és a Galapagos-szigetek

 Az Irodalomismeret c.folyóirat 2006/1. számában olvashatjuk Juhász Ferenc:Babonák napja csütörtök:amikor a legnehezebb című versét. Ebben előkerül a Galapagos-szigetek,mint metafora. A költő az Oktogon (Budapest talán leghíresebb körútja) sok színben pompázó világát hasonlítja a Dél-Amerika partjainál fekvő,számtalan egzotikus élőlénynek otthont adó szigetcsoportot,a természetfilmesek egyik kedvenc forgatási helyszínét. 

De miért pont a Galapagos-szigetek?A verssel kapcsolatban ez kulcskérdés. Tudni kell,hogy Juhász Ferenc ezt a hosszúverset az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után kezdte írni( erre utal a piros eső metaforája is,mely a forradalomért hozott véráldozatot jelképezi). A Galapagos-szigetek Dél-Amerikától több száz kilométerre találhatók,tkp.magányos szigetek a végtelen óceánban. A költő az 1956-os forradalom Magyarországát hasonlítja a Csendes-óceánban fekvő szigetekhez. Magyarország is magányos volt azokban az időkben,a forradalom és szabadságharc idején érdemi segítséget csak keveset,kevés államtól kapott. Így kerül egy versbe a budapesti Oktogon és a tőle igencsak messze fekvő Galapagos-szigetek. 

Nagyon kitűnő vers a Babonák napja csütörtök...:telis-tele szürreális képekkel,nagyon éles párhuzamot vonva nemzet,egyén és hit között. De ennél tovább is megy,amikor lehatol az emberi idegrendszer legmélyére,ősi babonákat,gyermekmeséket idéz fel. Az ősi múlt és a szomorú,de nem sivár jelen találkozik egy időpillanatban.Magyartanárok figyelmébe ajánlom:a szürreális képek miatt ez a költemény megragadhatja a fiatalok képzeletét. Azért jó odafigyelni,mert bőséges tanári magyarázat szükséges hozzá.