Írott és elektronikus média régen és ma

 A Pusztadoktor magazin,a Madárkórház Alapítvány havilapja. A 2022. február-márciusi szám 7.oldalán beszámoló olvasható az erdei fülesbaglyok magyarországi felméréséről. E szerint a 2021-2022.télen 11 040 erdei fülesbagoly telelt Magyarország területén. Ez a kisvárosnyi állat elfogyasztott 2 760 000 egeret és pockot. Ennek az összsúlya pedig a 69 tonnát is elérheti!Ennyivel segítették ezek a rendkívül intelligens madarak a gazdák munkáját. Elképesztő szám.  Amúgy a legtöbb erdei fülesbaglyot idén az Alföld Tiszához közel eső részén,nagyjából Jász-Nagykun-Szolnok megye területén figyelték meg. Közel hárommíllió rágcsálót pusztítottak el ezek az állatok. És akkor még ott van a többi bagolyfaj,amely nem szerepelt ebben a felmérésben. A Pusztadoktor magazin cikke kitűnő,örvendenéķ,ha a hazai média is többet foglalkozna az erdei fülesbagollyal,ezzel a rendkívül okos és hasznos állattal. 

 Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez. 1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem. 2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie. 3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom. Ezek voltak azok a bizonyos

 Jómagam nem tartoztam/tartozok Tandori Dezső(1938-2019) feltétlen rajongói közé- szerintem túl sokat írt- ugyanakkor volt valami az egyéniségében, pontosabban: írásainak egyéniségében, ami elbűvölte az Olvasót. Ennek a derék költőnek írónak és médiaszemélyiségnek volt humora, volt, méghozzá olyan igazi.Volt a humorának bukéja. Erről tanúskodik Emberünk című verse is, mely az Alföld folyóirat 2010/2. számában, annak is 33-34. oldalán jelent meg. Mellesleg, nem értem, miért kell a címlapon tipográfiailag kisbetűvel írni, hogy alföld, de sebaj, ettől a folyóirat még nagyszerű. Is tud lenni.  Semmi jele annak, hogy ez itt egy ars poetica lenne. Úgy indul a mű, hogy egy pí tetején ott egy o betű, majd,hogy mindenki értse, Tandori odaírja, hogy ez egy ember. Emberünk.  Aztán elénk tárul mű számomra  legkedvesebb része. Tandori költői köszönetnyilvánítással kezdi az ars poeticáját. Megköszöni minden folyóiratnak, hogy lehozták a verseit. Azért valljuk be: a magyar költészetben nem így szokta

 Az Alföld irodalmi és kulturális folyóirat 2019/9.számában olvashatjuk Zahar Prilepin:A kolostor c.novelláját,Goretity József kitűnő fordításában. Sokan írtak már regényt,elbeszélést a GULAG szörnyű és abszurd világáról,Zahar Prilepin erről a sokszor megírt különös világról is tudott újakat mondani.  Ritkán beszélünk a sztálini szovjet táborrendszer szexuális viszonyairól. Pedig,ha belegondolunk,hierarchikus rend,sok férfi összezárva,gyengék és erősek egyaránt...Prilepin novellájában két kaukázusi srác érkezik a barakkba,alig tudnak oroszul. Egy igencsak művelt,fennhéjázó beszédű hajdani egyetemista egyszerre kifaggatja őket és előadást rögtönöz nekik,miközben Krapin parancsnok a köztörvényes lógósokat bünteti,gumibottal. És leveteti a többi rabbal a ruháit,hogy adják oda a köztörvényeseknek,hogy azok is mehessenek dolgozni. A novella utolsó mondata pedig sejtelmes utalás arra,hogy éjszaka még történt valami.  A világirodalom történetében Zolát szokták a naturalizmus atyjaként emleget

 Az Alföld folyóirat 2019/9. számában olvashatjuk Ronn Wiegand korszakalkotó versét,Kőrizs Imre fordításában. A Csak recept című alkotás az irodalom-és úgy általában a művészetek-helyes befogadásáról szól. Azzal,hogy Wiegand tételesen kimondja,hogy "A vers csak recept",ezzel elveti az irodalom önmagáért valóságát. Mert a vers,a kép,a zene csak eszköz valamihez,amit legtalálóbban életnek nevezhetünk,és amihez,mint Wiegand írja,jó nagy adag éles ész kell. Megvan bennünk,csak elő kellene hozni. Menni fog?

 Az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2019/3.számában jelent meg Egressy Zoltán:Summa summarum című novellája(24-28.o.). A Szerző egészen különös témát választott:az emlékezést. Két fiatal vagy éppen középkorú férfi,nem tudjuk nevüket,korábbi osztály-vagy évfolyamtársak lehetnek,beszélgetnek.Visszagondolnak a nem olyan távoli múltra,felidézik az ifjúkori bulikat,a margarinlopást, meg amikor nőt cseréltek egymással,cserébe valami tengeriherkentyű elkészítéséért,meg amikor valami tanárnő osont utánuk az éjszakában-szokásos buli-emlékek. De-és ez a lényeg-minden olyan bizonytalan,mindketten másképp emlékeznek a részletekre,más a narratívájuk.  Két ember nem tud ugyanúgy visszaemlékezni valamire,ez dermesztően csodálatos, ugyanakkor nagyon szomorú. Nem tudjuk ugyanúgy látni a dolgokat,ami persze jogos,hiszen már a Teremtés előtt is különböztünk. Egressy Zoltán novellájából azt tanultam,hogy az emberek elvesztik a közös nevezőt,mert nem ugyanaz a múltról alkotott képük. Nagyon

 Bevallom,nem szeretek mások válásáról olvasni. Nekem is elváltak a szüleim,szörnyű időszak volt.  A minap került a kezembe az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2015/11.száma. A "nyitódarab"Oravecz Imre Matyi című verse. Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni:epizódok egy válás történetéből. Nagyon komoly,nagyon jelentős vers. Leírja,ahogy a gyerek hitet tesz apja mellett (vonalat húz,amit anya nem léphet át),aztán nagy vonalakban megismerjük egy hazug rágalmazás történetét,majd az óvodás gyerek érdeklődik saját jövőbeni élete felől-a gyermek kísérletei arra,hogy felfogja,s ha már felfogta,túlélje a változást. A család széthullása tönkreteszi a gyerek biztonságérzetét.  A lelki vonatkozásokon túl azért tartom jelentősnek Oravecz Imre versét,mert nem veszem észre,hogy verset olvasok. Nem azon jár az eszem,hogy a forma most hogyan illeszkedik a mondanivalóhoz,hanem átérzem ennek a gyereknek minden szenvedését. Nem érti még,csak a tényt fogja fel,és szomorú. Szomo

 Az eperjesi vésztörvényszék (1687) koncepciós pereket lebonyolító ideiglenes bírói testület volt. Habsburg Lipót császár parancsára Anton Caraffa vezetésével a magyar nemesség ellen irányuló koholt pereket bonyolítottak le. A cél az elrettentés volt. Azzal vádolták a nemeseket,hogy támogatták a Thököly-felkelést. A katolikus egyház is bekapcsolódott a vésztörvénysźék munkájába,s igyekezett elérni a protestáns nemesek visszatérését a katolikus anyaszentegyház kebleibe.  Gömöri György Két sors:Eperjes 1687 című verse az Alföld folyóirat 2019/3.számában jelent meg. Tizenegy sor,váltakozó szótagszámmal,sorvégi rímek nélkūl. A költemény a Medveczky család kálváriáját írja le. Sámuel kitart protestáns hite mellett,hóhér keze által hal meg,vérpadon végzi. Mátyás áttér a katolicizmusra,öt évvel később már császári vérbíró,ám őt családja és környezete közösíti ki. Gömöri György ebben a versben a magyarság történelmi válaszlehetőségeinek tragikumát ábrázolja. Vagy hős leszel,kitartasz hited mel

 Amikor elolvastam a Hildegárd Istene című verset(2 sor!)az Alföld folyóirat 2019/3.számában,akkor azt mondtam:na végre,egy filozófus költő. Elolvastam utána a másik három verset is(Eltévedt,lehulló;Folyásirányok;Antropológia). És akkor azt mondtam:végre egy filozófus költő. Nincs álca,a mondanivaló nem valami bonyolult történet vagy lélekrajz mögül bukkan elő. Halmai Tamás (sz.1975,író,irodalomtörténész,költő,nem tudom,milyen sorrendben) nem vacakol a gyümölccsel,egyből a magra kíváncsi. Isten, élet,halál,létezés-ezek a fő témák. Rövid terjedelmű,hosszan elgondolkodtató versek,feldobták a napomat. Csak így tovább!

Az Alföld irodalmi művészeti és kritikai folyóirat Debrecenben jelenik meg. Irigylésre méltó kulturális médiatermék: szinte minden számára jut négy-öt remekmű. A 2014/3. számban olvashatjuk Király Levente:Perspektíva a kezdetekhez című versét. A rímtelen, jambikus, metaforikus képekben gazdag költemény arról szól, hogyan fogjuk látni a világot az elragadtatást követően, a Mennyből. " Hátrazuhannak a dombok, a völgyek", "táblák leszúrva a sárba", " onnan fentről a bucka,/a dűlő, a morotva/csak egy végtelen sor/apró kezdetei". Elképesztő. S hogy hol is van az a Mennyország? Nem a szívünkben, ahogy az újabb idők liberális teológiája hirdeti, hanem fenn az egekben: " Számold meg a világokat/számolj hetet,akkor élsz tovább". A klasszikus felfogás szerint Isten a hetedik égben és azon túl lakik. ( Újabb neoprotestáns teológusok szerint a harmadik égtől kezdődik az Úr birodalma.De ezen most nem veszünk össze.). Jómagam annak örülök legjobban, hogy e

1955-ben hunyt el Thomas Mann, a 20. század talán legismertebb európai írója. A magyar avantgarde fenegyerekeke, Kassák Lajos, naplójegyzetben búcsúztatta őt, mely közel 30 évvel később, az Alföld folyóirat 1986/1. számában jelent meg. Kassák tisztelettel szól pályatársáról ( "... Én bevallottan sosem voltam Thomas Mann elragadtatott híve,de emberi magatartását, írói kiválóságát őszintén nagyra becsültem."9.o.). Majd arról ír, hogy Thomas Mann sosem tudta belőle " kiváltani az igazi elragadtatás érzését". (9.o.). Szerintem Kassák nem eléggé, vagy egyáltalán nem olvasta A Varázshegyet. Mert aki ezt a regényt alaposan áttanulmányozza, az egészen biztosan el lesz ragadtatva. Mert ez már filozófia, nem is regény. Csak lassan lehet olvasni, mondatról mondatra. Óvatosan, mint a hímestojást. És aki így tesz, az egészen biztosan el lesz ragadtatva. 

Az Alföld folyóirat 1981/1.számában jelent meg Fekete György írása, melynek címe:Megjegyzések a bűntudatról.Hozzászólás Hankiss János cikkéhez. Fekete György bűntudat és kereszténység viszonyáról ír, mai szemmel olvasva elképesztő kontextusban. 1981.még nem az az év volt Magyarországon, amikor egy értelmiségi minden következmény nélkül felvállalhatta keresztény hitét. Fekete György ezért kompromisszumot talált:megpróbálta bebizonyítani ( két oldalon), hogy a kereszténységnek és marxizmusnak vannak közös pontjai. Részletek a szövegből: "...az egyház nemcsak a kizsákmányolást szentesítette szerepével, hanem igen komoly mentálhigiéniai funkciója is volt." " Nekünk, kommunistáknak -tetszik, nem tetszik- mégis fel kell vállalnunk a keresztény kultúrkör egyetemes-univerzális, transzcendensen humanitárius feladatrendszerét...mi a szabadság birodalmát nem az evilági léten túl kívánjuk megvalósítani."(68-69.o.) Mai szemmel mulatságosnak tűnik kereszténység és marxizmus

A szocializmusban nagyon sokáig nem lehetett a közoktatás elméleti-ideológiai alapjait megkérdőjelezni. Éppen ezért az Alföld folyóirat 1981-es ún. iskolavitája igen nagy feltűnést keltett, és a reformidőszak jelének látszott. A folyóirat 1981/11. számában Miksa Lajos tette közé gondolatait. Van egy pár mondat, ami harminc év múltán is aktuális: "Lényegéből fakadóan az iskola teljesítményelvű , célra orientált intézmény. Valójában nem a gyermek érdekli, hanem az eredmény, amelynek a gyermek személyiségében kell megmutatkoznia. Az iskola meg sohasem engedhette meg magának azt a luxust, hogy szeresse a gyermeket, mert nem szeretnie kellett, hanem foglalkoznia vele.  Nem a gyermek volt a legfontosabb, hanem a nevelési cél." (59.o.) Hú, de igaz. Jómagam mindig is gyanakodva fogadtam, mikor egy iskola kizárólag a kupáival, az országos mittudoménmin elért eredményeivel, éltanuló élsportolóival dicsekszik. Hol a gyerek? Hol a személyiség? A gyermeknevelés nem lehet kizárólag ere

Az Alföld Debrecenben megjelenő irodalmi, kulturális és művészeti folyóirat. A 2018/10.szám nagyon érdekes címlappal jelent meg. Egyetlen szó:Összeomlás. Mint kiderült, nem kell aggódni, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának századik évfordulójáról van szó. Ennek kapcsán közöl a lap egy beszélgetést Hermann Róberttel,Hodossy-Takács Előddel, Püski Leventével, Szirák Péterrel,Velkey Ferenccel. Mindannyian a maguk szakterületén tanulmányozható összeomlás- jelenségekről számolnak be. Nagyon érdekes például, ahogy Velkey Ferenc Széchenyi és Kossuth személyiségét hasonlítja össze. Széchenyi minden egyes, a nemzetet ért trauma után összeomlott, Kossuth pedig született optimistaként mindenben meglátta a jót. Hodossy-Takács Előd Izrael megszületéséről beszél, Izrael csak úgy jöhetett létre, hogy Kánaán elpusztult. Nagyon érdekes, izgalmas, igazi értelmiségi produktum, ne hagyják ki! 

Az Alföld Debrecenben megjelenő kulturális folyóirat, már régóta meghatározó tényezője a hazai intellektuális médiának. Nincs politikai vagy gazdasági irányultsága, népieknek és urbánusoknak, balosoknak, jobbosoknak, avantgarde-oknak és klasszicizálóknak. A 2012/8. számban olvasható Poós Zoltán: A daráló című verse. Szerintem a 21. századi magyar létösszegző líra eddigi gyöngyszemei közé tartozik. Az elmúlásról, a földi élet ideiglenességéről szól, a láthatatlan világ fölényét hangsúlyozza a látható világgal szemben. A dara, mint metonímia nagyon szokatlan a magyar irodalomban, jelentése többrétű. Jelenti egyfelől disznók táplálékát- az emberi élet is így végződik, az ember ( vagy ahogy a versben írják: férfi) táplálékot fogyaszt, és táplálékként végzi. Aztán jelenti a dara a mulandóságot, a könnyűséget, az elillanást. Nagyon illik a tartalomhoz a versszerkezet: 7-3-6-3-5-3 soros versszakokból áll- ha tovább folytatódna eljutnánk a 0-3 egymásutánig. Nagyon szép vers, mindenkinek ajánl

Az Alföld Debrecenben megjelenő irodalmi és kulturális folyóirat, a hazai irodalmi sajtó egyik vezető orgánuma. A 2006.februári szám tartalmából: Gergely Ágnes Téli metszet című verse- Kántor Péter: Mintha egy könyvben lapoznál című költeménye- Dragomán György: A lokátorállomás című kisprózája- Parafrázisok: Szakács Eszter: Saudade c.műve Shakespeare szonettjeit, Nyilas Attila: A lírikus epilógja című műve Babitsot, míg Bánki Éva: Donna Elvira és a politikai platonizmus című írása Boccacciot parafrálja. Kukorelly Endre: Ellentétes irányok című prózája a 21.századi magyar irodalom kiemelkedő alkotása. Tihanyi Katalin Bródy Sándor: Rembrandt és Rembrandt című könyvéről közöl tanulmányt, míg Törő Norbert Krúdy Gyula: Asszonyságok díja című regényét elemzi. De nem hiányoznak a folyóiratból a kortárs irodalomra vonatkozó recenziók sem: Vári György Szántó T. Gábor Lágermikulás című regényét értékeli.