Népies szürrealizmus Pintér Lajos versében

 Akár bevalljuk,akár nem,az irodomban is vannak divatok. Bizonyos témák,stílusok,stílusjegyek búvópatakként törnek előre,aztán tűnnek el a föld alatt,hogy aztán valahol,más időben,más formában újra előbukkanjanak.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe,hogy elolvastam Pintér Lajos:Nyáreste oldom-kötözöm című versét (Új Írás,1975.április, 49-50.oldal). A mű nyelvezete,ritmikája,népi kultúránkhoz való erős kötődése számomra Nagy Lászlót,a költő-legendát idézi,ugyanakkor számtalan egyéni jellegzetességgel gazdagítja. Pintér Lajos versszerkesztő eljárását népi szürrealizmusnak is nevezhetjük. Azt gondolom,hogy nem véletlen az időbeli egybeesés a latin-amerikai mágikus realizmussal.

A költő minden strófában a nyár egy-egy aspektusát,jellemzőjét mutatja be. A ritmika népdalszerű,de sorvégi rímek nincsenek,csak az utolsó versszaban. Találunk viszont igencsak izgalnas belső rímeket.A cím bibliai képe után az első versszak a korszak egyik baloldali toposzának,a Sej,ami lobogónkat ...cìmű,eredetileg a népi kollégiumi mozgalom dalaként szolgáló ének parafrázisával zárul. A második strófa képei,főnevei (göndör haj,szellő,csillag,isten-odú,madártoll) igen merész,szürrealista jellemzőkkel bírnak. A 4.versszakban a szerelem mint önálló entitás,életről-halálról döntő ítélőbíró,lép színre. Az ötödik strófában pedig a gyermekkor képe tükrözódik vissza a nyár forróságában. Ahogy haladunk előre,úgy lesz a költemény egyre mozgalmasabb,dinamikusabb. Az utolsó versszak hozza el a megnyugvást,kimondását annak,hogy "örökösök"vagyunk,ami a keresztény gondolatkör egyik központi eleme is.

Manapság már kevés ehhez hasonló verset írnak,mint a Nyáreste oldom-kötözöm. Nagy László azon eszméje,hogy a népi-népies költészet stílusjegyeit ötvözzék a modern kor ihlette tartalmi motívumokkal,szépen lassan kiment az irodalmi-és általában:az esztétikai divatból. A média is inkább a posztmodern és a poszt-posztmodern alkotókat helyezte fókuszába,velük készültek interjúk,az ő könyveiket ajánlották,stb. Éppen ezért meg kellene emlékezni,akár tankönyvek szintjén is, arról,hogy volt egyszer a magyar literatúrában egy népi-szürrealista irányzat,és Pintér Lajos:Nyáreste oldom-kötözöm c.verse ezen irányzatnak eklatáns példájául szolgál. Elsőrangú irodalmi élmény.